Ekkor eszembe jutott egy kanadai körzeti (nagyon-nagyon helyi) televíziós fickó ötlete, amellyel iskolát teremtett. Az ő éjszakai műsorába bárki belefért privát audiovizuális műsorszámokkal. Kártyatrükkök. Fintorgás. Gumiarcú pasasok grimaszai. Esküvői vagy temetési sztorik. Hangutánzó produkciók. Japán papírhajtogatások. Papagáj-beszédmutatványok. A közönség imádta. Pénzbe se került, hiszen műkedvelő önmutogatókból mindenütt fölösleg van. Kanada hosszú téli éjszakái vígan teltek. Ez a "licenc" máig érvényes.