Csak szex és más semmi

Goda Krisztina három éve dédelgeti első nagyjátékfilmjének tervét. A Londonban rendezést és vágást, Los Angelesben pedig forgatókönyvírást tanuló rendező tavaly már készen állt a forgatásra, ám a produkció végül pénzügyi okokból leállt. Kálomista Gábornak, a film producerének segítségével végül összeállt az elkészítéshez szükséges mintegy kétszázötven millió forint, hogy a film hat héten át forogjon Budapesten.

A hangsúly a színészeken van - Goda Krisztina rendező

A Heller Gábor és Divinyi Réka segítségével készült könyvet Goda Krisztina társ-forgatókönyvíróként is jegyzi. A filmet Gulyás Buda fényképezi, akivel a rendező összeszokott párost alkot, hiszen reklámfilmeket rendszeresen forgatnak együtt. Magyar viszonylatok között még csak most tért nyerő HD-re forgatnak 35 milliméteres film helyett - ez egyszerre jelent könnyebbséget és nehézséget. A nyersanyaggal nem kell spórolni, a produkció így jelentős túlforgatással dolgozik. A digitális technika nem igényel előhívást, így a helyszínen tartózkodó vágó, Csillag Manó egyrészt ellenőrzi a felvett kép minőségét és vághatóságát, üres perceiben pedig a három héttel korábban felvett jelenetek nyersvágását finomítja, vagy újabb beállításokat követel a stábtól.

filmhu: Társ-forgatókönyvíróként is jegyzed a filmet. Mennyit változott a történet a forgatás során?

Kockáról kockára tudja, mit csinál Goda Krisztina, Csányi Sándor és Dobó Kata

Goda Krisztina: Csak annyira, amennyire az anyagi lehetőségek, az idő és a körülmények limitálták. Próbáljuk magunkat tartani az eredeti elgondolásokhoz, amelyeket Heller Gáborral és Divinyi Rékával közösen hoztunk létre.

filmhu: A merész cím, Csak szex és más semmi melyikőtök ötlete volt? Nem félsz, hogy folyamatosan keverni fogják az előző Woody Allennel, a Csak az a szex-szel?

GK: Szerintem talán Divinyi Réka ötlete volt, az Egy csók és más semmi analógiájára, de végül nem ment el a történet ebbe az irányba. Amikor az Anything else megjelent, akkor már rég megvolt ez a cím, és nem számítottunk rá, hogy ennyire hasonló lesz a fordítás, mert hát nem egészen ezt jelenti az eredeti cím. Egyébként szerintem ez nem lesz probléma.

filmhu: Mennyire jellemző rád, hogy a végsőkig ragaszkodsz az elképzeléseidhez?

 GK: Nem nagyon van más választásom. A produkció olyan tempót diktál, hogyha nem tudnám előre, hogy mit csinálok, akkor minden napot bebuknánk. Ez bizonyos szempontból követelmény. Azt a fajta luxust, amit rendezők néha megengedhetnek maguknak, hogy kimennek a forgatásra, és majd ott eldöntik, hogy mit forgatnak aznap, nem megengedhető. Ahol én tanultam, ott alapkövetelmény volt, hogy storyboarddal forgassunk, hogy az ember kockáról kockára tudja, mit csinál. De pont a mai napon a terveket ki kellett dobni az ablakon, és lett egy másik, mert esik az eső és nem lehet átlátásban forgatni, de a jelenet lényege marad. Úgyhogy igen is, meg nem is. Terv mindig van, az ember vagy betartja, vagy nem.

filmhu: Jól láttam, hogy fényképekben meg van az összes beállítás, amit aznapra terveztél?

Nincsenek látványelemek, se üldözés, se robbantás Csányi Sándor és Goda Krisztina

GK: Ez helyettesíti nálunk jelen pillanatban a storyboardot, mert a teljes film storyboardja irdatlan költség lett volna, és jóval hosszabb előkészítést vett volna igénybe. Így egyszerűbb volt, kifotózgattuk a beállításokat – nyilván nem a szereplőkkel, hanem statisztákkal, vagy saját magunk ültük a jelenetbe.

filmhu: A film HD-re forog. Miért döntöttél e technika mellett?

GK: Ennek több oka is volt. Egyrészt ebben a történetben sok múlik az alakításon, ezért azt szerettem volna, ha nem kell állandóan a nyersanyagot figyelnem, és ha valami nem úgy sikerül, ahogy szeretném, akkor tudok rajta javítani. Másrészt minden jelenetet szeretnék, amennyire csak lehet felsnittelni. Nagyon ritkák lesznek az egysnittes jelenetek – lesznek persze ilyen jellegű rövid kis passzázsok is. Ez olyan túlforgatást jelentett volna, amit a produkció anyagi okokból sem engedhet meg magának. Van egy harmadik oka is: a fényelésben szintén anyagi okokból ad egyfajta szabadságot.

filmhu: Szerinted ez a technika miért csak most kezd terjedni Magyarországon?

