„Megnyugtató érzés volt látni két héttel ezelőtt a Testről és lélekrőlt. Nagyon fontos film, csodálatos fejlemény. Szép, de nem szépelgő, vicces, progresszív és végső soron teljesen egyszerű. Nem tudom, mikor volt utoljára ilyen hatással rám mozi, az egyik utolsó jelenetnél még rosszul is lettem.
A fő élményem az, hogy a Testről és lélekről egyszerűen a helyén kezeli a szerelmet. Rengeteg hazugság, blöff meg érzelgősség tapad ehhez az ősi témához. Mindig égetően fájdalmas megnézni, meghallgatni, elolvasni egy, a szerelmet légies és kúl megváltóként bemutató szerzeményt. A Testről és lélekről ennél sokkal felelősségteljesebb: a szerelmet hússal, vérrel, sikertelen próbálkozásokkal, mindennapos gyengeségekkel és bátorsággal, szorongással és határproblémákkal ábrázolja egy menza zsírfoltos üvegén keresztül. S így sokkal közelebb kerül az igazsághoz és a szépséghez, mint mondjuk a romkom filmek, melyek a legtöbbször érzetre az első viszony előtt álló gyerekek igényével készülnek. Nem érdemes kihagyni, tényleg nem.
A mostanában moziba került, Oscar utáni filmek közül A régi város (Manchester by the Sea) tetszett legjobban. Szép és szomorú, valóban kiváló alakításokkal.
A kultikus Trainspotting kultikus utolsó két snittjére biztosan mindenki emlékszik. Mark Renton életlenig közeledik, miközben hangját halljuk: „Mostantól tiszta leszek, kihúzom magam, s az életet választom.” Utána megtalálja Spud az elrejtett pénzt. A Trainspotting 2 pedig azt mutatja meg, hogy mi történik a végefőcím után.
A folytatás felülír minden maradék illúziót a kilencvenes évek ígéreteivel, a rock’n’roll érzéssel és a drogozás romantikájával kapcsolatban. Szerencsére nem azt kapjuk tőle, amiért fizettünk, az egyik legfontosabb rossz film, amit az elmúlt években láttam. A szereplők még mindig szerethetőek, de már sokkal kevésbé. Unalmasabbak, szánalmasabbak, pedig ők nem változtak semmit, csak a világ körülöttük. A T2 a jelenetekbe ágyazva nagyjából az eredeti film negyedét játssza le újra flashbackként, egy az egyben. S szándékosan vagy nem, ezzel a végletekig nyomasztó nosztalgiázással égeti ki saját kultuszát. Ezzel teljes a kép, sajnos ez történik azokkal a generációkkal, akik a felnövéstől még a halálnál is jobban félnek. Ahogy az eredeti film felejthetetlen celluloid színeit és beállításait a videókép digitális zaja váltja fel, úgy alakul át a srácok nagyszerű mítosza kínos, titok nélküli, szégyenteljes történetté, a kultfilm középrossz mozivá. Tökéletes bukás. Valamikor nagyon átélhető volt a „Válaszd az életet!” alapmondat cinizmusa, de a Trainspotting 2 után sose lesz a régi az ismert bonmot. Mindenki jól gondolja meg, mielőtt megnézi, mert nincs visszaút.
A Bem mozi következő heti vetítéseiből a Szerelmi vérszomjat (Sergio Martino), a Külön bandát (Jean-Luc Godard) és a Vérző olajat (Paul Thomas Anderson) tartom a három legérdekesebbnek. Utóbbi a szervezők szerint a „kétezres évek egyik legjobb (és egyben legalulértékeltebb) filmje”. Egyetértek. Nagyon érzékletesen mutatja be, hogy mennyire elengedhetetlen a pszichopátia a világméretű olajbiznisz kialakulásában, Daniel Day-Lewis alakítása pedig filmtörténeti.
S nemsokára kezdődik a Friss Hús, biztosan érdemes lesz ellátogatni oda is.”
