Bacsó Péter: Majdnem szűz

filmhu:  Miről szól a Majdnem szűz?

Bacsó Péter: Ez a film egy lázadás története. Egy 18 éves, intézetben nevelődött lányról szól, akit az anyja a szülés után reklámszatyorba csomagolva kitett egy kórház kertjébe, egy bokor alá. Ezért hívják Borókának. Amikor el kell hagynia az intézetet, a szerelméhez megy. Borzalmas, hogy ezek a lányok mennyire kiszolgáltatottak, hogy mennyire ki vannak éhezve a szeretetre. A fiú kihasználja Boróka szeretetéhségét, megzsarolja őt, egy stricivel elcseréli egy motorra. A lány a legmélyebb bugyrokba kerül, országúti prostituált lesz.

 

Megszökik a stricitől, és összekerül egy fura értelmiségi fiúval, aki az interneten talál egy közleményt. Egy olyan tanfolyamot hirdetnek prostituáltak számára, ahol menedzserré képzik át őket. Boróka beiratkozik az iskolába, ahol kiderül, hogy tehetséges ember. Ki tud törni abból a mókuskerékből, ami tulajdonképpen a sorsa determinál számára.

De szerintem nem maga a történet a fontos, hanem az, ahogy előadják. Ennek filmnek szerintem a legnagyobb durranása egy színész lány, aki a főszerepet játssza. Az ő különleges bűvölete az, ami a filmet egyedivé teszi. Ha más játszaná, biztos egy más film lenne.


filmhu:  A Borókát játszó fiatal színésznő, Ubrankovics Júlia tavaly végzett a Szíművészeti Egyetemen. Hogyan talált rá?

BP: Tulajdonképpen nagyon egyszerűen találtam rá. Tanítok a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, és elmentem a Máté Gábor-osztály vizsgájára, ami egy énekes-táncos előadás volt. Elvittem magammal az operatőrömet, Andor Tamást is. Az első öt percben megakadt a szemem Ubrankovics Julin, az ő egyéniségén, személyiségén, és rögtön mondtam is Tamásnak, hogy itt van a filmünk főszereplője. Másnap felhívtam Julit telefonon, találkoztunk a Centrál kávéházban, odaadtam neki a forgatókönyvet, elolvasta, sokat beszélgettünk, sokat találkoztunk, nagyon szoros baráti kapcsolatba kerültünk egymással.

Ubrankovics Júlia különleges bűvölete

filmhu:  A film története nagyon mai, nagyon kemény. Miért éppen ezt a történetet választotta?

BP: Szerintem nem az ember választja a témát, hanem a téma választja az embert. Nekem megtetszett ez a történet, elindult a fantáziám. Nagyon titokzatos, nem kiszámítható dolog az, hogy az ember miért csinál filmet. Olvas ezt-azt, jár itt-ott, hall történeteket, amelyek elkezdik foglalkoztatni. Egy filmrendezőben van valami témaérzékenység, megérzi, hogy mi az a történet, ami neki való.

filmhu:  A forgatókönyvhöz egy újsághír adta az ötletet.

BP:  Olvastam, hogy a prostituáltakból menedzsereket képeznek. Az a paradoxon, hogy a legmegvetetettebb szakmából, a legmenőbb, legtrendibb szakmába képeznek át lányokat, ez a furcsa ellentmondás volt az, ami megfogott. Később utánajártam a dolognak. Elmentem a tanfolyamra, beszéltem a tanárokkal, találkoztam a Magyarországi Prostituáltak Érdekvédelmi Egyesületének elnökével, és megkértem, hogy hozzon össze lányokkal. Ők meséltek történeteket, ezek közül voltak olyanok, amelyek be is kerültek a filmbe. Nagyon hasznos volt találkozni velük. Mindenképpen szerettem volna szembeszállni azzal az előítélettel, ami a prostituáltakat ma is körülveszi Magyarországon.

filmhu:  Milyen valós történetek kerültek bele a filmbe?

