A szervezők a tavalyival ellentétben idén egy meghatározott műfajra szűkítették a Filmre vele! című pitchfórumot, a Nemzeti Filmintézet öt kortárs bűnügyi regény adaptációjának tervét versenyeztette meg. Fonyódi Tibor, az NFI forgatókönyv-fejlesztési igazgatója azzal indokolta a tematikát, hogy jelenleg ugyan nyolc tévésorozat is fejlesztés alatt van náluk, de ezek közül egyik sem krimi. Ennek ellenére a fórumon nagyjátékfilmtervek és sorozatok vegyesen kaptak helyet. A legjobbnak választott terv alkotójára elsőkörös forgatókönyv-fejlesztési támogatás várt.
A nagyjából másfél órás esemény szigorú időkeretek között zajlott, minden résztvevőnek öt perc és egy rövid kérdezz-felelek állt rendelkezésére, hogy megpróbálja meggyőzni filmtervéről a Fonyódi Tibor, Osváth Gábor producer és Szurmai János forgatókönyvíró alkotta zsűrit.
Elsőként Szőcs Petra, a Déva rendezője lépett a pódiumhoz. „Undorító, vérhányásos járvánnyal kezdődik” – vezette fel Tar Sándor Szürke galamb című regényén alapuló nagyjátékfilmtervét. A járványt családírtások sorozata követi, amit a címbeli madár okoz. „High concept bűnfilm lenne, ahol a gyűlölet válik a gyilkosság eszközévé, a gyűlöletet pedig a a szürke galamb testesíti meg.” Mint előbb-utóbb kiderül, az agresszív galambot kifejezetten biológiai fegyvernek tenyésztette ki a gazdája. Mozaikregényről van szó, aminek igazi főszereplője maga a bűn, Szőcs ezt a vonást megtartaná a filmben is.
Az eredeti regény a 90-es években és Debrecenben játszódik, a rendező viszont egy mai helyszínre vinné, ami beleragadt a 90-es éveben. A kisvárosi közegben játszódó, szürreális elemekkel teli történetet „valahol a Twin Peaks és a Fargo között” helyezi el, amivel az én kedvemet rögtön fel is csigázta. A rendező szerint erőssége a sztorinak a rengeteg színes mellékkarakter, például egy nyúlszájú figura, aki szintén a galambot üldözi, OCD-ben szenved és mindent diktafonra rögzít. Szőcs Petra a zsűri kérdésére elárulta, hogy szívesen rendezné is a filmet.
Szőcs Petrát Goldberg Emília követte, aki Cserháti Éva A Sellő titka című, skandináv-beütésű művéből csinálna sorozatot. A regényről megtudtuk, hogy egy problémás nyomozókból álló rendőrosztagról szól, akik egy macedón diaszpórára visszavezethető gyilkosságsorozatot göngyölítenek fel, miközben a „Moszkva tér sellő kútja alatt egyre csak tovább gyűrűzik a rejtély.” Sajnos arról nem sok szó esett, hogy az író pontosan hogyan is képzeli el a sorozat struktúráját, ami „a messziről jött ember szemszögéből” elevenítené meg az elmúlt 50 év magyar történelmét is.
Kondor Vilmos Örvényben című regényét Szélesi Sándor, a Pilátus című Szabó Magda-adaptáció egyik forgatókönyvírója dolgozná fel nagyjátékfilmben. Lendületes előadását a KFT Balatoni nyár című számával szerette volna indítani, de a szabályok ezt sajnos nem engedték, ahogy a „80-as évekbeli színész hangkvízt” sem, amit a végére tervezett. A könyv, és a tervezett film két idősíkban, 1989-ben és a jelenben játszódik, Szélesi szerint a kettő közötti különbségek, a rendszerváltás beteljesületlen vágyai adják a feszültségét. Főszereplője egy „lepukkant nyomozó”, aki memóriazavarokkal küzd, iszákos, és van egy „még nála is lepukkantabb kutyája.”
Egy gyilkossági ügy miatt visszatérünk a 30 évvel ezelőtti múlthoz, és a főhős régi barátjához, egy igazi balaton-parti sefteshez, akivel egy lány és egy megrázó tragédia miatt szakadt meg a kapcsolata. A forgatókönyvíró szerint a regény nem egy hagyományos krimi, így a feszültség növelésének érdekében teljesen átszerkesztené az események kronológiáját és a szereplők belépésének sorrendjét.
