A 60. Berlinale első igazi csúcspontjára péntek este a Brandenburgi kapunál került sor: a monumentális kapu elé (teljes nagyságban) állított vásznon Fritz Lang 1927-ben készült némafilmje, a Metropolis felújított és szinte az eredetivé kiegészült változata volt látható. A vetítés amúgy az alig 100 méterre lévő Friedrichstadtpalastban zajlott, az élő zenét a Berlini Rádió Szimfonikus Zenekara szolgáltatta. A Metropolis kiegészítésére úgy nyílt lehetőség, hogy 2008-ban Buenos Airesben találtak egy kópiát, ami az addig ismeret legteljesebb változatnál 30 perccel hosszabb volt (147 perc), és az eddigi verziókkal összevetve kiderült, ez áll legközelebb az eredeti, Lang által elképzelt koncepcióhoz. Azt eddig is tudtuk, hogy a filmet még 1927 augusztusában, nyolc hónappal az ősbemutató után erősen megnyirbálták, Európában és Amerikában pedig nyoma veszett az eredeti kópiáknak. Dél-Amerikában egy magángyűjtő vásárolta meg a Metropolist, és a 60-as évek végéig rendszeresen adták filmklubokban, de egészen 2008-ig elnyelte a Buenos Aires-i Museo del Cine pincéje. A 83 éves film pár beállítást leszámítva teljesen ez eredeti verzióban látható, igazi szenzáció és filmarcheológiai csoda, hogy Kelet és Nyugat egykori határon, szakadó hóban, kétezernél is több néző szemlélte termosszal a kezében Fritz Lang mesterművét.
Fritz Lang: Metropolis
Szombatra Scorsese és Vinterberg jutott. A 68 éves mester Dennis Lehane Viharsziget (Shutter Island) című rejtélyes pszichothrillerét adaptálta: Scorsese az álom és valóság, a normalitás és őrület közti mezsgyén táncol és kissé hatásvadász módon mozgatja a nézőt is. A főszereplő Teddy Daniels ügynököt (Leonardo Di Caprio) Shutter Islandra küldik nyomozni, ahol a súlyos bűnöket elkövetett és mentálisan sérült gyilkosokat kezelő pszichiátriai klinika működik. 1954-ben járunk, kevéssel a II. világháború után, kísértenek is többszörösen az amerikaiak által felszabadított dachaui tábor jégheggyé fagyott foglyainak képsorai, Scorsese így sugallja, hogy itt is titkos emberkísérletek folynak. Daniels ügynök egy olyan világba csöppen, ahol semmi sem az, aminek látszik, a félelem és a fenyegetettség érzését Scorsese a viharral és egyre hangosabbá váló filmzenével támogatja meg, ahogy erősödik a vihar, úgy bonyolódnak és válnak egyre szövevényesebbé a szálak is, és válik egyre kilátástalanabbá a nyomozás. Néhány erősen hatásvadász és maníros jelenetet leszámítva Scorsese izgalmas, bár a végkifejletet tekintve kissé kiszámítható mozit alkotott.
Martin Scorsese: Shutter Island
Thomas Vinterberg ismét családi drámát alkotott Submarino címmel, amely nem tengeralattjárós filmet jelent, hanem egy kínzási módszert , az ember fejének víz alá nyomását. Az egykori Dogma-filmes filmje egy testvérpár történetét meséli el, akik terhelt gyermekkoruk után szem elől tévesztik egymást, majd sorsuk szálai a börtönben keresztezik újra egymást. Az idősebb testvér épp a börtönből szabadul, és új életre készül. A fiatalabbik kábítószerfüggő és csak két dolog élti: a napi tűszúrás és a fia, akinek jobb sorsot szán. A múlt, a közös gyermekkor terhe és a jövő, az élhetőbb élet célja újra összeköti a testvéreket: az igazi nagy találkozás későinek tűnik, Vinterberg úgy zárja nyomasztó képsorait, hogy azért halványan mégiscsak pislákol a vászonról a remény.
Tomas Vinterberg: Submarino