BP:  Ez az egyesület kihallgatást kért az akkori minisztertől, hogy a jogaikat próbálják érvényesíteni. Kaptak egy időpontot, felmentek a miniszternőhöz, aki nem volt hajlandó szóba állni velük. Ez a jelenet benne van a filmben.

A fiú kihasználja Boróka szeretetéhségét

filmhu: A Majdnem szűz helyszínei közül sokhoz személyes kötődése is van. Ilyen például a régi gimnáziuma, ahol ingyen forgathatott. Mi volt az oka ennek a választásnak? Költségvetés, vagy nosztalgia?

BP: Megmondom őszintén, mind a kettő. De természetesen az is ok volt, hogy ez nagyon jó helyszínnek bizonyult. A Madách Gimnáziumnak azt hiszem ma már én vagyok a legöregebb diákja. Itt szabadon engedtek forgatni engem. Ehhez az iskolához azért is fűznek élénk szálak, mert 1945-ban, az ostrom után, én indítottam el újra a tanítást. Összeszedtem a tanárokat, hirdetést adtam fel az újságba, hogy megindul a Madách Gimnázium. Ezen túl, két évvel ezelőtt -- máig is ismeretlen okokból --, 12 évi renoválás után, amikor újraépítették az egész iskolát, hirtelen meg akarták szüntetni. Nagy társadalmi mozgalom indult, hogy megmaradjon a gimnázium. Akkor én is ott voltam a harcolók élvonalában, úgyhogy jó kapcsolataim voltak az iskolával, és mindenféle feltétel nélkül megengedték, hogy ott forgassak.

filmhu: Van a forgatásról valamilyen érdekes élménye, amelyet megosztana az olvasókkal?

BP: Van egy nagyon jó epizód a filmben. Amikor a lány megszökik a stricitől, betéved egy ingyenkonyhára, ahol megismerkedik egy hajléktalannal. Ezt a csavargót Ujlaki Dénes játssza, akiből egy torzonborz figurát szerettem volna csinálni, ezért szakállt növesztett. A forgatás előtti napon felhívott, hogy baj van. Ő a Katona József Színház tagja, és Goldoni A karnevál utolsó éjszakájá-ban is játszik. Szóval azt mondta nekem: „Öregem segíts nekem, mert ha Zsámbéki Gábor meglát engem ilyen torzonborzan, nem enged színpadra lépni.” Úgyhogy fel kellett hívnom Zsámbékit, hogy azon az egy estén engedje meg neki, hogy szakállt viseljen. Ő azonban nem állt hamar kötélnek, azzal érvelt, hogy a szerep szerint ő a legelőkelőbb velencei kereskedő, nem nézhet ki így. Megkértem, hogy először nézze meg és csak azután döntsön. A végén megengedte, nem kellett levágnia ezt a hetekig növeszett szakállát. Ujlaki Dini remek ebben a hajléktalan szerepben.

A saját nyelvükön beszélnek, amit én nem ismerek

filmhu:  A színészeket nem minden esetben instruálta hagyományos módon.

BP: Ennek a filmnek a hősei fiatalok, ezért tudtam, hogy nem az én nyelvemen, hanem az ő saját nyelvükön beszélnek, amit én nem ismerek. Nem akartam, hogy szó szerint betanulják a dialógusaimat. Azt a módszert választottam, hogy több döntő jelenetben rögtönzésre kértem a színészeket. Megbeszéltük a szituációt, a fordulatokat, de az volt a feladat, hogy a saját nyelvükön mondják el a jelenetet, és csapjanak össze. Ezért sokszor első pillanatban meglepő trágárságok sülnek ki a dialógusokból, viszont borzasztó hitelesek.
A film első jelenete a Duna-parton játszódik, egy majdnem 3-4 perces veszekedés a film hősei között. Ez teljes improvizáció. Azt érzem, hogy ez a kezdés olyan kemény és hiteles alaphangot ad az alkotásnak, ami megszabja az egész film stílusát.

filmhu:  A Majdnem szűz nem szerepelt a Filmszemlén. Nem is volt cél, hogy ott legyen?

