A CODA nagyszerű húzása, hogy a siket szereplőket – ellentétben az eredeti francia változattal – valóban siket színészek alakítják, akik amerikai jelnyelvvel kommunikálnak. Troy Kotsur, Daniel Durant és az Oscar-díjas Marlee Matlin remekelnek a filmben. A siketek kommunikációja nemcsak a kézmozdulatokkal megalkotott jelnyelv, rengeteg múlik a testbeszéden, de leginkább a mimikán. Ezek olyan nüansznyi dolgok, amiket egy halló sokkal nehezebben tud elsajátítani, legalábbis hitelesen, hiszen a siket emberek kvázi rá vannak kényszerítve arra, hogy egész testükkel kommunikáljanak. Mi, hallók furcsálhatjuk a sok vad arcmozdulatot, a CODA viszont elképesztően szórakoztatóan hozza közel a halló nézőkhöz a siketek mindennapjait és kommunikációs formáit.
Amy Forsyth, Daniel Durant, Marlee Matlin és Troy Kotsur a CODA című filmben
Nagyon ritka, amikor filmben egy siket karakternek nem csak annyi tulajdonsága van, hogy nem hall, hanem valódi személyiséggel töltik meg a szerepet. A CODA ebben is remekel: a Rossi család tagjai egytől-egyig komplex személyiségek, saját vívódásokkal. A Marlee Matlin és Troy Kotsur által alakított szülők szexuálisan túlfűtöttek, imádják egymást több évtized házasság után is, és nem is próbálják visszafogni magukat. Az anya szépségkirálynő volt, ma a család pénzügyeit intézi, legnagyobb félelme pedig, hogy halló lányával nem lesz kapcsolata, ahogy neki sem volt a halló anyjával. Az apa szókimondó, bohókás figura, aki összetartja a családot, és talán ő érti meg leginkább a lányát és annak vágyait.
Az idősebb testvér ambiciózus, önállósodni akar, dühös azért, mert a család nem rá támaszkodik, hanem fiatalabb lánytestvérére. Minden problémájuk ellenére nagyon összetartó a Rossi-család, akik mindig mindent együtt csinálnak – ebből is adódik a főszereplő vívódása, hogy ki merjen-e lépni ebből a megszokott, biztonságos közegből, hogy saját álmait valóra váltsa. Ruby barátai éppen ezt a családi összetartást irigylik tőle, amit ő sokszor tehernek él meg, még ha imádja is a családját és érzi a saját felelősségét irántuk.
A CODA a tavalyi év legszívmelengetőbb filmje, amit nem lehet nem szeretni és nem végigmosolyogni. Egyszerű coming-of-age történet fordulatok nélkül, jól eltalált színészekkel, de a siket alkotók szerepeltetésén és a jelnyelvvel követett családi veszekedéseken kívül igazából egy limonádé, ami inkább jobb kedvre derít, mintsem beírja magát a filmtörténetbe.
A siket színész
Marlee Matlin a siket színészek legismertebb figurája. 1986-ban, mindössze 21 évesen szerepelt először filmben, az Egy kisebb isten gyermekei főszerepéért pedig rögtön megkapta a legjobb színésznőnek járó Oscar-szobrot, amivel nemcsak az egyik legfiatalabb díjazott lett az Oscar történetében, hanem az eddigi egyetlen siket színész is.
Ezt boríthatja fel a filmbeli férjét alakító Troy Kotsur, aki sorra nyerte a legjobb mellékszereplőnek járó díjakat a világ fesztiváljain, így ő vált a legnagyobb Oscar-esélyessé is a férfi mellékszereplők között, olyan színészek mellett, mint Jesse Plemons, J.K. Simmons, Kodi Smit-McPhee vagy Ciarán Hinds.
Matlin egyébként több interjúban is elmondta, hogy nyilvános megjelenéseikor nemcsak magát képviseli, hanem az egész siket közösséget is, emiatt nagy a felelősség a vállán. Nemcsak film- és sorozatbeli szerepei miatt, hanem társadalmi szerepvállalásaiban is. Évek óta szószólója a jelnyelvvel való hírközvetítésnek, és ugyan maximálisan támogatja a maszkhordást, folyamatosan felhívja a figyelmet, hogy ezáltal a siket közösségnek sokkal nehezebb kommunikálnia a hallókkal.
Marlee Matlin az Egy kisebb isten gyermekei című filmben
Egy interjúban kiemelte, hogy a CODA miatt sokkal nagyobb figyelmet kapnak a siketek, mint eddig valaha: „Az emberek most már megértik, hogy a siketség és a fogyatékosság nem egy jelmez, amit fel- és levehetsz a nap végén. Most a mainstream részévé válunk, elismeréseket kapunk, hallatjuk és láttatjuk a hangunkat. Ez nagyon fontos, de az is, hogy nem én vagyok az egyetlen."
Sorozatos siket-sikerek
Ha visszagondolunk az elmúlt évtizedek film- és sorozattermésére, fel-felbukkantak siket karakterek a fősodorbeli médiában. A 90-es évek egyik nagysikerű sorozata volt a nálunk is futó Vészhelyzet, melynek egyik főszereplője az ambiciózus Peter Benton, akinek nemcsak azzal kell megbarátkoznia, hogy apa lesz, de még azzal is, hogy koraszülött fia siket.