GK: Reklámokat én is forgattam már erre a nyersanyagra, és ha jól tudom, a Dealer is HD-re készült - és felnagyítva ment moziforgalmazásban, úgyhogy szépen lassan azért gyakorlat lesz belőle. Ha nem is általános gyakorlat, de talán nem fognak rá már újdonságként tekinteni. Szerintem inkább csak idegenkednek tőle, mert nem értenek hozzá. Gulyás Buda, az operatőröm az egyik első számú szakértője Magyarországon a HD technikának.

filmhu: Említetted, hogy sok múlik az alakításon. Ez a színészek felé hogyan nyilvánul meg?

GK: A történet nagyon színészközpontú. Ez nem egy látványfilm. Nincsenek benne látványelemek, se üldözés, se robbantás, se tájkép, se grandiózus díszletek. Nekem az a feladatom, hogy a színészekre fektessem a legnagyobb hangsúlyt.

Szűz szemmel a lehetőségek nyitottabbak Színházi jelenet

filmhu: Londonban vágást is tanultál. Ez azt jelenti, hogy komolyabban is részt veszel majd a film utómunkájában?

GK: Természetesen nem tudom magamat kivonni alóla, ugyanakkor szeretnék nem beleesni abba a rendezői hibába, hogy centiről-centire kontrollálom a film vágását. Az első pár körben szeretnék a vágónak szabad kezet adni, hogy nézze meg, mit tud összerakni ebből az anyagból. Csillag Manóval, a vágómmal nagyon sokat dolgoztam együtt korábban, mert hihetetlenül érdekesen működik az agya – ugyanabból az alapanyagból soha nem rakná azt össze, amit én. De amit összerak, az zömében jobb, mint amit én raknék össze. Ha az ember szűz szemmel látja ugyanazt, akkor a lehetőségei nyitottabbak.

filmhu:A filmet decemberre ígérted a mozikba. A forgatás végén hogyan látod, tényleg készen lesz addigra a film?

GK: Egyrészt van egy helyszíni vágónk, aki már most a forgatás alatt összerakja az anyagot, így a forgatás utolsó napjára már lesz egy nyersvágás, de utána még legalább egy hét kell az első verzió elkészüléséhez. A következő lépés, hogy közösen elkészítjük a második verziót – ezen a ponton bevonunk mindenkit, akinek véleménye lehet, és elkészül egy harmadik verzió. A hangutómunka, zene pedig megint egy külön fejezet.

Borzasztó nagy szeretetéhsége van -Dobó Kata (Zsófi)

A színházi környezetben játszódó történet főszereplője Dóra, a harmincas éveiben járó dramaturg, akit Schell Judit alakít. A társkeresésben Dóra segítségére van barátnője, Zsófi, akit a szerep kedvéért Amerikából átmenetileg hazatelepült Dobó Kata kelt életre. A férfiakban csalódott Dóra gyereket szeretne, ehhez azonban „biológiailag” egy férfira is szükség van. Zsófi tanácsára Dóra újsághirdetést ad fel: „Vonzó fiatal hölgy negatív AIDS teszttel rendelkező szexpartnert keres” a jelige pedig mi más lenne: csak szex és más semmi.

Kapva kap az alkalmon Dobó Kata Zsófi szerepében

A forgatás negyedik hetében a stáb egy belvárosi kávéházban forgatta a hirdetésre jelentkezőkkel való találkozást. Dóra magára húzta a vizes lepedőt: a mocsadék punktól kezdve az anyámasszonykatonáig sokan kapnak az alkalmi kalandon, sőt egy kedves öreg bácsi még virágot is hoz a reménybeli partnerének. Az ilyen esetek elhárítására a helyszínen tartózkodik Zsófi, aki nemcsak véleményét jelzi Dórának, de kínos helyzetekben meg is menti barátnőjét. Az ötlet azonban már korántsem tűnik olyan briliánsnak, amikor a hirdetésre érkező egyetlen értékelhető hím Dóra mellett szemrebbenés nélkül elsétálva tévedésből Zsófi asztalához ül le, aki természetesen kapva kap az alkalmon. (Dobó Kata eredetileg a teraszon ült volna, ám a monszun jellegű időjárás az ötnégyzetméteres kávéház levegőtlen présébe terelte a jelenet felvételét: a népes számú stábot, a statisztákat és sajtómunkásokat is.)

filmhu: Dobó Kata hat év után ismét magyar filmben szerepel. Hogyhogy?

