Csáky Attila: Csöpög a méz

filmhu: A 40. Magyar Filmszemlén te lettél a legjobb producer. Mivel járt ez az elismerés? 
 
Csáky Attila: A zsűri a fiatalok pályára segítését ismerte el, hiszen Szabó Simon és Pater Sparrow is elsőfilmesek. Szerencsére mindkét film elég jól sikerült, összesen hét díjat hoztunk el. Nagyon remélem, hogy nem azt akarták elismerni, hogy milyen kevés pénzből vagyok képes filmet csinálni, mert ezt a mutatványt nem lehet sokszor megismételni. Következő filmre elkölthető pénzdíjjal nem járt, az EPAMEDIA-tól 24 millió forint értékű médiamegjelenést kaptam, ennek nagy részét most el is fogjuk használni a Papírrepülők kampányához.

Ezt a mutatványt nem lehet sokszor megismételni (Fotó: Valuska Gábor)

 
filmhu:Ez sok vagy kevés?
 
Cs. A.: Nekünk nagyon sok, de szerintem másnak is az lenne. A fő kampányidőszakban 350 darab citylightot és b1-t kapunk. Ha akartuk, jelenthetett volna óriásplakátot is, de nekünk nem volt most érdekes, mert akiknek a Papírrepülők szól, azok nem autóban ülnek, és nem onnan választják ki a filmjeiket. A Kodaktól kaptam következő filmre felhasználható három millió forint értékű csomagot, valamint szintén egy következő filmre elhasználható háromszázezer forintnyi filmbiztosítást. Készpénzzel tehát nem járt, de nagyon sok mindenre lehet használni egy ilyen díjat. 
 
filmhu:A Papírrepülők költségvetése is nagyrészt ilyen tételekből állt, hiszen a 12 millió forint készpénz mellett főleg segítséget kaptatok cégektől.
 
Cs. A.: A Papírrepülők azért tudott ilyen kevés pénzből elkészülni, mert sem az alkotók, sem a szereplők nem vettek fel honoráriumot. Egyébként nem gondolom, hogy ha több pénzünk lett volna, akkor nagyon másképp csináltuk volna ezt a filmet. Ugyanezeken a helyszíneken, ugyanígy mutattuk volna meg ezt a várost, a technika sem változott volna. Nem hiszem, hogy lezártuk volna a villamost, hogy forgathassunk rajta, mert az volt a lényeg, hogy az élő várost mutassuk be, vállra vettük a kamerát, és úgy forgattunk, hogy ott voltak közben a civilek is. A város fontos szövetét adja ennek a filmnek, ettől lesz élő az egész mozi. Akárhova mentünk a filmtervvel, mindenki nagyon jól fogadta és mellénk állt. Nem tudtunk közterületet fizetni, elmentünk az ötödik kerülethez, elmondtuk, hogy itt játszódik a film, Simon itt él, ezek az ő történetei, és ugyan nem tudunk fizetni, de szeretnénk filmet forgatni a városról. Az ötödik kerületi polgármester ingyen odaadta a közterületet. Hozzá kell tennem, hogy nem volt nagy stáb, összesen egyetlen mikrobuszunk volt, tehát nem akadályoztuk úgy a forgalmat, mint más nagy stábok. Megnéztük mit hordanak ezek a fiatalok, és elmentünk a két legnagyobb ruhacéghez, a Nike-hoz és Zone-hoz, vittünk fotókat a szereplőkről, elmondtuk, hogy mit akarunk. A Nike egy világcég, ügyelniük kell az imidzsükre, de éppen a Nike-nak tetszett annyira, hogy a bemutatón 50% kedvezményre jogosító kupont osztottak. Fontos például, hogy szereplőknek, stábtagoknak legalább pénzbe ne kerüljön, hogy a forgatáson vannak, ezt a Foodexpress oldotta meg, minden nap etette a 20-25 fős stábot. Elmentünk a legnagyobb kamerakölcsönzőhöz, a Sparkshoz, ők is segítettek. A Kodak Fox laborban azt mondták, hogy ha ez tényleg olyan lesz, ahogy ezt elmeséltük, akkor felnagyítják.

Mindenki mindent csinált (Fotó: Valuska Gábor)

 
filmhu:Ez szóbeli ígéret volt?
 
Cs. A.: Simonék a Jászai Mari téri aluljáróban a breakesekkel csináltak egy-két próbafelvételt. Ezt a FOX előhívta ingyen, megnézték, és mondták, ez jó kis trashmovie lesz, benne vannak a dologban. A Gaston a professzionális hangot biztosította. Mondok itt dolgokat, amik apróságnak tűnhetnek, de ezek milliós tételek.
 
filmhu:Világos, de te is említetted, hogy ezeket a szívességeket egyszer lehet kérni. 
 
