filmhu:Milyen volt Mannheimben?

Muhi András és Buvári Tamás
Buvári Tamás: Sikeresnek mondható a Muhi Andrással tett kirándulás, bőven akadt érdeklődő a Zavar iránt. A fele persze komolytalannak bizonyult, de így is maradt 3-4 lehetséges partner, akiknek nagyon tetszett a szinopszis és a treatment. Persze döntő lesz, hogy magához a könyvhöz mit szólnak, hiszen az alapján állapítják meg, hogy mit akarnak kezdeni a filmmel.

filmhu:Publikus, hogy miről szól a Zavar?

B.T.: Egyelőre eléggé képlékeny, sokat változtatok még rajta. Egy kisvárosban élő húszéves fiú zavaráról szól. Többet nem szívesen mondanék róla, csupán annyit, hogy korábban más volt az anyag. Idén pályázni szerettünk volna a könyvvel, de sajnos az elsőfilmes pályázat nem jött létre, így hozzányúltunk, változtattunk, de jót tett neki ez a munka, és most meggyőződéssel mondhatom, hogy így kellene megcsinálni.

filmhu:Hogy-hogy csak a szinopszist küldted el, miután meghívtak?

B.T.: Az a kikötés, hogy szinopszist, és filmográfiát kell küldeni. Azután előzsűrizik a terveket, és a “versenyben” maradtakat továbbítják a partnereknek, akikkel folyamatos kapcsolatban állnak. Ők bejelentkeznek, és ha bizonyos számú forgalmazó, vagy producer érdeklődést mutat, akkor meghívják a filmet Mannheimbe.

filmhu:Azt lehet tudni, hogy összesen hány forgatókönyvet hívnak meg?

B.T.: Szerintem legalább százat, a világ minden tájáról... Azt például tudom, hogy kb. öt magyar terv volt az enyém mellett.

filmhu:Ismerték eddigi munkáidat a szervezők vagy a producerek?

B.T.: Nem, ezzel talán nem is nagyon foglalkoznak. Azt el tudom képzelni, hogy megnézik a filmográfiát, és ha csináltál  más, sikeresnek gondolt filmeket, vagy jelen voltál egy-egy fontosabb fesztiválon az számíthat a meghívást illetően, de alapvetően a friss forgatókönyvön, illetve szinopszison van a hangsúly. A producereknek, stúdióknak, forgalmazóknak koprodukciós szempontból persze nyilván jól jön, ha van egy kis “reklámértéke” az alkotónak, és az sem árt, ha meg tudunk mutatni korábbi munkákat is a lehetséges partnereknek. A beszélgetésekből azonban úgy tűnt, hogy a könyv a lényeg.

filmhu:És kik a Zavar iránt érdeklődők?

A Játszó gyerekek forgatásán
B.T.: Két francia forgalmazó, akik be is szállnak filmekbe, illetve egy kanadai filmstúdió, aki értelemszerűen kanadai pénzt tudna szerezni. Végül mindannyiukkal abban maradtunk, hogy elküldöm nekik a Posztkatonát, a Játszó gyerekeket, és a Zavar forgatókönyvét, miután az utolsó simításokat is elvégeztük rajta Solymosi Bálinttal.

filmhu:Itthon hallhattunk már a három jelöltről?

B.T.: Magyarországon lehet, hogy nem, de az egyikük eléggé színvonalas filmeket forgalmaz Franciaországban, köztük Kaurismaki, és Lars Von Trier filmjeit.

filmhu:Hogyan kell elképzelni a találkozók légkörét? Van egy piactér, ahol bárkihez bekopogtathatsz a terveddel?

B.T.: Nem, ez úgy megy, hogy a szervezők eleve összehozzák a találkozókat. A placc közepén áll egy hatalmas “timetable”, és le lehet olvasni, hogy kinek, hol, kivel s mikor van találkozója valamelyik asztalnál. Azonnal kitűnt, hogy eléggé jól organizált, nagyüzemszerű eseményen vagyunk. Partnerenként egy órát kaptunk, ami lényegében csak pofavizitre volt elegendő. Mindössze pár mondatot tudtunk váltani, aztán rohantunk tovább, ezért is kell most pörgetni az eseményeket, mert néhány hónap, s talán már nem is tudják, kik vagyunk. Bár azért ez remélem túlzás...

filmhu: És a már meglevő érdeklődők mellett volt lehetőségetek másokkal is megismerkedni?

B.T.: Persze, sokat kavartunk, nem csak a Zavart, hanem az Inforg Stúdiót is futtattuk. Vittünk katalógust, sokat beszéltünk a stúdióról, szert tettünk svájci és francia forgalmazókra, akik kazettákat kértek az itt készült filmekről. Megismerkedtünk egy német producerrel is, aki öt-hat kisjátékfilmből csinál blokkokat, amiket több kópiával túráztat az országban. Vele kapcsolatban felmerült, hogy Inforg-filmekből is összeállítana valami hasonlót. Szerintem van is rá esély, mert szimpatikus srác volt, és látta, hogy komolyan gondoljuk. Meg talán azt is, hogy elég jó filmjeink vannak.

filmhu: Ezek szerint duplán megérte kiutazni...

B.T.: Abszolút eredményes volt a kirándulás, mind a Zavar, mind az Inforg Stúdió szempontjából. Találkoztam egy izlandi producerrel is, akinek előadtam egy másik filmtervemet, amit marhára Izlandon kéne leforgatni. Jól el is dumáltunk rajta. Tulajdonképpen az a jó a nemzetközi kapcsolatokban, hogy sosem tudhatod, hogy épp mikor nyúlsz bele a tutiba. Ki tudja, tíz producer közül éppen melyikkel csinálod meg a szerencsédet, már ha egyáltalán sikerül megcsinálnod.

Nekem vesszőparipám, hogy a külföldi forgalmazás felé kell nyitni, hiszen adott esetben hússzoros nézőszámot jelenthet egy filmnek. Nyugatról várhatóak a komoly partnerek, akik érzésem szerint néhány magyar film esetében cseppet sem elérhetetlenek. Az egyik forgalmazó például azt ecsetelte, hogy Franciaországban Takeshi Kitano Bábok című filmje nyolcvan kópiával kétszázötven-ezer nézőt ért el. Azaz kis túlzással annyit, mint Japánban, szóval attól még nem feltétlenül kell elkeserednünk, hogy a magyar emberek kevéssé járnak moziba. Nézzék külföldön a filmjeinket! Ez rendezői és produceri szempontból is komoly kihívást jelent, ami jó. Na persze minden film nem alkalmas erre, de vannak olyanok, amiket mindenhol értenek, és szerintem a Zavar is ilyen lesz…

filmhu: Mannheimben pénzekről is esett szó?

B.T.: Egyelőre nem igazán, vagy nem komolyan. A Zavar esetében - amit 100-120 millióból meg tudnánk csinálni - 30-40 milliós beszállás is sokat számítana. Talán még az MMA koprodukciós pályázatán is el tudnánk indulni, ami leginkább azon múlik, hogy megkapjuk-e olyan gyorsan a visszajelzéseket, hogy indítani tudjuk a filmet.