„Hajdu nem dokumentarista módon mesél, hanem saját költői realizmusát alkotja meg, ami legendákból és álmokból táplálkozik. Vizuálisan is nagyon kifejező és lenyűgöző meséje ötvözet a nagy elődök munkáiból, Fellinitől Spielbergig. Az irodalmi alakok megidézésével, Pinocchiótól Lolitáig egy sajátos, a burleszk és horror vegyítette univerzumot kreál, amelyben a képzelet legyőzi a rettenetes valóságot.” -- írja a Berliner Zeitung kritikusa.
Török-Illyés Orsolya és Hajdu Szabolcs a sajtóval (Fotó: Katapult)
„Hajdu Szabolcs látványban is nagyon erős filmjében, a Bibliotheque Pascal-ban az igazság megemészthetetlenebb, mint a fikció. A tehetséges fiatal rendező ezúttal a szex-csempészetről mond nem mindennapi mesét, amiben a nyers valóságot szürrealista szépséggel itatja át. A magyar-román lány kiszolgáltatott szex-rabszolga életének zavaros emlékeit egy olyan sztoriba ágyazza, ami Terry Gilliam korai remekműveire emlékeztet. Ezt a filmet igazi szabó szabta ünnepi alkalmakra és semmiképp sem mosható össze a mainstream alkotásokkal.” -- méltatja a filmet a Variety kritikusa.
A Strobo névre hallgató internetes portál szerint a filmnek egyenest a versenyszekcióban lenne a helye, sőt esélyesnek tartaná az Arany Medvére is. „A Fehér tenyér megindító drámája egycsapásra ismerté tette Hajdut a nemzetközi filmes életben. A rendező most egy pikareszk, disztópikus fantázia-mozival tért vissza a nemzetközi filmes vérkeringésbe. A filmet nagymértékben meghatározza Hajdu felesége, Török-Illyés Orsolya játéka; kiemelkedő teljesítmény.” -- mondja a Screendaily Hajdu filmjéről.
A Berlinale versenyprogramjának legvitatottabb filmje Oskar Roehler Jud Süss-e lesz. A német-osztrák koprodukcióban Goebbelst személyesen Moritz Bleibtreu, Ferdinand Mariant, az egyik leghíresebb náci propagandafilm (Jud Süss) főszereplőjét Tobias Moretti, negyed részben zsidó feleségét Martina Gedeck alakítja.
Moritz Bleibtreu mint Goebbels
1939-et írunk. A közepesen sikeres osztrák származású színészt, Ferdinand Mariant szemeli ki Goebbels a legnagyobb szabású náci propagandafilm főszerepére: a Veit Harlan rendezte film nem egyszerűen manipulatív és antiszemita, hanem egyenesen felhívás a zsidók kiirtására. A nácik felkínálta főszerep nem mindennapi esély Marian karrierjében, ő mégis megpróbálja visszautasítani, azzal érvelve, hogy ha ezt elvállalja, utána csak zsidó szerepekkel fogják elhalmozni és beskatulyázni. De Goebbels nem adja fel, egy partin, több száz ember előtt kéri fel sokadszor is a szerep eljátszására, amire Marian természetesen nem mondhat nemet. Marian feleségének és zsidó barátainak is megesküszik: úgy alakítja majd Süss figuráját, hogy az művészi legyen és szörnyetegként, hanem szimpatikus hősként jeleníti majd meg. Azonban, ahogy az várható volt, színészként nem tudja befolyásolni a film tömegekre gyakorolt hatását. A Jud Süss (1940) sikerével -- ami náci szuperhőst alkot a színészből -- elkezdődik Marian személyes tragédiája és kálváriája is. A film társadalomra gyakorolt hatását és saját náci hőssé válást és ez által saját felelősségét a történetben, a színész rengeteg alkohollal és egyre több nővel próbálja enyhíteni. Lezüllése feltartozhatatlanná válik, mikor cseh szeretője (Marozsán Erika) is elhagyja.
Bár Roehler filmje játékfilm, azaz fikció, kérdés, mennyire változtathatóak meg a történelmi tények. Senki sem várt történelemórát, vagy dokumentumfilmet Roehlertől, de azáltal, hogy Oskar Roehler zsidó feleséget rendel Marian mellé, és vívódásait, majd a rákényszerített szerep elfogadását ezzel magyarázza, a bűnöst a náci propagandaipar áldozatává minősíti.
{related-26-beszamolo}