Dobó Kata: A Csak szex és más semmi forgatókönyvét három vagy négy évvel ezelőtt olvastam és már akkor is nagyon tetszett, bár kicsit még más volt a történet. Tavaly, amikor úgy volt, végre összejön, nagyon vártam, úgyhogy immáron három éve benne vagyok a projektben.

filmhu: Gondolom nem ez az első magyar film, ahova hívtak.

DK: Valóban, de eddig nem tetszett egyetlen könyv sem. De szeretném azt hangsúlyozni, hogy Kriszta csinált válogatást: egy kazettát kellett küldenem azzal az anyaggal, amit kért, hogy olvassak fel. Nagyon szeretem ezt Krisztában, hogy neki fontos, hogy jó legyen az a színész, hiszen régen látott, és nem is olyan filmekben, ami alapján el tudná képzelni, hogyan működök Schell Juci oldalán.

filmhu:A karakteredben mi fogott meg annyira?

DK: Inkább a forgatókönyv egésze fogott meg. Szerintem nagy szükség van ilyen filmekre. Néha olyan rossz tud lenni ez a világ, és akkor az emberek munka után vagy hétvégén elmennek megnézni egy könnyed komédiát. Én például nagyon szeretem az Apádra ütök című vígjátékot. Egyszerűen imádom. Körülbelül tízszer láttam, és mind a tízszer végigröhögtem elejétől a végéig.

filmhu: Mit kell tudnunk Zsófiról, akit a filmben alakítasz? 

Könnyed komédia a rossz világ ellen Dobó Kata

DK: Borzasztó nagy szeretetéhsége van, ahogy persze sokaknak, és ő ezt a sok szeretetet a férfiakon keresztül próbálja megkapni. Úgy érzi, hogyha odaadja magát mindenkinek, akkor majd fogják őt szeretni. Szerinte a férfiakat talán a szexen keresztül lehet megfogni. Vagy persze a hasukon keresztül. Zsófi a szexszel próbálkozik egy darabig, de kezd már megcsömörleni.

filmhu: Az előbbi jelenetben még a barátnőd pasiját is lenyúlod.

DK: Ebben a filmben még ilyen is van. Ez persze velem semmiképpen sem fordulhatna elő. Ezeket az íratlan szabályokat én tiszteletben tartom.

filmhu: A sajtó CD-n kosztümös képek jelentek meg rólad a film kapcsán. Hogyan lehet ez?

DK: A karakterem sikeres színésznő egy pesti színházban. Choderlos de Laclos Veszedelmes viszonyok című darabját adjuk elő. Dóra a dramaturgja ennek a darabnak, mi pedig Csányi Sándorral, a filmbéli Tamással játsszuk a két főszerepet.

filmhu: Hogyan viszonyultál ehhez a beágyazott színházi szerephez?

DK: A színészetben a filmet és a színházat egyaránt szeretem – a jót szeretem benne. Nem szeretném ezt külön választani. De az nagyon fontos különbség, hogy egy filmben sokkal több mindenen múlik az alakítás. Hogyan vagy világítva, hogyan vagy hangosítva, mit vág össze belőled a vágó, még mindig lehet utószinkron. Rengeteg részfolyamaton megy keresztül az alakítás a szerep eljátszásától a bemutatóig. A színház sokkal élőbb, ott és akkor történnek a dolgok – ha bakizol, nincs könyörület. Viszont benne vagy két órán keresztül egy történetben – ebből a szempontból könnyebb. Mindkettőt imádom.

filmhu: Amerikában is játszottál már kisebb szerepeket. Össze lehet hasonlítani ezt a két filmgyártási gyakorlatot?

DK: Kint persze minden kicsit profibb, de igazából itthon is borzasztó jó szakemberek vannak a kamera mögött. Magyarországon még a filmet is kettéválasztják közönség és művészfilmre, ez az elhatárolódás számomra például elfogadhatatlan. Egy film akkor jó, ha jó – ez nem függ költségvetéstől. Ha kétszázmillió dollárból készül, akkor is lehet jó, és akkor is, ha egymillióból. Ez sokkal inkább múlik a forgatókönyvön - legalább nyolcvan százalékban, többi pedig a színészeken és a rendezőn. A jó film nem pénzkérdés. Ezt ezzel a filmmel is be lehet majd bizonyítani, hiszen ez sem egy nagyköltségvetésű film.

filmhu: A film digitális technikával készül. A színész ezt mennyire érzi meg a kamera másik oldalán?

