Fotók: Pozsonyi Janka / Nézz még több képet a fesztiválról, itt!
Woody Allen 12. alkalommal szerepel a fesztiválon, ebből háromszor ő is nyitotta meg a 10 napos vetítéssorozatot. A Café Society az 1920-as évek Hollywoodja előtt tiszteleg, sztárparádéval. A huszonéves Bobby (Jesse Eisenberg) a queens-i otthon nyugalmából indul el Hollywoodba, hogy szerencsét próbáljon nagybátyja (Steve Carrell) szárnyai alatt, aki egy ottani stúdió fejese. Itt ismerkedik meg a férfi asszisztensével, Vonnie-val (Kristen Stewart), akinek szépségét és földhözragadt természetét még nem csúfolta be a hollywoodi pompa és felszínesség, így a fiú egyből beleszeret. Eisenberg karaktere egyértelműen a 81 éves rendező fiatal alteregója: szellemes, neurotikus, ironikus és természetesen zsidó. A másfél órás film már-már túlzóan gyönyörűnek és idillinek mutatja be a '20-as és '30-as évekbeli Amerika aranykorát, a főszereplők kedves románcán kívül azonban semmi eredeti nem akad a történetben, amin nem segít a szaggatott ritmika, sem a számos széttartó epizódikus történetszál. A Café Society meg sem közelíti a nagy Allen-klasszikusokat, de tőle, mondjuk elfogultan, egy-egy kevésbé sikeres film is jobb a kortárs átlagnál - mindig megéri.
Nemes Jeles László mellett a fesztivál igazgatója, Thierry Frémaux, és George Miller, a zsűri elnöke / Fotó: Pozsonyi Janka
A film sajtótájékoztatója előtt persze kígyóztak a sorok, ezúttal kívül is rekedtünk a teremből. Woody Allen és színészei bevonultak a szemünk előtt, a beszélgetést a nyüzsgő sajtószobából néztük végig. Ebben a teremben a világ összes országából találkozhatunk újságírókkal, a zsúfolt szobából az egész riviérát be lehet látni. A vetítések között mindenki cikket ír, kávézik, vagy a programot böngészi, kamerák mindenütt a termet megtöltő asztalokon. Az épület mögötti tetőn tartják a híres stábfotózásokat – szélcsendben és nyitott ablaknál a kiabáló fotósok és a gépek sorozatos kattogása is elhallatszik idáig. Szerda délután az idei versenyprogram zsűrije is bemutatkozott, a fotózás után szembe jött velünk Mads Mikkelsen, Donald Sutherland, Kirsten Dunst és Nemes Jeles László is az épületösszekötő-hídon.
Az estét egy kiadós zivatar után az első versenyfilm vetítésén töltöttük. Cristi Puiu román újhullámos filmrendező majdnem három órás alkotása, a Sieranevada egy szűk családi körben eltöltött halotti tort követ végig, tartózkodó, természetes kameramozgással és hétköznapi karakterekkel. A szű térben forgó kamera miatt mi is a család tagjának érezzük magunkat - az apró, egyre fokozódó konfliktusok bármelyik szomszédunk ajtaja mögött játszódhatnának. Családi dráma és hétköznapi paranoia Bukarestben – a Sieranevada remekül szállítja mindazt, amiért a kortárs román mozit szeretjük, realitásával és valós emberi történetével az egész játékidő alatt feszültségteli marad.
Éjszaka Cannes-ban
A fesztiválpalota előtt este 10 órára már elegáns hölgyek és urak csoportosultak az esernyők alatt (közben ugyanis ismét leszakadt az ég), sokan jeggyel, sokan viszont csak reménykedve várták, hogy bejussanak a Café Society premierjére. Ez is velejárója az ikonikus cannes-i látképnek: kisestélyiben és szmokingban álló férfiak és nők, egy-egy papírral a kezükben állnak a fesztiválpalota bejárat előtt, hogy jegyet szerezzenek a következő vörös szőnyeges vetítésre.
Grand Theatre Lumiére
Csütörtök reggel fél 8-kor már a fesztivál legnagyobb mozitermében, a 2500 fős Grand Theatre Lumiére-ben ülve vártuk a francia Alain Guiraudie Staying Vertical című filmjének bemutatóját. Aki járatos a rendező munkásságában, pontosan tudja, mire lehet számítani: LMBTQ közeg, szürreális, kiszámíthatatlan történet. Az Idegen a tónál rendezője most sem okozott csalódást: a Staying Vertical főhőse egy inspirációt kereső forgatókönyvíró, aki egy vidéki tanyán találkozik leendő gyermeke anyjával, azonban újszülött kisfiával a karján hamar házon kívül találja magát. Az események nem várt fordulatot vesznek, amikor a lány apja, egy idős úr, és a rá vigyázó fiatal fiú is találkozik a férfival. A különös hangulat, az explicit szexjelenetek (kiegészülve egy hosszan kitartott, zavarbaejtő szülésjelenettel), és a folyamatosan fenntartott katasztrófa előtti feszültség miatt ez a film újabb jellegzetes és emlékezetes darabja Alain Guiraudie munkásságának.
Egyik teremből ki, a másikba be – Jodie Foster Money Monster című filmjére is ilyen gyors tempóban ültünk vissza. George Clooney egy tőzsdével foglalkozó, szórakoztató showműsor házigazdáját alakítja, akit élő adásban foglyul ejt egy csődbe ment fiatal fiú. A műsort rendező Julia Roberts egyszerre próbálja megmenteni a csapdába került kollégáját és leleplezni a tőzsdekrachért felelős multimilliomost is. Jodie Foster negyedik rendezése tisztességes thriller, kellően izgalmas, szórakoztató, miközben a kötelező társadalomkritikát is hozza: a lelketlen tőzsde lelkiismeretfurdalás nélkül játszik az ártatlan kisemberek pénzével. A Money Monster Roberts és Clooney párosa nélkül valószínűleg csak egy újabb Wall Streetet kritizáló, szájbarágós akciófilm lenne, így viszont remek egyalkalmas, egyszernézős szórakozás. A vetítés után Jodie Foster és csapata is átkelt azon a bizonyos hídon, amit az ablakon keresztül is végigkövetett a fotósok hada.
Julia Roberts integet, a sort Dominic West színész zárja
A városban éjszaka sem áll le az élet. Az utolsó premierek este 10 körül kezdődnek, addig tömegek töltik meg a Croisette-t. Idén kétszer olyan szigorúan biztosítják a helyszínt, mint korábban: egy vörösszőnyeges bevonulás idején teljesen megbénul a gyalogos és autós közlekedés is, minden irányból lezárják az utakat, egy sima átkeléshez több háztömböt kell kerülni. A csütörtöki időjárásra azonban nem lehetett panasz: az erős széllökésekkel ma verőfény párosult. Egyetlen vetítésnek azonban így is keresztbe tett az időjárás: a homokos tengerparton lévő, nyitott moziban, a Cinema de la Plage-on elmaradt a Purple Rain vetítése. Ezen a nyugágyakkal telerakott partszakaszon olyan klasszikusokat láttunk az elmúlt években, mint a Jó, a rossz és a csúf, vagy az Ivan gyermekkora. A bíbor eső sajnos ma elmaradt, reméljük, sor kerül még rá.
Fotó: Festival de Cannes