Az Isteni műszak és Drakulics elvtárs rendezője, Bodzsár Márk nagyívű thrillerként vízionálja a Keselyű - A Babits-gyilkosságok című alkotást. A rendező szerint a regényen érződik, hogy szerzője, N. Nagy Zoltán egykori rendőrnyomozó, bennfentes, mivel „irigylésre méltóan pontosan ábrázolja a rendőrök munkáját”. Bodzsár szerint az írót az amerikai foci és a sakk is érdekli, előbbinek a brutalitása, utóbbinak a logikája érződik a cselekményen. „Garantálom, hogy az olvasó a végén mattot kap” – mondta. Bodzsár egy nagyon izgalmas sztorit bontott ki, amelynek főhőse egy hétköznapi karakter, Zalán, egy csepeli pizzéria tulajdonos. Szerinte már a nyitójelenet is filmre kívánkozik: a főhős hazafelé menet azzal szembesül, hogy a lakásával szembeni játszótéren valakit máglyán elégetnek.
A hulla mellett egy Babits Mihály idézetet talának – „Vétkesek között bűnös, aki néma” – amit a gyilkosságot passzívan végignéző Zalán és a rendőrök egyaránt magukra vesznek. Az elkövető ugyanis a Keselyű nevű sorozatgyilkos, akit a nyomozók a 60-as évek vége óta próbálnak kézre keríteni. A nyomozásba Zalánt is bevonják, de a rendőrök ugyanúgy veszélyben vannak. „Mindenki potenciális áldozat, ami nagy feszültséget ad a sztorinak.” A rituális gyilkosságok egészen Babits Mihály egy kevésbé közismert, valódi titkához vezetnek vissza.
„Szerintem elég gyilkosság történik a jelenben” – válaszolta Bodzsár a zsűri azon kérdésére, hogy a filmben a Keselyű régi bűntetteit is látni fogjuk-e, majd Szurmai János szavaival élve „ironikus félmosollyal az arcán” felvázolt egy jelenetet, amiben az egyik rendőr hulláját a pizzéria falára, Krisztus-pózban felszögelt állapotban találják meg. Társadalomkritikai aspektus, hogy a hátborzongató eset csak megnöveli a pizzéria forgalmát. A film sokszereplős és terjedelmes játékidejű lenne, a Zodiákus és A halál jele nyomdokain haladva.
Maruszki Balázs, A zöld sárkány gyermekei és a Hőskeresők írója rutinos pitchelő módjára nemcsak az alapanyagra koncentrált, hanem azt is meggyőzően előadta, hogyan dolgozná fel Csabai László Szindbád, a detektív című novelláskötetét. Ez a Szindbád „nem Krúdy gasztrobloggere, hanem inkább Az ezeregyéjszaka hajósa” – jellemezte a nyomozót, aki Bagdadban finomította képességeit, majd a két világháború között hazatért magyar szülővárosába. Maruszki eredetileg nagyjátékfilmre gondolt, két-három novellát kiemelve, de végül a sorozat mellett döntött. Valójában minisorozat, hatszor harminc percből állna, és jobbára nélkülözné a klasszikus krimik morális katarzisát, amit a bűnös megbűnhődése vált ki a közönségben.
A fiktív településen nincs helye moralizálásnak, züllött alakok, templomi perselyfosztogatók, traumatizált, gyilkos halászok, kártyaadósságban vergődő hivatalnokok népesítik be a várost a két világégés között. Maruszki szeretné a település és a korszak minél szélesebb társadalmi vetületét bemutatni az aljától a tetejéig. A sorozat nem venné át az összes novellát, a pilot Szindbád bagdadi életével kezdődne, de a karakter csak fokozatosan, flashbackekből tárulkozna fel teljes egészében. Azt is elárulta, hogy olyan rendezőt tart hozzá ideálisnak, akinek a krimihez és a szociális témákhoz egyaránt van érzéke, például Gigor Attilát, A nyomozó és a Kút rendezőjét.
Az utolsó pitch után a zsűri ötperces tanácskozásra indult, majd kihirdették a nyertest: Bodzsár Márk és a Babits-gyilkosságok lett a befutó. A döntéshez a zsűri nem fűzött hosszabb indoklást, de az irodalmi anyag magas minősége és Bodzsár filmes tapasztalata bizonyára sokat nyomott a latban. Szurkolunk neki, de mielőtt még pezsgőt is bontanánk egy magyar Hetedik megszületésére, jusson eszünkbe, hogy most még csak az első forgatókönyv-változat megírásáról van szó, a film tényleges megvalósulása egyáltalán nem biztos.