Cs. A.: Csak egyszer illik. De szerencsére jó lett a film,  olyan , amilyennek ígértük, úgyhogy nem kell szégyenkeznünk. Nyerte a díjakat a szemlén, remélem a nemzetközi útja is elindul. Akikhez és akikről szól ez a film, onnan csak jó visszajelzéseket kapunk. A kritikák is azt jelzik számunkra, hogy átment a film üzenete és mondanivalója.
 
filmhu: A szubkultúra megszólításában szerepet játszik az is, hogy folyamatosan bulikat szerveztek a film köré.
 
Cs. A.: A premier napján a Toldi moziban DJ-zik majd mindenki, Simontól kezdve a színészekig lesz DJ Rendező, DJ Színész, DJ Forgalmazó, még DJ Producer is. Emellett húsvét vasárnap is lesz egy partink a Merlinben, itt azok lépnek fel, akik a film zenei anyagát készítették, ez lesz a fő zenei esemény. De volt már egy bulink a szemle hivatalos megnyitója után a MOM Művelődési házban, és nagyon jó visszajelzéseket kaptunk, elsősorban a fiataloktól természetesen, hogy végre egy nekik szóló rendezvény volt a Filmszemlén, de az én korosztályom és az idősebbek is örültek, hogy a régi szemlék lazább hangulatát visszacsempésztük. Megmozdult valami az emberekben, megtelt élettel a szemle. Nagyon jó felütés volt. Jövőre megismételjük.

Nagyon pontosan tudja, hogy mit akar (Fotó: Valuska Gábor)

filmhu: A Nagy Imre film kapcsán nyilatkoztad, hogy mennyire nehéz volt támogatókat találni a filmhez. A Papírrepülők esetében szerinted miért voltak készségesebbek a nagy cégek? 
 
Cs. A.: Nagy Imre politikai téma, és a politikától mindenki fél. Miből lesz nagyobb baj, ha támogatja, vagy ha nem támogatja? Senki nem foglalt állást, és sunnyogás lett az egészből. Ma már nem csodálkozom rajta. És persze nem mindegy hogy tíz- vagy százmilliós nagyságrendben tárgyalok velük, nagyobb pénz, nagyobb felelősség. Simon nem a Filmművészeti Egyetemről érkezett, mégis hiteles ember. Lehet, hogy nem csinált még nagyjátékfilmeket korábban, de ha az ember eltölt vele öt percet, akkor elhiszi, hogy amit Simon mond, azt úgy is gondolja. És ő nagyon hitt, nagyon hisz ebben a filmben.
 
filmhu:Ti is így találkoztatok, nem? Elhitted, hogy amit mond, azt úgy is gondolja.
 
Cs. A.: A tavalyi filmszemlén láttam a kategóriadíjas rövidfilmjét, a Megyünket, majd később a Zsebzsötemet. Egy kisjátékfilmterv kapcsán keresett meg, de azzal sikertelenül pályáztunk. Ma már nagyon örülök, hogy nem támogatták, mert utólag visszagondolva nem volt az olyan jó film. Nagyon akartunk csinálni valami mást, így hát megcsináltuk a Papírrepülőket. Simon szokta mondani, hogy a Papírrepülők hirtelen felindulásból elkövetett nagyjátékfilm.
 
filmhu:Simont egyébként mennyire lehet irányítani?
 
Cs. A.: Simon nagyon keményfejű, de ugyanakkor nagyon pontosan tudja, hogy mit akar. Nem vagyok olyan producer, aki pozícióból irányítja az alkotókat, ez nem hatalmi játszma. De volt olyan, hogy valamihez ragaszkodott, amiről én teljesen mást gondoltam, és nem volt meggyőzhető, ahogyan én sem. Akkor valóban volt egy kis pozícióharc. Az első vágás után Simi azt mondta, hogy szerinte ebbe a filmbe nem kellenek zenék. Nem is értettem, hiszen ez volt a kiindulási pont, a város, a kor, a zene, a szubkultúra minden eleme jelenjen meg. Egyébként szerintem a forgatás végére Simi nagyon elfáradt, és ezt neki is mondtam. Ez a film azért is került ennyibe, mert mindenki mindent csinált. Simi és Albert (Czomba Albert operatőr - a szerk.) hajnalban keltek (vö: Imádok hajnalban kelni), bepakolták a mikrobuszt, elmentek a színészekért, stábtagokért, kimentek a helyszínre, forgattak egész nap, hazavittek mindenkit, majd kipakolták a mikrobuszt, hogy ne maradjon benne semmi sem éjszakára, nehogy ellopják. Simon mindent egyszerre csinált, miközben négy órákat aludt. A forgatás végére pedig teljesen kimerült. Nem hitt nekem, hiába érveltem azzal, hogy a zene fontos szövete ennek a filmnek. Simon azzal védekezett, hogy meggondolta magát, és akkor én is meggondoltam magam, akkor ezt a filmet nem kell felnagyítani. Napokig vitáztunk ezen, mindennap felhívott, és mindennap holtpontra jutottunk. Eközben Kriszta, az asszisztensem összegyűjtött egy csomó, a filmhez illő zenét, és elküldte Simonnak, aki meghallgatta őket, kapott egy lökést, és teljesen új erőre kapott, ezerrel dolgozni kezdett a zenei anyagon. Ezt csak azért mertem elmondani, mert Simon is elmondta a köszönőbeszédében, amikor megkaptuk a Diákzsűritől a legjobb filmzene díját.

