Általában mindenki a Pink Floyd számot mondja. Elég nehéz volt a címadás, sokáig elhúzódott, aztán az utolsó ponton füles szóviccekre kerestem rá, és ott láttam meg ezt, tökre passzolt hozzá. Azért működik szerintem, mert már az olvasásnál feltűnik, hogy van valami furcsaság, aztán a film után értelmet nyer, ez tetszett meg benne. Ha szóban mondom valakinek, mindig félrehallják. A magyar címe eredetileg ‘Fülig szerelem’ volt, de aztán mégse volt rá szükség, elengedtük.
A saját szavaiddal hogyan szoktad elmesélni, miről szól a film?
Van ez a világ, ahol ha szakítanak emberek, el kell cserélni egy testrészt a másikkal. Ezzel azt akarom bemutatni, hogyan hatnak ránk a kapcsolataink, hogyan mennek végbe változások, és azokat hogyan tudjuk feldolgozni és elfogadni. Nekem erről szól.
És ha két szóban kellene megfogalmazni?
Önelfogadó fülkeresés.
Wish You Were Ear
Miért pont a fület választottad a testrészek közül?
Az egész film sok változáson ment keresztül. Az elején még arról szólt, hogy a főszereplő minden testrészét vissza akarja szerezni, aztán rájöttünk, hogy rövidfilmnél az működik, ha csak egy valamit keres. Azon gondolkodtam, hogy attól lesz személyes a történet, ha az arcáról tűnik el valami, először a nyak volt az, mert összeköti a testét a fejével. Másokkal konzultáltam, és azon gondolkoztam, hogy melyik testrészt a legjobb lerajzolni, és hogy milyen a jelentése, és végül a fül lett, mert formailag sokkal több lehetőség volt benne. A szerelemben is van jelentése, sokan mondják, hogy mennyire szeretik a füleket, milyen szép, ezért is illett jobban hozzá.
Mennyi fület rajzoltál?
Nagyon sokat, a filmben is van legalább 3-4 különböző. Ez például nehéz volt a gyártásban, hogy nem kronologikusan csináltuk a jeleneteket, hanem össze-vissza, és nehéz volt követni, hogy mikor melyik fület kell éppen rajzolni abban a jelenetben. Igazából rengeteg fület rajzoltam, mire meglett, hogy melyik lesz a végső, amit el akar majd cserélni.
Hol voltál, amikor megtudtad, hogy beválogattak Berlinbe?
Otthon voltam, ebédet főztem. Több részletben írták ki azoknak a listáját, akik bejutottak, és az elsőben nem voltam benne. Már éppen beletörődtem, hogy ez ennyi volt, amikor Füli (Fülöp József, a MOME korábbi rektora - a szerk.) írt egy SMS-t, hogy „Berlinale Generations, mit szólsz hozzá?” Nem értettem mit jelent. Közben felhívtak a MOME-ról is, hogy bejutottam. Addigra már azt hittem, hogy erre nincs már lehetőség, ezért még nagyobb meglepetés volt.
Wish You Were Ear
Nagyon tudtam kapcsolódni a film mondanivalójához, hogy minden párkapcsolat végén elviszünk egymásból egy darabot, a múltbeli kapcsolatainkat pedig kicsit szégyenteljesen viseljük magunkon.
Igen, ez a lényege. Tök szép a magyar nyelvben azt mondani, hogy ‘szakítás’, és a filmben szó szerint van egy szakítás, erre később jöttem rá. Leszakítják a testrészüket és magukon is hordozzák a másikét. Igazából szó szerint vettem mindent, ami megtörténik.
Három film jutott eszembe közben, a Kék bársony (nyilván a fül miatt), a Makulátlan elme örök ragyogása, és a 2023-as Körmök. Lynch filmjén kívül mindkettő a szerelem és technológia kérdésével foglalkozik. Másoknak milyen filmek jutnak az eszükbe, és neked mik voltak referenciák?
