Nem, én küldtem el személyesen. A fesztivál honlapján van egy regisztrációs fül, ott kell jelentkezni. Biztos az se baj, ha az iskola küldi be, de nem akartam kiadni a dolgot a kezemből, biztonságban akartam tudni. Most már persze van segítségem a fesztiváloztatásban és a sajtózásban is.
Akkor eleve így tervezted, hogy Cannes lesz az első, ahova elküldöd?
Először beneveztem a Friss Húsra, hogy megnézzem tetszik-e másnak is, nem csak nekem meg a barátaimnak, hanem azoknak is, akik ezzel foglalkoznak. Oda beválogatták, aminek nagyon örültem, és utána leültünk kitalálni, hogy mit lehet még ezzel csinálni. Készítettem egy fesztiválnaptárt, hogy melyik mikor van, melyiknek kell premier, és így jött ki Cannes. A Cinefondationba való nevezés ráadásul nem kerül semmibe, meg kellett próbálni.
Gryllus Dorka és Kenéz Ágoston a filmben / Forrás: NFI
A Cinefondation-ban szereplő korábbi magyar kisfilmeket megnézted?
Igen, néztem őket eddig is, érdekel, hogy mit csinálnak a kortársaim. Nagyon jók a filmek, örülök, hogy beállhatok melléjük a sorba.
Mióta jársz a METU-ra?
Három éve, idén végeztem Képalkotás - Mozgóképkultúra és média szakon, az iskola mellett a Cirko-Gejzírben vagyok mozigépész. Nem olyan sűrű az órarend, hogy ne férjen bele, sokan csinálják így.
Jött egy email, hogy gratulálunk, bejutottál. Mit csináltál éppen?
Épp ihletett pillanatban voltam, forgatókönyvet írtam otthon anyukámnál, mert nem tudok a saját hálószobámban írni. A diplomafilmemen dolgoztam, amikor megjött az email. Eleinte nem voltam hajlandó elhinni, hogy valódi. Felhívtam az informatikus lakótársamat, hogy nézze meg, létezik-e ilyen email cím és hogy milyen domainhez van kapcsolva. Megnézte és mondta, hogy igazi, úgyhogy nyugodtan higgyem el. Letaglózó élmény volt. Aztán elkezdtem olvasgatni a nemzetközi szaksajtót, ahol már cikkeztek róla, hogy valószínűleg eltolják a fesztivált.
Beleznai Márk a forgatáson / Fotó: Vancsay András
Mi az ígéret? Be lesz mutatva valahol?
Azt ígérik, hogy Cannes-ban be lesz mutatva ősszel, ezt igyekszem is hirdetni. A versenyző rövidfilmeket és a Cinefondationos diákfilmeket be fogják mutatni a zsűri előtt, a rövidfilmek közt Arany Pálmát is kiosztanak. Ezt mondják most, de semmit nem veszek már készpénznek.
Az Agapé főszereplője jegyszedő egy moziban, te is a Cirkóban dolgozol. Mennyi az önéletrajzi elem a filmben?
Hogy mennyire önéletrajzi és őszinte, abban nagy szerepet játszott az is, hogy nem volt pénzünk forgatni, gyakorlatilag nulla forintból készült. Nyilván olyan helyszíneket kerestem, ahol ingyen tudtam forgatni, ilyen volt a Cirkó, a lift, ami a saját albérletem épületében volt, vagy a lakásbelső, ami Barna Máténak, az operatőrnek volt a lakása. De a sztori amit írtam, az részben saját, részben környezetemből eredő történetek, nagyjából 4-5 különböző egybegyúrva.
Mi volt meg először a fejedben? A fiatal fiú és az idősebb nő kapcsolata?
Másodikos vizsgafeladatra készült a film, szabadjára voltunk eresztve és csak egy motívum volt, aminek szerepelnie kellett mindegyikben, a bicikli. Ez indította be a fantáziámat. Elképzeltem egy országúti biciklit, nekitámasztva egy szobabiciklinek. Ez a kép bele is került a filmbe, eköré épült a történet.
Analóg fénykép a forgatásról / Fotó: Barna Máté
Már az íráskor a fejedben volt Gryllus Dorka és Kenéz Ágoston, mint főszereplők?
Írás közben nem tudtam még, hogy kit akarok. Karakterek voltak a fejemben, elsősorban azok szoktak lenni, nem képek. Abban a félévben ismertem meg mindkettőjüket, Ágostont egy közös ismerősünk vizsgafilm forgatásán, Dorkát pedig egy iskolai beszélgetésen. Amikor elvállalták, akkor elkezdtek jobban rájuk íródni a karakterek.
Hármasban mennyit beszélgettetek a nő és a fiú kapcsolatáról? Arról amit látunk, és arról is, amit nem?