Évadokon keresztül látjuk az orvos személyiségfejlődését, ahogy kezdetben a siketekkel szembeni előítéleteket képviseli és mindent megtesz, hogy gyermeke „normális” legyen. Aztán egyre többször lép interakcióba sikeres siket emberekkel, akik felnyitják a szemét, hogy így is lehet teljes életet élni. Ahogy az egyik ilyen beszélgetésben elhangzik: ha az orvos megtagadja a fia siketségét, azzal a fia identitását tagadja meg. Mint ahogy a siket orvostársa sem tudja milyen feketének lenni, úgy az apa sem tudja milyen siketnek lenni. Mégis, mindkettő a személyiségük szerves része, amit nem lehet tőlük elvenni. Az egyik legizgalmasabb szál Peter Bentoné, aki mellé ráadásul egy valóban siket kisfiút választottak az alkotók: Matthew Watkins éveken keresztül alakította Reese Bentont, karaktere által pedig a siket gyerekes szülők döntéseinek nehézségeit is megismerhettük.
Vanessa Marano és Katie Leclerc az Elcserélt lányok című sorozatban
Szintén sugározták itthon a 2010-es években az 5 évadot megélt Elcserélt lányok című sorozatot, mely két tinédzser lányról szól, akiket elcseréltek születésükkor, a csere pedig 16 éves korukban derül ki. Az egyik csecsemő egy középosztálybeli családhoz kerül, a másik pedig munkásosztálybeli latino szülőkhöz. A különböző háttérrel rendelkező lányok (és anyáik) közt rivalizálás alakul ki, az új szituációhoz nehéz hozzászokniuk, és a gondtalan középosztálybeli családnak kihívás megtanulni a jelnyelvet és elfogadni lányukat, neki pedig a hallók közé való beilleszkedés okoz nehézséget.
Az Elcserélt lányokról úgy tartják, hogy az első fősodorbeli tévésorozat volt, melyben számos, valóban siket vagy hallássérült színész játszott főbb szerepet, és amelyben egész jeleneteket vettek fel jelnyelvvel. Az egyik főszerepet Katie Leclerc alakítja, aki a sorozatban szintén játszó Marlee Matlinhoz hasonlóan tinédzserkorában vesztette el hallását. Mellettük feltűnik siket színészként Sean Berdy, Anthony Natale, Ryan Lane, Stephanie Nogueras, sőt Nyle DiMarco model és siketjogi aktivista és a kanadai TL Forsberg hallássértült énekesnő is. Ráadásul a CODA idősebb Rossi-testvére, Daniel Durant is szerepet kapott a szériában.
Ha már itthon vetített sorozatok: megannyi oknyomozós-rendőrös sorozat futott és fut a mai napig a televízióban, az egyik ilyen volt a 2000-es évek elején a Sue Thomas: F.B.Eye című széria is, melynek címszereplője valóban létező személy: Sue Thomas a siketsége mellett remekül tud szájról olvasni, ezért az FBI megfigyelőcsapatánál kapott munkát. A sorozat ugyan csak lazán kapcsolódik a valódi Sue Thomashoz, viszont a címszerepet játszó Deanne Bray valóban siket, nem mellesleg Troy Kotsur felesége 20 éve.
Riz Ahmed A metál csendje című filmben
Nagyvásznon az ASL
Az elmúlt években többször láthattunk mainstream filmekben siket karaktereket: A metál csendje főszereplője (Riz Ahmed) punk dobos, aki egyik napról a másikra elveszti hallását, a fékezhetetlen düh után pedig megnyugvást talál és elfogadja önmagát. A Hang nélkül családjában a legidősebb lánygyerek (Millicent Simmonds) siket, amiből az az előnye származik a családnak, hogy tagjai tudnak jelelni, vagyis hang nélkül kommunikálni, ezáltal nagyobb esélyük van az idegen lények által megszállt földön való túlélésre. A Godzilla vs. Kong című filmben éppen egy siket kislány (Kaylee Hottle) tud a legszorosabb kapcsolatba kerülni King Konggal.
Már a Marvel-univerzumban is láthattunk siket karaktert: az Örökkévalókban Lauren Ridloff alakította Makkarit, az első siket Marvel szuperhőst. Míg Riz Ahmed halló színész, addig Millicent Simmonds, Kaylee Hottle és Lauren Ridloff valóban siket, utóbbi ráadásul Matlin karakterét játszotta az Egy kisebb isten gyermekei Broadway-feldolgozásában.
A kisfilmes Oscar
Marlee Matlin volt az első siket színész, aki Oscar-díjat nyert, viszont már korábban is vitt haza aranyszobrot olyan film, amely a siketekről szólt. A 2017-es The Silent Child című rövidfilm egy hat éves kislányt mutat be, aki siketsége miatt nem kommunikál, egészen addig, amíg egy szociális munkás meg nem tanítja jelelni. A színész Chris Overton saját rendezésű kisfilmje a 90. Oscar-gálán a legjobb élőszereplős rövidfilmnek járó díjat nyerte el, a történet pedig a rendező felesége és egyben a film egyik főszereplője, Rachel Shenton fiatalkora ihlette: tinédzserkorában megsüketült az édesapja, neki pedig meg kellett tanulnia a brit jelnyelvet. A kislányt Maisie Sly alakította, akit több mint száz siket kisgyerek közül választottak ki a szerepre.