Kifejezetten szeretem Lynchnek ezt a filmjét, de a fülön kívül nincs közöttük kapcsolódás. Az elején sokan felhozták A homárt, mert van benne ez a motívum, hogy megbüntetik azokat, akik szakítanak. Emellett az elején, amikor még úgy állt a sztori, hogy mindenkit felkeres a főszereplő, akinél van egy testrésze, erre mondta Zoli, a dramaturg a Hervadó virágokat. Az segített rávilágítani, hogy ez inkább egy egészestés történet lenne, és nem működne rövidben. Szóval a végső verzió nem kapcsolódik a Jarmusch-filmhez, de segített abban, hogy eljutottunk idáig.
Máshonnan is inspirálódtál még?
A szüleim tanárok, és apukám fizikakönyveiben lévő alaplapokról meg kapcsolódási rajzokról csináltam fotókat, ezeket nézegettem animáláskor. Meg régi lemezborítókat, van egy LGT album, amin fülek vannak, az nagyon tetszett. A történetet magamtól írtam, de sokan segítettek. Volt egy kreatív írás óránk, ahol kaptunk egy idézetet: „Másoknak kölcsönbe, magadnak örökbe add magad”. Erre kellett írni valamit, itt kezdődött az egész. Ekkor írtam le azt, hogy létezik egy világ, ahol a szakításnál el kell cserélni egy testrészt. Ami még inspirált az Reisenbüchler Sándor Pánik című rövidfilmje, abban vannak utcajelenetek és szép grafikák meg feliratok a plakátokon.
Wish You Were Ear
Személyes élményeket is beledolgoztál?
Személyest is, meg valahogy a Covid után hirtelen mindenki szakított körülöttem, ez is hatott rám. De nem csak romantikus kapcsolatok ihlették, azt is meg szoktam figyelni, hogy ha találkozok egy barátommal, akkor elkezdek úgy beszélni mint ő, a beszédmódot nagyon képes vagyok átvenni emberektől, de apró mozdulatokat is.
Az animálásnak melyik folyamatát élvezted a legjobban?
Én soha nem tanultam animációt, grafika BA-n végeztem és úgy kezdtem el ezt a filmet, hogy közöm nem volt az egészhez. Mesterszakon kerültem animáció szakra, ahol már rendezést tanultunk, nem animálást. A háttértervezésben magabiztos voltam és élveztem is, de úgy kezdtük el a gyártást, hogy magát az animációt nem ismertem. A végére azért egészen belejöttem, jó tanulási folyamat volt. Élveztem a közös munkát, nagyon sok olyan emberrel dolgoztam, akik inspiráltak arra, hogy animációs legyek. Andrasev Nadja volt a gyártásvezető, Kreif Zsuzsi a konzulensem, Farkas Juli a témavezetőm, mindenki nagyon jófej volt. Teleki Kittit kértük fel, hogy legyen supervisor, én nem biztos hogy kiszúrtam volna valamilyen hibát, amit csak profi animációsok vesznek észre. Kittivel átbeszéltünk minden jelenetet, és közben róla is átragadt tudás. Az elején összeraktunk egy production bible-t, amit mindenkinek kiküldtünk, és az is elég sok mindent megalapozott nekem.
A kékes-lilás színpaletta honnan jött, hogyan alakul ki valaminek a meghatározó színvilága?
A munkáim 90%-a kék-zöld-lila, néha leülök, hogy ez most nem egy kék rajz lesz, aztán a végén mégis az lesz. Ezzel kicsit küzdök, amúgy próbáltam tartani a színdramaturgiát, így nem minden része kék, de magához a karakter hangulatához és érzéseihez jól illik a hűvös szín. De lehet, hogy ezzel inkább csak megindokoltam, hogy miért ez az első szín, amihez megint nyúltam.
A hiányzó testrészek színeit mi határozta meg?
Először úgy csináltam, hogy a lehető legkülönbözőbb színek legyenek, aztán rájöttem, hogy ha a világ összes színe rajta van a testen, akkor nincs olyan háttér, amin működne ez a karakter, úgyhogy egy kicsit egységesítettem.
