A pina a közös nevező
Kelecsényi úgy vág a téma közepébe, ahogy Claire és Jay teszi Patrice Chéreau Intimitás című filmjének első kockáin. (Chéreau rendezte például a Gabrielle-t, amit a Titanic-on zártunk a szívünkbe.) Bevezető és bármiféle magyarázat nélkül csap bele - hogy miről fogunk olvasni a következő bő százötven oldalon és milyen szempontok alapján, az majd csak menet közben derül ki. Ezzel nem is lenne túl nagy probléma, hiszen azt még a legelőrelátóbb rendező sem képes megjósolni, mi történik majd egy hirtelen felindulásból elkövetett aktus közben és után. Vagy mi nem. A Kelecsényi-féle aktus közben például a kielégülés marad el. Olyan, mint egy konferenciára szánt előadás absztraktja, ami ha anélkül olvassuk, hogy hallottuk volna az előadást, csak hiányérzetet hagy maga után.
Alain Robbe-Grillet: Transz-Európa Expressz (1967)
A szerző - áll a tárgymutató elején - nem törekedett „tematikus egylényegűségre”, könyvében azokat az idézett vagy hivatkozott műveket és filmeket említette, melyek „minőségi hozzászólást tartalmaznak” a szerelem, a szex, az erotika vagy a pornográfia tárgykörében, és befolyásolták a saját ízlését. Címszavak mentén rohan végig a filmtörténet klasszikusain és néhány kevésbé ismert alkotáson, egy negyvenes évekbeli szexmentes drámától (David Lean: Késői találkozás) egészen Charlotte Gainsbourg kényszeres tekergőzéséig (Lars von Trier: A nimfomániás I-II.), ám hosszas fejtegetésbe egyikkel kapcsolatban sem bocsátkozik. Olyan alcímekkel dolgozik, mint például a Szexdilisek kastélya (Sydne Rome: What?), a Felláció (Vincent Gallo: A barna nyuszi) vagy a Szerelmes mesék (Richard Curtis: Igazából szerelem), a hűséget a politika követi, a női anatómiát az afro-szex, az olvasó pedig, kinek fantáziáját épp hogy kezdené megpiszkálni a felvetett problémák egyike, túl gyakran találja magát új bekezdésben, teljesen más igények és megoldások között. A pina a közös nevező, jelenti ki a Taxidermia katonatisztje, kijelentése pedig erre a könyvre is igaz.
A kötet törzsanyagának egy része A test szavai címmel már olvasható volt a Filmvilágban - Kelecsényi ezeket a cikkeket formálta és egészítette ki könyvvé. A kiegészítés ebben az esetben talán nem is helytálló, hiszen a 144 oldalnyi érdemi szöveg egyszerűen nem teszi lehetővé, hogy elmélyedjen a témában, így ehelyett inkább egy hosszú és a filmes szexualitás szempontjából nagyon alapos filmes listát kapunk, némi magyarázattal. Olvasás közben folyamatosan úgy érezzük magunkat, mint az elsőéves egyetemista, aki reménytelen küzdelmet folytat a hadarva előadó professzor minden szavának lejegyzeteléséért, pedig a kíváncsiságunk rendesen meg lett birizgálva az olyan kijelentésekkel, mint hogy „A filmtörténet talán legkülönösebb ágyjelenete egy magyar filmben látható.” (Dárday István: Jutalomutazás)
Késleltetett orgazmus
Tér lenne a hosszas értekezésre, igény az úgy tűnik, nem nagyon van. Kelecsényi ehelyett néha naivan rácsodálkozik erre a napjaink rohanó, és főleg bűnös világára ("Jöjjenek a bájos tények”, azaz helyettük inkább a bajos testi-lelki ficamok. Olyasmik, amikről évtizedekkel korábban legföljebb orvosi (pszichiátriai) szakkönyvekben lehetett olvasni, ma meg interneten keresnek hozzá partnereket eme szokások hívei.” 68.o.), néha szemellenzősen, kizárólag férfiszemszögből vizsgálja a nőt („Ám az egyikük magára vonja egy agyatlan macsó figyelmét, aki majdnem megerőszakolja a valóban nagyon szexi fiatal nőt egy parkolóban…” 97.o.) néha meg csak felesleges modoroskodással váltja ki a filmtörténeti kurzust. („Mostanában viszont az a lehetőség is felmerülhet egy vonzó külsejű ifjú és egy kívánatos testű leány kapcsolatában, hogy megmutassák és eladják intim együttlétüket valamilyen kamerás embernek. Bérpornó ez is, de a képsorokból világossá válik, hogy a fiú és a lány nem a forgatás előtt tíz perccel látták egymást először, a srác nem Rocco Siffredi-féle szextornabajnok, hogy az engedelmes fruska szerelmes pillantásokkal adja át magát a gyönyörnek” 143. o.)
Jirí Menzel: Szigorúan ellenőrzött vonatok (1966)
Ráadásul egy úttörőnek szánt munkában egyszerűen nem maradhatnának benne az olyan pongyolaságok, mint Jancsi és Juliska példaként emlegetése a szerelmi háromszögekről szóló bekezdésben („Ilyenek ezek a háromszögek. Mindig egyenlőtlen oldalúak. Különben nincs film: Jancsi és Juliska boldogan élnek, míg meg nem halnak – ez nem történet. Jancsi boldogan él mással, de nem Juliskával – erre már épülhet egy valamirevaló sztori.” 16.o.), vagy a szingli szó használata kizárólag az egyedülálló nő szinonimájaként („Maximum egy emlék, egy strigula; s már nem csak a férfiú gyűjt skalpokat, szinglik köreiben is divatossá vált a sikeres – értsd: szexszel végződő – randik kibeszélése). Még a tényleg beteg és sötét fantáziájú Grimm testvéreknek sem jutott volna eszükbe vérfertőző kapcsolatot kreálni a kannibál boszorkány fogságába esett testvérek történetéből, a szingliség pedig még a Szex és New Yorkban sem pusztán a nők kétes kiváltsága.
A kötet hátoldalán az áll, hogy nem kell végignéznünk az összes említett filmet, elég elolvasnunk, amit Kelecsényi írt róluk. Szerintem inkább vegyük az irányt a DVD-kölcsönző felé.
