Petrányi Viktória: Nincs bérelt helyünk Cannes-ban, ez egy igazi tévhit. Aki a versenyzők listáját látta, az biztosan megérti, hogy ez egy különösen erős mezőny, innen sokkal könnyebb kimaradni, mint bekerülni. A válogatás eredménye nagyon komplex kérdés. Minden évben más a koncepció, és az elmúlt pár évben az Un Certain Regard is igazán erős neveket válogat, úgy tűnik az a céljuk, hogy mindkét szekciót a legerősebb filmes mezőnnyé tegyék. A versenybe szinte csak világsztárok kerülnek, és majdnem ugyanennyi világsztár ki is marad. Cannes mindig is kivételesen kompetitív volt. Figyelve az idei neveket, ha az Un Certain Regard-ba kerülnénk, épp annyira boldog és büszke lennék. Mi még nem vagyunk 40 évesek és ezzel negyedszer lehetnénk a cannes-i official selectionben. Fontos, hogy ott mutassuk meg magunkat, ahol kiemelkedhetünk, és fontos, hogy legyen még út előttünk is. Kornél most igazán nagy kockázatot vállalt azzal, hogy váltott, nem megtagadva magát, de mégis új hangot keresett és talált. A kérdés, hogy az eddigi Kornélt ismerő cannes-i bizottság értékeli-e ezt a bátorságot. Ha úgy vesszük Kornél számára ez egy újabb első film. Úgyhogy kíváncsian várjuk a döntést. Nem titkolom, hogy mivel ezt tartom a legerősebb munkánknak, igazán boldog lennék, ha helyet kaphatna bármely szekcióban.
Filmhu: Egy film fesztiváloztatása részben kultúrdiplomácia, sok múlik a kapcsolati hálón és a lobbizáson. Így van ez a sportban, vagy akár más művészeti területeken – a versenykategóriák összeállításakor, illetve a díjak odaítélésekor a művészeten kívüli szempontok is szerepet játszanak. Hogy van ez a cannes-i fesztivál esetében?
P.V.: A válogatás során sokat számíthat az időzítés, a fesztivál pillanatnyi stratégiája, az adott ország aktuális helyzete, az adott rendező korábbi sikerei, a többi versenyző filmjeinek tartalmi kontextusa. Mit akar üzenni a fesztivál? Az, hogy az aktuális pillanatban mi/ki szólalhat meg igazán. Hogy mire számít a sajtó, és hogy mire nem számít. Nagyon bonyolult térkép. A lobbi és network erejét én mindig túlértékeltnek tartottam az ilyen kérdésekben. Lehet azért is, mert még mögöttünk nincs valódi lobbierő. Egy ilyen erős versenyhelyzetben nincsenek varázslatok és titkos telefonok. Én sokkal inkább úgy látom, hogy a film és az alkotó számít leginkább, és az alkotó és országának kulturális helyzete. Valamint az, hogy van-e Cannes-nak hosszú távú stratégiája az alkotóval. Az alkotónak is vannak azonban szempontjai. Nem utolsósorban, hogy milyen vetítési időpontot kaphat. Ez sokszor többet ér, mint gondolnánk.
Nézz bele a forgatáson készült videónkba!
Filmhu: Antal Nimród – ő volt egyébként a legelső, aki szuperlatívuszokban mesélt a filmhunak a nyersvágott Fehér Istenről – korábban azt tanácsolta a kezdő filmeseknek, hogy ne legyen B-tervük, egy lapra kell feltenni mindent, hinni kell magukban és a munkájukban. Ha elmegy a cannes-i jacht, mi a következő lépés?
P.V.: Egyetértek Nimróddal. Minden filmnél egy lapra tesz fel mindent az ember. A bemutató esetében azonban ez már nem így van. Cannes nem cél, hanem eszköz. A Fehér Istennel a célunk az volt, hogy több nézőt szólítsunk meg, miközben egy igazán fontos kérdést feszegetünk. A felelősségről szerettünk volna egy érzelmes mesét készíteni, melyben a fehér nyugati civilizáció kirekesztő mechanizmusát figyelhetjük, ahogy a mindenkori felsőbbrendű ember megküzd egy elnyomott fajjal. Fantasztikus vállalás volt 200 kutyával forgatni, és valóban megismerni egy másik élőlénnyel való kooperáció lehetőségét. Remélem, annyira felemelő lesz ez a közönség számára, mint amennyire számunkra az volt. Emiatt bízom benne, hogy ez a vállalás utat fog találni magának, így ha nem Cannes-ban mutatjuk be, akkor vannak más izgalmas lehetőségek is. Valószínűleg Velence vagy Berlin lennének a következő stratégiai pontok. A végső kérdés nem csupán a nyitó fesztivál, hanem, hogy meg tudjuk-e valóban szólítani az embereket.
------
A Fehér Isten című film forgatókönyvét Mundruczó Wéber Katával és állandó alkotótársával, Petrányi Viktóriával írta. A filmet sok izgalmas fiatal alkotó jegyzi: operatőre Rév Marcell, vágója Jancsó Dávid, zeneszerzője a magyar származású Izraelben élő Asher Goldschmidt, látványtervezője Ágh Márton. A főszerepben Psotta Zsófia 12 éves amatőrszínész, a további szerepekben többek között Zsótér Sándor, Monori Lili, Thuróczy Szabolcs és Gálffi László láthatóak.
Az 50 napos budapesti forgatás egyik különlegessége volt a 200 szereplő kutya részvétele. Az állatok kiképzése már hónapokkal a forgatás előtt megkezdődött, Teresa Miller amerikai kutyatréner vezetésével. A Los Angeles-i szakember, aki olyan világhírű filmekben működött közre, mint a Rex felügyelő, a Kutyám Jerry Lee vagy a Cujo, ezúttal Halász Árpád magyar állatidomárral együtt dolgozott. A kutyákkal való együttműködés igazi kihívás volt mindenki számára.