BP:  Én november végén még forgattam, tegnapelőtt fejeztem be a filmhang keverését, úgyhogy ha akartam volna, akkor sem sikerül elkészítenem a Filmszemlére. De úgy is annyi film volt, hogy nem lett volna értelme beszállni ebbe a versenybe.

filmhu:  Tényleg rengeteg film készül ma Magyarországon.

BP:  Mindig amellett voltam, hogy minél több film készül, annál nagyobb a lehetősége annak, hogy jó filmek szülessenek. Nincs az az isten, aki meg tudja mondani egy filmről előre, hogy ez most jó lesz, ez meg rossz. Ez lehetetlen. Úgyhogy ahhoz, hogy a jó filmek kitűnjenek, mindenképpen kell egy bizonyos választék.

Szembeszállni az előítélettel, ami a prostituáltakat körülveszi

Elég régen vagyok a filmszakmában, és alkalmam volt olyan emberekkel is dolgozni, akik soha nem jártak a Filmművészeti Egyetemre, Bereményi Géza, Szász Péter sosem tanulta ezt a mesterséget. Régen senki nem tanulta iskolában a filmezést, sem Korda Sándor, sem Kertész Mihály, az egyik újságíró, a másik színész volt. Az is állandóan élő kérdés, hogy egyáltalán mennyire lehet rendezést tanítani.

Biztos, hogy egy szempontból jó, hogy több tehetségnek van lehetősége kibontakozni. Másrészt iszonyatosan determinálva van ezeknek a filmeknek a forgalmazása. A legtöbb film nagyon nehezen tud megjelenni moziban. Én nem nagyon hiszek az art mozikban, abból a szempontból, hogy ha egy film ennek a gettójába bekerül, akkor egy héten csak háromszor játsszák. A széles közönséghez nem tud eljutni. Amelyik film nem tud bejutni egy multiplex moziba, annak a sorsa előre meg van pecsételve. Én arra törekszem, hogy találkozzanak a filmjeim a közönséggel.

filmhu:  Az utóbbi időben szinte erőszakosan választják két csoportra a szerzői és a zsánerfilmeket.

BP:  Borzasztóan ketté váltak. És megmondom őszintén, nem hiszek a keveseknek szóló művészfilmekben. A rendezőideáljaim, Chaplintől Felliniig, és Bunueltől Andrzej Wajdáig olyan alkotók, akik a közönség minden rétegében sikert arattak. Ebben a kettéosztásban az egyik oldalról sznobizmust, másik oldalról a közönség valamiféle lenézését érzem.

Nincs happy end, de azért lehet élni

filmhu: Úgy érzem, nagyon közel áll Önhöz ez az alkotás.

BP: Nagyon szeretem ezt a filmet, mert úgy érzem, annak ellenére, hogy kemény, kegyetlen film, mégis ad a végére valami felszabadulást. Valami olyan megtisztulást, amely igazán jó élmény.

filmhu:  Katarzis vagy happy end? 

BP: Katarzisnak gondolom. Fellélegzést ad, hogy azért lehet élni. Ennyi. Nincs happy end, de azért lehet élni.

filmhu:  Egyszer azt nyilatkozta, hogy a Majdnem szűz után nem fog többet forgatni. Ez lesz az utolsó Bacsó-film?

BP: Megmondom őszintén, nagyon le vagyok romolva fizikailag. Ezt a filmet is borzasztó fájdalmak között forgattam le. Elég öreg vagyok már, egyelőre nincs szándékomban filmet forgatni Bár ha eszembe jut egy olyan történet, amit meg kell csinálni, akkor lehet, hogy nekifogok. Ahogy a sláger mondja: „sohase mondd, hogy vége”.