filmhu: A Szemléről egyenesen jöttél Berlinbe. Volt időd mérleget vonni?
Muhi András: Nagyon örülök az eredménynek, hiszen a fődíjas Fekete Kefében és a legjobb első film díját elhozó A fény ösvényeiben is koproducerként részt vehettem. Most már harmadik éve, hogy ott vagyunk a Szemlén nagyjátékfilmmel. Megszilárdulni látszik a Stúdió helye a játékfilmkészítésben. Ezen kívül tovább tudtuk vinni azt a hatéves hagyományt, hogy a kisjátékfilmes kategóriában mindig jut díj az Inforgnak, valahogy minden évben eltalálom, hogy mibe kell belefogni. A Résfilmet különben kimagasló alkotásnak tartom, és Kenyeres Bálint Before Dawnja is komoly fesztiválsikerekre számíthat. Közben persze folyamatosan rálátok a fiatalokra is, ezen az úton megyünk tovább. Vranik Roland és Mispál Attila mindketten elsőfilmesek. Ezen kívül nagyon fontos még Varga Ágota rendezői díja a dokumentumfilmek versenyében.
filmhu: Ezek szerint nagy lendülettel érkeztél Berlinbe...
Vranik Roland
M.A.: Halálos fáradtan. 11 filmünk volt ott a Szemlén, úgyhogy nagy rohanás volt. De jönni kellett, nem volt mese. Persze Berlinbe mindig nagyon jó visszatérni, Bence sikerei miatt úgy érezzük, itt csak jó történhet velünk. Nincs bennem semmi feszültség vagy drukk. 350 film közül huszadmagával választották ki a Tündérkört. A dolog azért izgalmas, mert a vasárnapi regisztrációig nem tudtuk, hogy hányan szeretnének beszélni velünk. Döbbenetes volt megtudni, hogy 19 megkeresés érkezett, köztük európai húzónevek, a kommersz filmpiac fontos szereplői is, például a Bavaria, vagy az egyik legkomolyabb sales agent a Celluloid Dreams.
filmhu: Hol tart most a produkció, kik vannak biztosan benne?
M.A.: Van egy német partnerünk, a Karl Baumgartner vezette Pandora Films, és az angol Renegade films. Viszont ahhoz, hogy további pénzekre tudjunk pályázni, szükség van egy sales agentre. Az a benyomásunk, hogy nagyon komoly az érdeklődés. A kérdés csak az, hogy az eddig meglévő három producer próbálja meg összerakni a költségvetést, vagy beveszünk új partnert is. Ez azért fontos döntés, mert minden új belépő nagy mértékben bonyolítja a helyzetet. Az eddigi három producer között művészi értelemben nincs vita, csak a financiális konstrukciót kell összerakni.
filmhu: Milyen megállapodás született hármótok között?
M.A.: A film vezető producere én vagyok. Egyértelmű megállapodást kötöttünk, hogy közönségfilmet akarunk csinálni, ami forgalmazható. Ez fontos cél, mert látszik, hogy ki vagyunk téve a világforgalmazók elvárásainak, akik ha nem hiszik el, hogy egy film vissza tudja hozni a pénzét, akkor nem vállalják el. A helyzet megnyugtató, mert általában tetszést arat a terv, mindenki el tudja képzelni, mint eladható filmet, és Bence eddigi filmjei jelentik a garanciát arra, hogy meg tudja csinálni. Elfogadtunk bizonyos korlátokat. Két óra alatti időt, továbbá azt, hogy a dealeri forma nem vihető tovább, ott a szakmai sikerhez nem társult közönségsiker. Beszéltünk a Paramount képviselőjével is, érdekelt, hogy amerikai szemmel mit látnak a tervben, és a mi tervünket tartotta a legjobbnak. Univerzális történet, ami mindenki számára érthető és szerethető. Általában nagyon pozitív visszajelzéseket kaptunk és nem csak a barátainktól, ismerőseinktől. Persze fontos, hogy figyelnek ránk, ehhez viszont a fesztiválsikerek kellenek, és jól jön, hogy a Benedeket itt tényleg mindenki ismeri.
filmhu: Eddig hogy áll össze százalékos aranyban a Tündérkör?
M.A.: 30% a magyar pénz benne, ehhez jön hozzá az otthon elköltött pénzek 20%-a adó-visszatérítés formájában. A német rész további 30%, míg az angolok 15%-kal vannak benne. A kérdés, hogy a lyukat megpróbálja a három producer kitölteni, vagy be kell vonnunk még valakit. Egy negyedik országból kellene produkciós partnert találnunk, hogy ő is meg tudja mozgatni az ottani pénzeket.
filmhu: Jól értem, hogy egy komoly váltásra szántatok el magatokat?
M.A.: Így van. Mióta a Dealerrel járjuk a világot sokat beszélgettem a filmről, köztük forgalmazókkal is. Volt aki egyenesen az év legjobb filmjének tartotta, de forgalmazni senki sem akarta. Csak a fesztiválok közönségéhez juthatott el a film, ez egyébként legalább 10-15 ezer ember. Egyszer csak jött az ötlet, hogy meg kéne ezt próbálni. Nem tiszta Hollywoodot akarunk, de mindenkeppen nyitni szeretnénk a műfaji film felé. Cél az európai vagy esetleg a világforgalmazás.
Fliegauf Benedek
filmhu: Mennyire tud Benedek sikereiből a stúdió profitálni?
M.A.: Mindenképpen jó az Inforgnak is. Engem egyre többen megismernek. De minden nemzetközi koprodukciónak a nemzeti pénz az alapja.
filmhu: Más tervekkel is megpróbálsz kilépni majd a nemzetközi piacra?
M.A.: Olyan játékfilmterveket keresek, amiben látom a nemzetközi koprodukció lehetőségét. Fliegauf terve mellett ott van Szaladják István Bíbortekercse, Fésős András Kelj fel és járj című filmterve, Monory Mész András Deka-dance című könyve és a Mutabor, Can Togay szerzeménye.
filmhu: Hogy kezded el bemutatni a Stúdiót, amikor új potenciális partnerekkel ülsz le tárgyalni?
M.A.: Az első mondat mindig Bence, utána azonban megmutatom a katalógust is, sok filmmel, díjakkal, a-kategóriás fesztiválszereplésekkel, és sok alkotóval, nem csak egy-két húzónévvel. Ez így együtt piacképessé teszi a Stúdiót Európában. Közben elkészült az honlapunk is www.infrogstudio.hu címen. Máris van két cég, egy izraeli és egy francia, akik az Interneten keresztül találtak meg minket. Most először érzem, hogy nem felesleges website-ot építeni.
