Azonban - természetesen mindezeket érintve, a hatalom megsemmisítési akciójától megmenekült dokumentumok felhasználásával -, a film tovább megy. Nagy Imrét nemcsak mint politikust és diplomatát, hanem mint szerető férjet és nagyapát, a szűk börtöncella és nyomorúságos körülmények által tönkretett idős urat, és az elvei mellett minden viszontagság alatt, a haláláig kitartó férfit ábrázolja. A Temetetlen halott által végre megláthatjuk őt, az embert, azt, ami az iskolai tananyagból kimaradt. Hirtelen többet kezd nekünk jelenteni, mint gépiesen körmölt bekezdéseket egy érettségi tételben, mint homályos emléket egy fényképről, mint a sok miniszterelnök közül az egyiket. Hiszen ott voltunk vele a jugoszláv követségen, a romániai száműzetésben, a sötét börtöncellában, ahol éj és nappal egyformán nem jelent semmit, láttuk és hallottuk az igazságtalan pert, és tanúja voltunk, hogy ő nem kért kegyelmet. Az utolsó pillanatig kísértük az akasztófáig, és még utána is, a méltatlan jelöletlen sírhoz, majd a díszes újratemetéshez. Nagy Imre nemcsak a történelemben, hanem a vásznon is hőssé válik. Nekünk is, fiataloknak is, és nem csak, mert megtanultuk, hanem mert átéltük. Mert ezt (is) teszi a mozi: hősöket teremt, kikért egyként izgulunk, végigkövetjük életüket, rajongunk értük, izzad a tenyerünk a mindent eldöntő küzdelem alatt, és próbáljuk meglesni, mi rejtőzik a Superman jelmez mögött. És ezt tesszük akkor is, mikor a vásznon nem Clark Kent mérettetik meg, hanem Magyarország mártír miniszterelnöke. Talán e mozi megtekintése után kiemelt posztot szabadítottunk fel a szuperhősök között Nagy Imrének, aki még ha földöntúli képességekkel nem is, de emberséggel, becsülettel és hazaszeretettel annál inkább, példamutatóan rendelkezett.
Itt megnézheted a teljes filmet!
Jancsó Nyika, a film operatőre, rendkívül sokszínű, számos filmes műfajban résztvevő alkotó, aki gyermekkora óta több szálon kapcsolódik a filmezéshez. Számos nagyjátékfilm és dokumentumfilm fűződik nevéhez, de forgatott már többek közt spanyol sorozatot, cseh horrort és pekingi kísérleti doksit amerikaiaknak. Első komoly játékfilmje a Kovácsi János által rendezett Cha-cha-cha volt, majd rögtön pályája elejétől számos dokumentumfilmben működött közre, többek között Almási Tamás és Dárday István munkáiban, de részt vett Bachman Gábor és Király Tamás kísérleti videóklipjében, valamint számos hazai és külföldi zenei munkákban a koncertfelvételektől az operafilmekig. A dokumentumfilm műfaját kedvelő alkotó szerint gyakran ,,a hétköznapok megrázottsága jobban elviszi az embert”, mint a fikciós filmek világa, ám megjegyezte, hogy a mai dokumentumfilmek inkább a játékfilmekre hasonlítanak, főként a technikai háttér és előkészítettség, valamint a sok rekonstruált jelenet miatt.
Amikor Jancsó Nyikáról beszélünk, mindenképp meg kell említenünk a családot, melyben gyermekkorát töltötte, hiszen édesapja az egy évvel ezelőtt elhunyt Jancsó Miklós, nevelőanyja pedig a film rendezője, Mészáros Márta. Az operatőr sokat dolgozott szüleivel, bár elmondása alapján ezek nem mindig voltak előre eldöntött dolgok, Jancsó Miklós Hajnal című filmjébe például véletlenül került bele, és a fahrtsínt meglátva döbbent rá, hogy bár azt hitte, mindent tud a filmezésről, igazából ,,fogalma sincs, hogy mi ez a dolog”, igazán ő maga sem tudja megfogni édesapja különleges világát, csak csinálta, amit kért tőle, ahogy mindenki. A rendező munkássága nagy operatőri korszakokra bontható, és minden ilyen jellegű váltásnál filmjei is teljesen átalakultak, fiával leginkább dokumentumfilmeken, és utolsó, nagyon személyes filmjein dolgozott együtt. Az ifjabb Jancsó azt is elárulta, hogy édesapja egyáltalán nem akarta, hogy filmes legyen, melyet nem igazán indokolt meg, ám ő úgy véli, azért, mert ,,tudta milyen nehéz kiállni a placcra”. Emlékei szerint Kende János operatőr beszélte rá, hogy fényképezéssel foglalkozzon, és a filmgyár laborjában kezdjen dolgozni, majd elvégezze a főiskolát. Szülei egyébként elég kritikusak voltak vele, külföldön néha különlegesebbnek tartották munkáját, ahová igyekezett magával vinni a magyar mesterek fogásait.
Mészáros Márta eleinte csak ki akarta próbálni, majd végül többször dolgozott együtt Jancsó Nyikával. Az operatőr szerint a rendezőnő teljesen más módszerekkel dolgozott, mint férje, filmjei sokkal aprólékosabban elő voltak készítve, snittek terén tradicionálisabb feldolgozásúak voltak. Együtt készítették a három Naplót ( Napló gyermekeimnek, Napló szerelmeimnek, Napló apámnak, anyámnak), amely utolsó részének forgatásához felépítették a forradalom alatt ledöntött Sztálin szobor eredeti nagyságú gipsz mását, ám ekkor ezt még a rendszer nem nézte jó szemmel. Abba is beavatott minket, hogy az ekkor készült felvételek szerepelnek A temetetlen halottban, de olykor még a BBC ’56-os műsoraiban is, mint archív anyagok.
Jancsó Nyika a Fényíróknál látott alkotásról elárulta, hogy minden eredeti helyszínen játszódik, azaz egyáltalán nem használtak műtermet. A börtöncella, melynek jelenetei a film jelentős részét alkotják, például a Váci Fegyházban található, csak a falakat festették fehérről feketére. Itt heteken át forgattak úgy, hogy rajta és a főszereplőn kívül mindössze a segédoperatőr fért be a helységbe, a stáb többi tagja csak kívülről követhette nyomon a felvételeket. Ennek oka egész egyszerűen a hitelesség volt, és bár így a saját dolgát nehezítette meg, ő beszélte rá a rendezőnőt erre a megoldásra.
Az operatőr elmondta, számára a legnagyobb öröm a szakmában az az izgalom, és olykor félelem, ami a forgatásokkal és bemutatókkal jár, és hogy azok a dolgok, melyekben régen nem látott semmit, egy idő után érdekessé váltak a számára, elkezdte meglátni bennük az alkotók szándékát. És bár a mai kort nem lehet összehasonlítani az ő fiatalkorával, már csak azért sem, mert a technika sokkal inkább hozzáférhető bárki számára, és már nem akkora kiváltság filmesnek lenni, ez nem jelent semmit. Hiszen ,,az a rendező, aki a következő filmjét is megcsinálja.”
És hogy mit üzen Jancsó Nyika a fiataloknak? ,,Ha az ember valamit tud csinálni, és hozzá is jut ahhoz, hogy csinálja, akkor csinálni kell!”
