filmhu:
Honnan ismeritek egymást?
Kostil Danila: Osztálytársak voltunk középiskolában, a Berzsenyiben. Márk bioszos volt,én meg fizikás, ezért úgy döntöttünk, hogy csinálunk egy filmes csapatot. Igazából egy „mindenes” csapatot, hiszen nem csak filmekkel, hanem fotózással és webdesign-nal is foglalkozunk.(www.thekolin.com)
filmhu: Honnan jött a név?
Linczényi Márk: Vezetékneveink első szótagjából.
filmhu: Hogy kezdődött a közös munka?
L.M.: Kialakítottuk ketten a kis stúdiónkat egy pincében, egy hangstúdiórésszel és egy külön technikai részleggel, ahol építettünk egy gépparkot. Mindezt a két kezünkkel, és saját pénzből. Most már szerencsére elég jó felszereléseink vannak, mindenünk megvan ahhoz, hogy teljes mértékben magunk kivitelezhessük ötleteinket. Az In Memoriam és az Én és én is már ebben a stúdióban készültek. Ez azért nagyon jó, mert teljesen függetlenek és önállóak vagyunk.
 |
| Teljesen függetlenek és önállóak vagyunk. |
filmhu:Amikor belekezdtetek, hobbi volt csupán, vagy tanultátok valahol, amit csináltatok?
K.D.: Én abszolút autodidakta módon kezdtem, egészen addig, amíg fel nem vettek az Iparra. Most másodéves vagyok a videószakon.
L.M.: Én tizenöt éve zongorázom és énekelek, hajdanán még az Operában is énekeltem. Tanultam hangtechnikát is, most pedig jazziskolába járok. Egyébként az ELTE-re is járok magyar-kommunikáció szakra.
filmhu: Hogy született az In Memoriam?
K.D.: Egy terézvárosi pályázatra készítettük, aminek az volt a célja, hogy felhívja a kutyatartók figyelmét a kukák használatának lehetőségére. A főpolgármesternek nem tetszett, amit csináltunk, így hát fogtuk és átvágtuk, Csernobil lett belőle...
filmhu: Mindkét film fekete-fehér plusz piros. Ez miért van?
K.D.: Egyszerűen szeretem ezt a módszert. Egyébként ha színes filmet akarsz csinálni, iszonyú sok pénz kell hozzá, hogy szép legyen a látvány, mint például az Emelet-ben.
filmhu: Hogy született meg az Én és én ötlete?
K.D.: Dosztojevszkij Hasonmás című regénye inspirált. Nagyon tetszett az idea, de nem volt támogatóm, ezért elkezdtem nagyon leegyszerűsíteni, minimalizálni.
 |
| Egy „továbbvihető én” és egy „legyőzendő én” |
filmhu:Miről szól ez a film?
K.D.: Egy kínai kisfiúról, akit Én-nek hívnak, és van egy misztikus mestere. A mester próbára teszi Én-t, önmagával kell találkoznia és megküzdenie. Ez egy szimbolikus történet, és igazából sok mindent bízok a nézőre, a film vége is ilyen, lehet értelmezni többféleképpen is.
L.M.: Van két figura, egy „továbbvihető én” és egy „legyőzendő én”. Szerintem tulajdonképpen egy erkölcsi példázat.
filmhu:Hogy zajlott a kivitelezés?
L.M.: Nagyon önállóan. Azért segítséget kaptunk, olyanoktól, mint például Dani papája. Nagyon sokat dolgoztunk ezzel a filmmel, Dani egy évet, én négy hónapot, és nagyon sok pénzbe került.
filmhu:Mire készültök most?
K.D.: Van egy hosszabbtávú és nagyobb lélegzetű tervem. Elutazom Moszkvába írni két hónapra, szeretnék egy mixet csinálni orosz irodalmi adaptációkból: Bulgakov, Dosztojevszkij és Gogol.
L.M.: Én ezalatt megcsinálom a régóta tervezett zenekaromat.
fotó: Szandtner Dániel