Kettesben többször találkoztam velük, de effektíve hármasban csak a forgatási napon. Direkt úgy szerveztük, hogy legyen pár óra előtte, amikor hármasban tudunk beszélgetni. Azt akartam, hogy a ki nem mondott dolgok mozgassák őket előre, ne legyen szájbarágós. A színészeket is eszerint vezettem, leírtam a dialógusokat, de nem akartam, hogy papírízű legyen, inkább kitaláltuk, hogy ők hogyan mondanák el ezeket az életben.
Az mennyit segített neked, hogy Dorka tapasztaltabb színész?
Sokat segített, nyilván ő volt az, aki a legkevésbé izgult, szerintem mindenki más felpörgött állapotban volt. Dorka könnyen megértette, hogy mit akarok, még akkor is, amikor néha nem fogalmaztam tisztán. Ebben talán az is segített, hogy a színészek és a karaktereik hasonlítottak egymásra, nem voltak messze a saját valóságuktól. Inkább csak az érzéseket kellett megérteniük, és azzal menni előre.
Fotó: Vancsay András
Erről a kétszereplős, sétálgatós, beszélgetős filmről a Mielőtt-trilógia, a történetről pedig az Elveszett jelentés jutott eszembe. Nézőként is szereted az ilyen filmeket?
A Mielőtt-trilógiában végig beszélnek, ott minden ki van mondva, de azt is imádom persze, meg is néztem újra mind a hármat. Sok ilyet néztem a forgatókönyvírás alatt is, egy csomó Wong Kar-wai-filmet, újranéztem a Testről és lélekrőlt és az Elveszett jelentést is. Nem feltétlenül inspirációgyűjtéshez, hanem mert ebben voltam lélekben és ez érdekelt.
Melyik részét élvezted a legjobban? Az írást vagy a rendezést?
Azt a hat napot élveztem, amíg rendeztem, de írni nagyon nehéz, főleg rávenni magam, hogy rendesen nekiüljek. A produkciós része is nehéz, de ott sokkal jobban rá van kényszerítve az ember, hogy gyorsan meghozzon elképesztő mennyiségű döntést, nem lehet ülni és halogatni. Az írásra nincs rákényszerítve az ember. Az utómunkát is imádom, azt szerencsére Kőváry Dani csinálta. Nála töltöttem a fél nyarat, néztük a filmet, megbeszéltük mit hogyan kéne, ő vágta, én közben aludtam egy kicsit. Ő szerintem hetekig nem aludt normálisan, csak ezen dolgozott.
Őszintén, nekem utána kellett néznem a cím pontos jelentésének. Az ‘agapé’ szótári definícióját megtaláltam, hogy görög eredetű, és egyfajta szeretetet jelent. Miért ezt a szót választottad?
Amikor Szalai Károly ‘Szacsával’ konzultáltunk a forgatókönyvről, arra jutottunk, hogy eközött a két ember között a szeretet több különböző fajtája is megjelenik. Nekünk nincs sok szavunk a szeretetre, de a görögöknek rengeteg van, és nekem az ‘agapé’ állt a legközelebb ahhoz, amit közöttük érzek. Sokféleképpen használják ezt a szót, van egy keresztény értelmezése is. Létezik egy 2014-es magyar rövidfilm is ezzel a címmel, amiről nem tudtam, de úgy tűnik, egyelőre nem lesz belőle Békeidő-szerű botrány.
Fotó: Vancsay András
Azt hiszem, sosem beszélgettem még mozigépésszel. Mióta dolgozol a Cirkóban?
Három éve, egyszerre kezdtem az egyetemmel. Akkor kezdtem újra az életemet.
Be szoktál ülni a filmekre, amiket elindítasz?
Munka közben nem nagyon tudok, mert három teremben vannak folyamatosan a vetítések. Amikor nem dolgozom, akkor beülök, főleg most, hogy egyszerre egy csomó új film van.
Mi volt a legjobb, amire mégis sikerült beülnöd az elmúlt években?
A legnagyobb kedvencem egy kazah film volt, A világ gyengéd közönye. Ha a film címe Valamilyen valami, az mindig cirkós, a Valami, valami és valami is nagyon gyakori. Ez a kazah film is egy kimondatlan szép kapcsolatról szólt egy férfi és egy nő között, nagyon szerettem, nagyjából két hétig ment. Tetszett még Fatih Akin Sötétben című filmje is.
Cirko-Gejzír mozi / Fotó: Pozsonyi Janka
Ha mégis megnézed, akkor a gépházból vagy a teremből nézed a filmet?
A gépházból belenézek, hogy minden oké-e, de nagyon ritkán van, hogy csak egy teremben megy film.
Gépészként mennyi jut el hozzád a problémás mozinézőkből?