DK: Nem jellemző, hogy sokszor felvennénk dolgokat, és nem is azon múlik, hogy mi sokat bakiznánk. Igaz, baki mindig van, de ez belefér. Ugyanakkor vannak jelenetek, amelyek elmennek a huszonötödik csapóig, de ez főleg a hosszabb, egyperces jeleneteknél fordul elő, hiszen itt nagyon sok mindennek kell passzolnia, nemcsak a színészi játéknak.

Nem avatja be a férfiakat - Schell Judit (Dóra) 

Nem marad senkiben sem hiányérzet Schell Judit

Schell Judit a harmincas színészgeneráció egyik legnagyobb tehetsége, ám eddig csak a színházlátogatók élvezhették alakításait, először a Radnótiban, majd az új Nemzetiben bűvölte el a nagyérdeműt. Filmszínészként most robbanhat az időzített bomba.

filmhu: Ez az első nagyjátékfilm főszereped. Sikerült belerázódni?

Schell Juci: Ez a főszerep annyiban is különleges számomra, hogy harminchat napból harminchat napot forgatok, tehát gyakorlatilag nincs jelenet, amiben nem szerepelnék. Egyelőre jól érzem magamat, és bírom – amikor vasárnap szünnap van, azt érzem, hogy kiesek a ritmusból. A végét most már egy lendületből fogom játszani.

filmhu: A Mancs interjú tett egy olyan célzást, hogy esetleg alkatilag jobban fekszik neked a filmezés, csak eddig nem volt alkalmad kipróbálni. Hogyan látod ezt?

SJ: Semmi esetre sem szeretném mellőzni a színházat, fogok is játszani, de forgatni is szeretnék. Egy főszerep még nem változtatja meg véglegesen a véleményemet a színházról.

filmhu: A film digitális technikával készül. Mennyire érzi ezt meg a színész a kamera előtt?

SJ: Rengeteget ismétlünk. Ez egy új rendszer, de most már sikerült megszoknom. Nem akarok hazudni, de volt egy jelenet, amit nyolcvan csapóval vettünk fel. De ez a végeredményben lesz nagyon jó, hogy sokféléből lehet válogatni és nem lesz hiányérzete a rendezőnek: mindent felveszünk minden irányból, minden kivágásban. Érdekesen indult, szokni kellett, hogy nem háromszor, hanem többször kell ugyanazt játszani – ez persze jóval fárasztóbb munka is.

filmhu: Jól láttam, hogy az előbb is visszanézted egy jelenet közelijét, mert totálban is felvettétek?

SJ: Ez természetes, hogy ha egy jelenetben így tartottam a kezem, akkor nem tehetem máshova a totálban, mert akkor nem lesz vágható az anyag. Nagyon nagy előny, hogy köztünk van a vágó, aki a helyszínen azonnal vág, így még ő is tud igényekkel fellépni, hogy milyen snittek szükségesek még szerinte. De így tényleg nem marad senkiben sem hiányérzet.

filmhu: Milyen nő ez a Dóra, akit alakítasz?

Veszedelmes viszonyok A filmbéli színdarab főszereplői

SJ: Rossz tapasztalatai vannak a férfiakkal, most is éppen egy csalódás szemtanúi lehetünk, de igyekszik pozitívan hozzáállni a dolgokhoz. Van egy férfiideálja, akit nem talált még meg – nem ritka ez, az ember inkább kompromisszumokat köt, amikor révbe ér. Dóra még nem talált partnert, de megvan a maga elképzelése. Végül eljut egy olyan szintre, hogy inkább egyedül vállal gyereket. Ehhez keres partnereket, a bonyodalmak abból adódnak, hogy ebbe a tervébe nem avatja be a férfiakat.

filmhu: Goda Krisztina nagy hangsúlyt fektet a színészei alakítására. Mennyire sikerül együtt működnie a főszereplőjével?

 SJ: Számára nagyon fontos, hogy a filmben jó alakítások születessenek, hiszen a filmekből általában csak színészekre emlékeznek a nézők, tulajdonképpen a színészek miatt is mennek be egy filmre, de ez így van a színház esetében is. Nagyon jó a kapcsolatom Krisztával, még mielőtt megismerkedtünk volna, olvastam az újságban egy cikket róla, és már akkor nagyon érdekelni kezdett. Nagyon különös volt, amikor később felhívott, hogy olvassam el a forgatókönyvet. Most, hogy végre sikerült forgatni, nagyon egy hullámhosszra kerültünk. Sok mindenben tud segíteni, érzelemgazdagon és empatikusan kezel minket, nemcsak azt instruálja, amit a monitoron lát, hanem megpróbál belehelyezkedni a szerepünkbe és abban gondolkodik.