
Aztán a "hivatalos függetlenfilmesek"világtalálkozója, Hollywood dialízisközpontja jött, vagyis a Sundance:

Hazai vizekre eveztünk: eljött a hajós-tengeres-roncsos szójátékok és újságírói fordulatok ideje és a kora tavaszi fázós filmnézések kedves tíz napja: Titanic, gyűjtőcikk.

Ki gondolta volna, hogy ez a beszélgetés ekkora vihart kavar? A Rátkai Klubban megrendezett kritikusi kritizálásról beszámoló cikk a fórumban és az olvasottságban is bizonyította, hogy élő problémákról ejtett szót.

Eljött Cannes, Kusturica kedves helye, ahol a világ vörös szőnyegei egyesülnek. Kezdetnek egy szívünknek jóleső siker és az év lead-képe:

Tudósítónk húzta a száját a látottak kapcsán, s dokumentálta a Falak győzelmét.

A nyár a kalandozások (és az álmodozások) kora, a magyar filmesek Karlovy Varyba mennek gyógyvizet és díjakat vételezni - idén ez utóbbi többeknek sikerült. Gyűjtőcikk.

"Te régi századok lelence./Azúr, aranyló, mély medence./Gyémántokkal rakott szelence./Ha nem leszek, mondd, elfeledsz-e,/Velence?"

A kelet az kelet, s az idén a nőkkel a zászlóján indult harcba a szabadság friss levegőjének hátszelével a mindig friss, ropogós Cinefest.

Szeptember, Berzsenyi szerint a közelítő tél és BuSho hava. A linkre paccsintva a kedves nagyérdemű számos filmalkotást is megtekinthet.

Az év vége felé pedig már ötödik éve nézünk szét emberi jogilag a nagyvilágban, a Verzió az idén az olimpiázó kínaiakra koncentrált - megint tanultunk valamit, nem is keveset.