Látványterv a filmhez / Forrás: Balogh Mirjána
Ebben a világban bele tud valaki halni a sok szervcserébe, a sok csalódásba?
Azon elgondolkodtam, hogy milyen érdekes lenne, ha valaki halálos betegen direkt elcseréli valakivel a szervét egy egészségesebbre. De az megint egy egész másik film lett volna, sok lehetőség van még benne.
Nem volt teljesen egyértelmű, hogy fiú vagy lány a főszereplő, ahogy a többi karakter sem tisztán viseli a nemi jegyeket. Miért döntöttél így?
Nagy dilemma volt ez is, mert a film nekem egy belső folyamatot mutat meg, ezért nem akartam, hogy valamilyen nemhez legyen kötve. Sokan mondták munka közben, hogy a főszereplő egy lány, és azt is, hogy fiú, direkt alapból úgy rajzoltam, hogy a kicsit a kettő közt legyen, szóval örültem, hogy ez visszaigazolódott. Végül arra jutottam, hogy ha odarajzolok bármilyen nemi szervet, akkor az elviszi egy másik irányba, ha vegyes lett volna, az megint egy másik hangulat, ha van pénisz, akkor meg túl egyértelműen fiú. A másik karaktert az elején én fiúnak képzeltem, de mindenki azt mondta, hogy lány. Az is kérdés, hogy ha elcserélek valakivel egy kart, akkor még teljesen lánynak számítok-e vagy nem. De aztán arra jutottam, hogy nem vagyok elég képzett az ilyen gender témákhoz, és inkább nem mentem bele.
Mik a fül alakú dobozok?
Farkas Juli találta ki, mert meg akartam mutatni, hogy mindenkiről megőriz valami emléket, de bármit írtam, sehogy se működött. Akkor mondta Juli, hogy miért nincs otthon egy ember alakú szekrénye, benne testrész alakú dobozokkal. Akármit elveszít, van otthon egy olyan alakú doboza, egy olyan alakú szekrényben, mint ő és azokba belerak egy emléket arról a kapcsolatról. A testrészekkel is csak nyomasztja magát és nem engedi, hogy továbblépjen.
Wish You Were Ear
Milyen olyan apróság van a háttérben, amit kevésbé feltűnő, de te szereted?
Az apró részletekben való elveszést élveztem az egyik legjobban, a nagy részüket nem szokták észrevenni. Amikor sétál az utcán, van a falon van társkereső hirdetés, amit az interneten találtam, „torztestű ember keresi párját”. Sok minden van benne, amiket csak én értek, díszek a szomszéd ház faláról.
Valódi emberekről mintáztad a szereplőket?
A saját gesztusaim annyiban benne vannak, hogy amikor nem tudtam leanimálni valamilyen mozgást, akkor felvettem egy videót, ahogy én megcsinálom azt a mozdulatot, a barátomról is van több ilyen, felismerem benne az ő járását.
Eljátszottál azzal a gondolattal, hogy élőszereplős verzióban hogyan nézne ki a film?
Eljátszottam, de azért is tetszett meg az elején ez a történet, mert szerintem animációban jobban működik. Ez a színes bőrszín meg karakter sokkal látványosabb, de amúgy biztosan jól nézne ki valódi emberekkel. Színészeken nem gondolkoztam, az biztos, hogy fontos lenne a sminkes meg a prostetics ember szerepe.
Látványterv a filmhez / Forrás: Balogh Mirjána
Mesélsz a szakdolgozatod témájáról, a konlangról?
