Filmhu: Mi minden történt az elmúlt 75 évben, mik voltak a legfontosabb események, változások az ország egyik legrégebbi civil szervezetének életében?

Czabán György: Hogy pontosan hogyan, honnan is indult el az egyesület, azt mi sem tudjuk. A MAFSZ korai korszakáról keveset tudni, mivel a MAFSZ székházát – akkoriban még az is volt – a háború lerombolta. Mindenesetre 1931 óta létezik, mint civil szervezet, ami csodálatos dolog. Háborúk, rendszerek, kormányok, ideológiák jöttek-mentek, a MAFSZ meg maradt, és úgy tűnik, hogy maradni is fog. A film és a filmkészítés szeretete tartja össze ezeket az embereket. Rengeteget gondolkoztunk azon, hogy mi tartja meg a MAFSZ-ot? A válasz egyszerű: a filmek. Sokszor az az érzésünk, hogy összeomlik, hogy nem lehet finanszírozni: az egyesületet fönntartani, fesztiválokat szervezni nagyon nehéz. Állandó jelleggel merülnek fel financiális és logisztikai problémák, de működik a dolog és működni is fog.

Győri Csilla: Hihetetlenül szerencsés helyzet, ha egy olyan dolog köré tömörülnek emberek, ami nem öregszik meg, amibe nem lehet beleöregedni. Fizikailag hiába mész tönkre, például a fociban nem tudnál 70 évesen olyan különleges dolgokat felmutatni, amire egy 70 éves filmes képes. A filmkészítés olyan műfaj, ami kortalanná teszi az embereket, és úgy látszik, hogy ez a civil egyesület megfelelő játszótér a közel 700 főt számláló a tagságnak. Visszatérve a kezdetekre: nyilván 1931 előtt is voltak amatőr filmesek, de az igény, hogy egymásnak megmutassák, hogy közösen gondolkodjanak, beszélgessenek a mozgóképről, az valószínűleg 1931-ben fogalmazódott meg ebben az országban. A kezdetektől a mai napig valószínűleg ugyanazok a finanszírozási problémák voltak a MAFSZ-ban, de itt van ez a csapat, és már generációkról beszélhetünk, hiszen számos olyan gyerek, sőt unoka akad, akit szülei fertőztek meg a film, a filmezés szeretetével.

Tiszaújvárosban az 53. Országos Függetlenfilm Fesztivál

Cz. Gy.
: A tagságunk egyszerűen megszállottként készíti a mozgóképet, szabadidőt nem kímélve, hosszú munkával szerkesztik egységgé filmjeiket. Van ebben persze egy erős exhibicionizmus is, hogy a kész műveket majd megmutatjuk másoknak. A világon ma a legnagyobb számban előállított dolog: a kép. Mindenki fotózik, digitálisan vagy hagyományos technikával, filmeznek, videóznak… Ebben a pillanatban is millió ember nyomja a gombot a világ minden táján, de nem feltétlenül szervezi össze egy filmmé, csak felvesz valamit. És vannak olyan emberek, mint mi, akik filmben gondolkoznak, megvágják, hangot tesznek alá és vetítik. A lényeg, hogy ők nem csupán rögzítenek, hanem összeállítanak egy művet egy bizonyos filmnyelvi logika mentén, amit aztán megmutatnak másoknak is. És mindig lesznek ilyen emberek. Van, aki azért, mert profi filmes akar lenni, van, aki a saját öröméért. A MAFSZ-ban mindig megvolt ez a kettősség. Sokan csak egy lépcsőfoknak gondolják a profizmus felé, mert megvan az esély rá, hogy felfedezik az embert, mások meg egyszerűen nem is próbálkoznak professzionális körökben. Akár nyugdíjas korukban is visszajárnak és készítik a mozgóképet. Zseniális dolgok születnek így. Elhozzák, megmutatják a fesztiváljainkon és más fesztiválokon is. Nincs túl sok kifutása a dolognak, a legtöbb csak néhány filmes rendezvényen kerül vetítésre, de mégiscsak az örökkévalóságnak csinálnak filmeket.

 Gy. Cs.: Ezek a filmek a maguk módján láthatatlanok, néhány persze igen komoly karriert fut be. Az utóbbi időben ott volt például a Szafari vagy A remete remeke. Ugyanakkor rengeteg városi tévé vezetői posztját töltik be egykori független filmesek, meghatározó szerepük van a régiójukban. Ettől függetlenül ugyanúgy visszajárnak a fesztiválokra, mert szükségük van erre a közegre. Kevésbé látjuk a munkájukat, hiszen teljesen átalakult a szerepük, de ez a születésnap kifejezetten jó alkalom az összegzésre.

Cz. Gy.: Ennek kapcsán megpróbáljuk digitalizálni, archiválni az összes fontos, régi filmet, ami még fellelhető és egy sorozatot készítünk belőle. Egy hihetetlenül érdekes és fontos vizuális archívum van ebben a közegben, és ezt most a MAFSZ elkezdte módszeresen feldolgozni. Készítünk egy DVD-sorozatot a legjobb filmekkel. Hogy ez pontosan hány részből fog állni, még nem tudjuk, mert rengeteg film van. Attól függ leginkább, hogy mennyit tudunk előkeresni, mennyi van még meg olyan állapotban, hogy azt digitalizálni lehessen.

