(fotó: Rév Marcell)
Császi Ádám olyan rutinnal vezeti színészeit, amilyet ritkán látunk elsőfilmes rendezőknél. Rendezése részletgazdag, de minimalista: nem sok szó hangzik el, annál többet árulnak el az apró mozdulatok, az arckifejezések, a gondosan megválogatott helyszínek által árasztott miliő. Színészei, Sütő András (Szabi), Varga Ádám (Áron) és Sebastian Urzendowsky (Bernard), akik szintén nem szerepeltek még nagyjátékfilmben ("nem színészeket, hanem igazi embereket kerestem" - mondta a rendező) érzékenyen és pontosan alakítják szerepüket. A sajtótájékoztatón is elmondták, hogy hónapokig tartó felkészülés és rengeteg próba előzte meg a forgatást, Varga Ádám még falura is költözött pár hétre, hogy hitelesen tudja alakítani szerepét. Pár jelenetben Börcsök Enikő is megjelenik (Áron passzív-agresszív, fiát elesettségével függőségbe taszító és zsaroló anyját alakítja), aki ebben a kis, de a történet szempontjából annál meghatározóbb szerepben is a tőle megszokott tökéletes karakterábrázolást hozza.
Nézd meg a film előzetesét!
A film legnagyobb erényei közé tartozik a szereplők pszichológiai állapotának ábrázolása mind a rendező, mind a színészek részéről. Szabi útja a németországi sikerek megmutatásával kezdődik, ahol a focicsapat férfiközösségében a többiekkel egyenrangú partner, mindenki által elfogadott csapattag. Ezt jelzi a közös tetoválás, a közös pornónézés (heteroszexuális pornóról van szó): már a nyitókép, amiben a pályán egymás mellett, kimerülten pihenő sportolókat látjuk, ezt az összetartozást mutatja meg egyetlen képben. Ezután következik a bukás, az elrontott focimeccs utáni harag, csalódottság, letargia és depresszió, amiből először az új cél, a ház felújítása, majd az Áron iránti érzelmekkel való szembesülés jelent kiutat. Önkeresésében Szabi eljut egy pontra, amikor úgy tűnik, minden jóra fordulhat. Domináns apjának egy rövid látogatás során megmondja, hogy nem folytatja a focit, amit ő erőltetett rá. Inkább méhészkedni kezd, a ház is szépen alakul. Áron sorsa viszont pont Szabi érkezésével siklik ki: azelőtt a közösség elfogadott tagjaként élt, volt barátnője, példásan ápolta beteg anyját - aki ugyanakkor Szabi apjának inverze, ő is dominánsan uralkodik fia fölött, csak éppen erő helyett gyengeséggel zsarol. A lassan kialakuló szerelem és szexuális kapcsolat azonban mindent megváltoztat benne, először csak önmagában küzd ellenük, de amikor a falu közössége is értesül az ezen a vidéken elfogadhatatlan viszonyról, először csak figyelmeztetik, majd csöndben kezdik gyűlölni, később keményen bántalmazzák is. Áronon látható, hogy úgy érzi, ha Szabi nem jön, soha nem következett volna be mindez, élte volna tovább a nyugodt életét anyja istápolásával, a vasárnapi templomba járással, biztosan meg is nősült volna egy szép napon. Ez a feloldhatatlan ellentét vezet aztán a tragédiához.
Szabó Iván forgatókönyvíró, Császi Ádám rendező és Rév Marcell operatőr a forgatáson (fotó: Bálint Dániel)
A Viharsarok kiemelkedő erénye még Rév Marcell pontos és gyönyörű fényképezése. A közeli felvételek során meghitten ábrázolja a szereplők legapróbb rezdüléseit. A szexualitás ábrázolása is meghitt, sokkolóan őszinte, de sohasem túlzott. A befogadó, gyönyörű természetet és tájat megmutató képek reményt keltenek, míg a fojtó szobabelsők nyomasztó vizuális világa visszahúznak a reménytelenségbe.
A film Németországban, ahol nemrég coming-outolt egy focista, különösen aktuális most, emiatt a sajtótájékoztatón is nagy volt a nemzetközi érdeklődés. A rendező az újságírók kérdésére elmondta, hogy a film elkészítésben egy homoszexuális indíttatású gyilkosság inspirálta, mert úgy érezte, ez olyan fontos téma, amiről Magyarországon ma mindenképp beszélni kell. A film, azt reméli, egy toleránsabb társadalom felé vezető lépés lehet - a művészet szerepe, hogy életben tartsa a folyamatos társadalmi párbeszédet.
