Csak az igazat írd!

Nem lepett meg, amikor már a Conventional Center saját parkolójában nem találtam helyet az autómnak, pedig egy órával az első szeminárium előtt érkeztem. A tavalyi létszámot megkétszerező Expo nemcsak sikeres volt, de sok újabb író érdeklődését is felkeltette.

Minden évben problémát jelent a Pitch Fesztivál jegyeinek internetes árulása, ami idén is körülményesen alakult, de természetesen végül minden belépő elkelt. A standok ilyenkor nagyobb kedvezményekkel árulják a filmpiac legmeghatározóbb könyveit.

Amennyire az előkészületi munkálatok sikeresen lementek, annyira kényszerültek megküzdeni a szervezők a napi problémákkal, előadások maradtak el vagy csúsztak, és voltak díszvendégek, akik nem tudtak megjelenni.

"Három nap az Expón többet ér, mint három év egy Egyetemen"

Egyáltalán nem neheztelek a szervezőkre, ugyanis ennek ellenére hatalmas nevekkel találkozhattak az írók, és az előadások hihetetlen szakmai előrelépést jelenthettek bárki számára. Többen így emlékeznek az Expóra: "három nap az Expón többet ér, mint három év egy Egyetemen." Teljesen egyetértek ezekkel az írókkal, hiszen olyan nevek tartottak egy komplett előadássorozatot három napon belül, mint Karl Iglesias, akinek a könyve 2005 márciusában várható az amerikai könyvesboltokban. Előadásainak tartalma, a legegyszerűbb és legfejlettebb technikákat ismertette, lebontva karakterekre, jelenetekre, történetekre, forgatókönyvekre és természetesen különféle filmstílusokra. Hihetetlen intelligenciával Karl a bőröd alá csúsztat olyan ismereteket, melyeket ha ismersz is, soha nem láttad ennyire tökéletesen rendszerezve. Karl Iglesias minden író számára lehetővé teszi, hogy akár egy hónap alatt megírjon egy forgatókönyvet.

Az előadásokat két részre lehetett bontani:

1, szakmai szemináriumok, illetve

2, filmpiaci ismeretek.

Nagyon sok előadó így fogalmazott: "amíg nincsen legalább hat forgatókönyved, amit reprezentálhatsz, addig nem kell az eladással foglalkozni, ugyanis az első könyved úgyis egy nagy rakás szemét". Ezzel persze nem lehangolni akartak minket, hanem rádöbbenteni arra, hogy csak azért mert írtál egy forgatókönyvet az még nem jelenti azt, hogy ÍRÓ vagy és végképp nem jelenti azt, hogy a forgatókönyved egy eladható termék. Nagyon sokan abba a hibába esnek, hogy megírnak néhány könyvet, és azokat a legnagyobb filmstúdióknak akarják eladni. KIZÁRT DOLOG!!! 

McKee dedikál az Expo-n

Mindenki arra bíztat, hogy a saját körülményeidnek megfelelően írj egy forgatókönyvet, ami megvalósítható és a legfontosabb nem a könyv eladása, hanem maga az ÍRÁS, ugyanis "ez egy művészet és az igazi írók nem attól lettek sikeresek, mert felismerték, hogy ez egy jó üzlet, hanem azért, mert kiismerték e művészi ág értékeit, majd eredeti nyelvükkel MÁSOK felismerték forgatókönyveik szakmai értékeit, melyek a későbbiekben persze anyagilag kifizetődtek" - hangoztatta Robert McKee.

McKee ugyanakkor figyelmeztett intett minden írót: mielőtt belekezd egy forgatókönyvbe, döntse el, hogy Charlie Kaufman-féle könyveket akar írni, vagy éppen egy újabb Men in Black-et. Az utóbbinak az a veszélye, hogy ha egy forgatókönyvvel be is jut az író, mely egy felkérésre készült, és a következő munkában nem teljesíti azt, amit elvárnak tőle, akkor olyan gyorsan kerül ki a filmvilágból, amilyen gyorsan be. Ez egy etikai döntés, amire csak maga az író válaszolhat. Vajon hazudsz magadnak, vagy alacsonyabb szinten, de magadból írsz. Ugyanakkor említette, hogy 2006-ban megjelenik egy újabb könyve, mely a filmstílusok és -típusok - a mai napokban teljesen összekevert - rendszerezésével próbálkozik majd.

Még egyszer szeretném kihangsúlyozni e három nap talán legjelentősebb mondatát;

"AZ IGAZAT ÍRD ÉS AZ IGAZSÁG AZ NEM AZ AMI TÖRTÉNIK, HANEM AZ AMIT TE GONDOLSZ, HOGY TÖRTÉNIK"

McKee javaslata: Minden héten egyszer vegyél, vagy kölcsönözz ki egy filmet, töltsd le a forgatókönyvet, nyomtasd ki, majd jelenetről jelenetre elemezd ki a forgatókönyvet és a végleges filmet. Hat hónap után többet fogsz tudni magadtól erről az egészről, mint a 90%-a az íróknak, akik ebből élnek.

Az ebédlőben a napi ebéd illata terjeng. Marhahús tésztával. Az emberek a nyakukba akasztott kártyával sétálgatnak. Előadók és írók elvegyülve töltik ki ezt az egy órás ebédidőt. Jómagam egy mogyoró ízű jeges cappuccinót szürcsölgetek. Szemben velem egy fiatalember fogyasztja ebédjét, aki Ohioból jött az Expóra, nyilván két falat között a legújabb forgatókönyvének a tanultak alapján átültetett verzióján gondolkodik.

Mennyi ember?

Mennyi gondolat?

Mennyi elveszett történet mely arra vár, hogy a nyilvánosság elé kerüljön.

Pár asztalra tőlem egy ismerős arc ül, Keith Dinelli az Original Films-től. 2 évvel ezelőtt egy történetem az ő segítségével került megfelelő kezekbe, azután elveszett a filmcég könyvespolcai között. Bólintunk. Megismer. Váltunk két szót. Fáradtnak tűnik. Elveszünk az Expo zajában.

Vasárnap délután a záró ceremónia után egymagam állok az üres Conventional Center közepén. Egyetlen kérdés merül fel bennem, vajon ki lesz a következő író, akinek ez a három nap pár hónapon belül egy sikeres forgatókönyv megírásához vezet? Erre élő példa az egyik délután díszvendége Steve Susco a The Grudge írója, aki két évvel ezelőtt az Expo előadásainak hallgatója volt - legújabb forgatókönyve közel 200.000 dollárt ér.

Jó írást és kitartást!