A konlang az angol constructive language szóból ered, egy ősi dolog, amikor az emberek elkezdtek nyelveket, és hozzá saját betűket kitalálni. Én arról írtam a szakdolgozatomban, amikor egy történethez kitalálnak egy ilyen nyelvet, akkor azt mennyire mélyíti el az írásképe meg a grafikája. A Dűne volt az egyik, amihez a könyv írója tervezett egy nyelvet, majd később a filmes feldolgozásokhoz terveztek írásképeket meg betűtípusokat. Például az egyik díszletben, ahogy fel van írva egy szöveg, az ennek a nyelvnek egy sokkal ősibb verziója, ősi szó járással meg betűvéséssel. A Dűnében az intergalaktikus nyelv a galach, egy másik a chakobsa. Ezeket a feliratokat nyilván a világon észreveszi kb 100 ember, elolvassa ugyanazt a reddit posztot, amit én, és ugyanolyan boldog lesz tőle. A tünde nyelv is konlang, a Gyűrűk urát is úgy írta Tolkien, hogy először megcsinálta ezeket a nyelveket és rájött, hogy használni akarja valamire. Ez az egyik legnagyobb, évezredeken keresztül végigvezette az egész evolúciót, és minden könyv, ami más helyen vagy más időben játszódik, a nyelv egy másik verzióját használja. Írtam még az Atlantiszban lévő nyelvről is, ami animációs film.
Itthon nincs ennek irodalma, én is reddit posztokból meg egy hivatalos szervezet feljegyzéseiből dolgoztam. Régen az emberek otthon, a sötét szobájukban írták ezeket a nyelveket, a szüleik meg kikészültek, hogy nem normális a gyerekük. Aztán bejött az internet, és rájöttek, hogy ezt más is csinálja. Megalapították ezt a közösséget, elkezdték egymás nyelveit továbbfejleszteni. 50 éve volt kb 100 ilyen nyelv, mára meg több ezer, az internetnek fontos szerepe van ebben.
Van kapcsolódás a filmed és a konlang között?
Nagyon szerettem volna egy saját nyelvet bele, de sajnos idő híján nem tudtam megcsinálni. Végül random formák lettek a betűk, amikben nincsen rendszer. De az még egy jó kihívás volt, amit grafikusként nagyon élveztem volna, hogy milyen lehet az írása az ilyen embereknek, akiknek össze-vissza ujjuk van.
A grafikus tudásod miben segít még az animáció készítésben?
Tipográfiában mindenképpen segít, nem szeretnék senkit bántani, de az nagy gyengeség az animációsoknál, ők is mondják. Sok barátomnak segítek a tipokkal, ez tök jó. A grafikán belül engem mindig az illusztráció érdekelt a legjobban, egy animációs pedig ugyanúgy tud illusztrálni mint egy grafikus. Általában kevés embert rajzolok, régen szerettem, de aztán elmentem egy másik irányba. Amikor elkezdtem csinálni ezt a filmet, akkor jöttem rá, hogy újra meg kell találnom a saját hangomat a karaktertervezésben is.
Rév Marcell volt a opponensed, ő miben tudott segíteni a filmmel kapcsolatban?
Annyi volt a dolga, hogy véleményt mondjon a filmről és javasolja, hogy elfogadják vagy ne fogadják el a diplomámat. Nadja találta ki, hogy ő legyen az opponens, az is egy folyamat volt, hogy őt elérjük, mert nem volt itthon, de nagyon örült neki, elfogadta, szuper kedves volt. Videóhívásban beszéltünk volt, de nagyon lelkes volt, iszonyú jól esett, amiket mondott. Azt mutatta meg nekem Ország Lili képeit, amiket nem ismertem előtte, neki vannak ilyen áramkörös festményei, azt mondta, hogy azokra emlékezteti a film. Azóta én is nagyon szeretem a képeit. Aztán a Fekete pont bemutatója után találkoztam vele élőben is.
Melyik jelenetet emelte ki, amire emlékszel?
A múzeumos jelenetet szerette, a plánozást dícsérte, ami különösen jól esett, mert nekem abszolút nincs térlátásom, küzdöttem a térbeli jelenetekkel, hatvanszor átrajzoltam, hogy működjön a plán. A zene is tetszett neki, ő is szereti azt az LGT borítót, ami engem is inspirált, ilyenekről beszéltünk.