Képalkotás egyszerűen és olcsón

Gy. Cs.
: A kábeltévék már rá is haraptak az anyagra, és mi is biztatjuk a tagságot, hogy építsenek ki kapcsolatokat a lakhelyükön. Szerintem 2-3 éven belül ezek a filmek újra életre fognak kelni, és a MAFSZ elmúlt 75 évéről fognak mesélni, vagy legalábbis az elmúlt 40-50 évről.

FilmhuMi történt az igazán régi filmekkel?

Cz. Gy.: Mindig is folyt archiválás, de a filmszalagra rögzített filmekből csupán egy példány volt, ezért nagyon nehéz archiválni. Másrészt, amikor bejött a videótechnika, akkor nagyon rossz minőségben készültek a művek. A most zajló digitális forradalom nagyon jót tesz a független filmnek, a tagjaink folyamatosan a technika élvonalában mozognak, mert kénytelenek rugalmasnak lenni. Most már mindenkinek van otthon PC-je DVD-íróval. Ez egy óriási lehetőség, ugyanakkor óriási feladata a MAFSZ-nak és az egész magyar filmkultúrának, hogy segítse a digitalizálást, és ezáltal hozzáférhetővé tegye ezeket a munkákat.

Gy.Cs.: Annak idején az egykópiás filmeket nem merték postára adni, nehogy elvesszen. A filmet minden alkotó személyesen hozta a fesztiválra. Vannak persze olyan filmek, amik eredeti hordozón megvannak, csak már vetíthetetlenek, mert nincsenek például U-Matic lejátszók vagy normál 8-as vetítők. Meg persze rengeteg film eltűnt. Ezért nagyon jó, ha otthon valakinek megvan, mert mindenki tudja archiválni a saját munkáit. Így ezek a filmek is be tudnak kerülni az archívumba. Egyébként legalább két embernek legalább kétévnyi munka lenne felmérni, hogy egyáltalán mi van meg nálunk. De erre igazán soha nem volt lehetőségünk, mert annyira gyorsan öregszenek el a különböző technikák, hogy mire a VHS-archiválás végére értél volna, a VHS elavult.


Filmhu
Az egyesület a 75 év alatt átesett néhány névváltoztatáson. Miért volt erre szükség? Mi a különbség az amatőr és a független filmezés között?

Cz. Gy.: Semmi. Mindenki annak nevezi magát, aminek akarja. Az egyesület egyébként AME (Amatőr Mozgófényképezők Egyesülete) néven alakult meg 1931-ben, a 1989-ben pedig azért váltottunk az amatőr jelzőről a függetlenre, mert a magyar nyelvben az amatőr szónak pejoratív kicsengése van. Másrészt azért, hogy megkülönböztessük magunkat a családi filmesektől, akik a nyaralásról és családi összejövetelekről készítettek felvételeket. A független filmesek igenis műalkotásokat készítenek, de nem az állami filmgyártásban, hanem a rendszeren kívül.

Gy. Cs.: Bárki jöhetett a MAFSZ-ba, aki nem megrendelésre, vagy állami pénzből készített filmet. Mindenki a maga módján képezte magát: szaklapokat olvastunk, eljártunk külföldi fesztiválokra… A ’80-as években szinte a teljes tagság elvégzett egy a MAFSZ által szervezett középfokú videóműsor-gyártó tanfolyamot, ami akkor egyedülálló volt az országban. Még nem volt annyi alternatív lehetőség, mint manapság.

A zsűri - sosem a szigorú protokoll az első

Filmhu
Melyek a jubileumi év legfontosabb eseményei?

Gy. Cs.: Minden ez évi rendezvényünk arról szól, hogy hozzuk össze a régieket.

Cz. Gy.: Gyűjtjük a filmeket, fotókat, dolgozunk az archívumon.

Gy. Cs.: Megpróbáljuk kicsit felrázni a társaságot. Minden hónapra terveztünk egy megmozdulást, minden filmes rendezvényre rákapcsolódunk. Ennek kapcsán egyre többen aktivizálják magukat, és most már azt látjuk, hogy szinte minden héten történik valami, aminek köze van a MAFSZ-hoz. És hol van még az év vége! Decemberben pedig szeretnénk egy bulit az A38-on, ahol összegeznénk az év eseményeit. A múlt héten bejött valaki az irodába, és mondta, hogy milyen jó, hogy ilyen nagy a mozgás és hogy a MAFSZ a mozgalomnak igazi zászlóvivője, amit én… igen, most már kezdek elhinni.

FilmhuAz egyesület támogatásokból, pályázati pénzekből tartja fent magát és az elmúlt években súlyos anyagi gondokkal küszködött. Hogy néz ki a MAFSZ financiális helyzete jelenleg?

Cz. Gy.: Ne beszéljünk a pénzről! Mindig nagyon nehéz, de lesz ez majd még nehezebb is. A filmekről kell beszélni, hogy egy vágás miért úgy van, ahogy… Annyira szép ez, hogy az emberek az egész országban csinálnak filmeket, elhozzák, levetítjük. Persze valakinek a szervezéssel, menedzseléssel is kell foglalkoznia. Meg kell szervezni a fesztiválokat, építeni kell az archívumot, kell egy rendszeresen frissített website...stb. Pénzről nem szabad beszélni. Rettenetesen nehéz. Komoly hősök azok, akik ezt az egészet menedzselik! De nem ez a lényeg! Hanem a filmek! Idejössz, nézed a filmeket, és azt gondolod, hogy Jézus Mária! Ezt nekem kellett volna megcsinálni! Feltöltődünk. Úgy megy el az ember az összes fesztiválról, hogy most hazamegyek, és azonnal filmet kell csinálnom! És ez a lényeg!