Akad pár problémás, például akik kajálni akarnak. A Cirkóban egy sarkalatos pont, hogy nem lehet enni a moziban. Sokan a kabátjuk alatt csempészik be az ételt, pedig nem csak hogy tisztában vannak ezzel, de ki is van vele plakátolva az egész hely, a teremben ki is van vetítve, hogy légy szíves ne egyél. Vannak, akik nem olyan ügyesek, azok már előveszik a film előtt, de nyilván az élelmesebbek tudják mikor kell elkezdeni. Azok is gondot okoznak, akik a névre szóló bérletüket odaadják a nagymamának meg a kistesónak, ők meg eljönnek vele a moziba és nem értik, hogy miért szólunk rájuk.
Volt valami nagy balhé, ami megmaradt?
A karantén előtt a Sátántangót vetítettük, de már a film előtt kitört egy szerelemféltésből kialakuló, és orrvérzésig fajuló verekedés. Nem ismerem annyira a részleteket, de volt egy lány meg egy fiú, akik nem együtt jöttek, de ismerték egymást. A srác akart valamit a lánytól, aki viszont nem akart tőle semmit. A srác egy kicsit labilis volt érzelmileg és orrba vágta a lányt. Kihívtuk a mentőket és a rendőröket is. A Sátántangó olyan nagy hatással van az emberekre, hogy még el se kezdődött, és máris verekedés tör ki rajta. Olyan is szokott lenni, hogy az egyik előzetesre azt hiszik, hogy az már a film, és jönnek is ki azonnal, hogy nem erre váltottak jegyet. Kísérőfilmnél is mindig ez van.
Fotó: Pozsonyi Janka
Nekem is volt ezzel tapasztalatom, az Egy fantasztikus nő előtt nem értették a nézők, hogy mit keres ott Kis Hajni rövidfilmje, a Szép alak.
Nem az ő hibájuk, nem ismerik ezt a jelenséget. Nem csinálják eleget ezt a mozik, pedig nagyon jó lenne. A rövidfilmes is a nagyvászonra forgatja a filmjét, jó lenne, ha bármiféle forgalmazási lehetőség létezhetne nekik, lenne helyük a moziban.
Más miatt szoktak kopogtatni a gépház ajtaján?
Karácsonykor mindig kapunk csokit meg sütit, és vannak az állandó törzsvendégek, akikkel beszélgetünk. A kedvencem Kádár László, akiről csináltam nemrég egy riportfilmet is. Egy 67 éves, nyugdíjas férfi, aki az összes filmet megnézi, amit a művészmozik vetítenek. A vírus alatt láttam róla egy posztot, hogy milyen rossz körülmények között él és kéne neki egy pár cipő. Megkerestem őt, vittünk neki kaját és eszembe jutott, hogy csinálhatnék róla egy filmet, ami neki is jó, mert megismerik az emberek, én meg leadhatom idén a diplomafilmemnek. Az értékrend, amit képvisel a művészmozik fontosságáról nekem is közel áll a szívemhez. Neki az az élete, hogy folyamatosan moziban van és filmeket néz, és ha már mindent látott, akkor megnézi még egyszer. A mozi az egyetlen, amire áldoz.
Mindig is vágytál arra, hogy mozigépész legyél?
Gimnáziumban egyszer fel kellett írni egy papírra, hogy mit akartunk csinálni, és én azt írtam, hogy mozigépész, nem volt jobb ötletem. Elvittek minket pont a Cirkóba, ahol megmutatták a 35 mm-es vetítő működését. Nem mondanám, hogy megpecsételte a sorsomat, de érdekes volt. Sajnos már nem olyan pátoszos szakma ez, vagyis még mindig romantikusan hangzik, de a valóság azért teljesen más. A Cirkóba jegyszedőként kerültem, néha be kellett ugrani a pénztárba és a gépházba is, és ott megtanultam, amit kellett.
Bent a gépházban írtál már forgatókönyvet? Mondtad, hogy otthon nem tudsz írni.
Szinopszisokat írtam ott, például az Agapé is ott született.
Az egész úgy hangzik nekem, mint Tarantino fiatalkora, aki videotékában dolgozott és ott írta az első forgatókönyveit is.
Lehet, csak én nem tudok magamra rendezőként gondolni. Biztos úgy fogok erre visszatekinteni, mint a régi szép időkben, amikor a Cirkóban gépészkedtem és közben írtam és rendeztem a filmjeimet. Sose gondoltam, hogy rendező leszek, csak most, az elmúlt hetekben mondja mindenki, hogy az vagyok. Beválogattak Cannes-ba, lehet, hogy lassan el kéne nekik hinnem.
Az Agapé itthon leghamarabb a 7. Friss Hús magyar versenyprogramjában lesz látható, szeptember 10. és 16. között.