Csináld meg és olyanra, amilyenre te szeretnéd  (Fotó: Valuska Gábor)

 
filmhu:Csütörtökön bemutató, milyen számokra számítasz?
 
Cs. A.: Hat 35-ös kópiával indulunk, Toldi, Mammut, Művész, Puskin és vidékre is megy két kópia, ezzel párhuzamosan e-cinemában is eljutunk jó pár helyre. Első kétheti számot nem merek mondani, inkább úgy fogalmazom meg a vágyaimat, hogy őszig harmincezer. Szerintem ez reális elvárás, a kampányt is szűkebb szubkultúrának, fiataloknak csináljuk. Őszre nem akartuk tolni, most kapott a szemlén fontos díjakat, írnak róla lépten-nyomon, bekerült a köztudatba, meg kellett lovagolni ezt a hullámot, főként amíg még van iskola. Nyáron már nem annyira érdemes, de a fesztiválokon akarunk nyomulni.
 
filmhu:Te lettél az év producere, tudtál róla a díjkiosztó előtt? 
 
Cs. A.: Nem tudtam róla, és nem is szerettem volna tudni. Szerencsére Simi is ilyen, nem akartunk ünneprontók lenni. De gyanús volt, mert amikor mentünk a záróra a Kongresszusi Központba, akkor többen gratuláltak, úgyhogy valamit már sejtettünk. Nagyon jólesett. A legjobb érzés az volt, hogy amikor bemondták a nevemet, és elindultam a színpad felé, azt éreztem, hogy sok helyről jön a taps. Tudtam, hol ül a Papírrepülők stábja, hol ül az 1 stábja, hol ül az Etetés stábja, de azt éreztem, hogy mindenhonnan jött az elismerés. A színpadon láttam, hogy Mészáros Márta mosolyog, hogy szerinte is jó helyre ment ez a díj, elismerésre méltó produceri munkát végeztem. Persze, az is produceri munka, hogy van egy-kétszáz millió forintod, beleteszed egy filmbe, és akkor az sikeres lesz, vagy jók a kapcsolataid, és össze tudsz szedni egy filmre párszázmilió forintot. De az is a produceri munka része, hogy megtaláld, miből érdemes filmet csinálni, és úgy csináld meg és olyanra, amilyenre te szeretnéd. A rendelkezésre álló pénzt, kapcsolatot pedig úgy használd el, hogy az termékeny legyen. 
 
filmhu:A díj után nyilatkoztad, hogy ebben 22 év munkája van benne. Az imdb-n a Tanmesék a szexről a legrégebbi filmed 1989-ből. Innen indult minden?
 
Cs. A.: Még ennél is korábban. 20 évesen bekopogtam a filmgyárba, hogy van-e valami munka. Vettek fel világosítót, tűzoltó-ügyeletest, és díszletépítőt. Úgy gondoltam, hogy a világosító van legközelebb a forgatáshoz, úgyhogy azt választottam. Elmentem a lámparaktárba és jelentkeztem munkára, ezután egy évig világosítottam és néztem, hogyan készülnek olyan filmek mint a Redl ezredes vagy a Miss Arizona. Közben vártam az üresedésre a gyártáson, mert felvételvezető vagy rendezőasszisztens szerettem volna lenni, úgyhogy behívott a Mafilm igazgatója személyes beszélgetésre, hiszen a gyártás már bizalmi ügy. Lehetett menni felvételvezető gyakornoknak, vagy hivatalsegédnek. Mindkettő ugyanazt csinálja, cipeli a szódát, a kávét, elsőként érkezik, nyitja-zárja a műtermet és hasonlóan izgalmas feladatok. A hivatalsegédnek magasabb az alapfizetése, viszont nincs előremenetele. Úgyhogy mentem gyakornoknak minimális pénzért, mert emlékszem azt mondta szó szerint, hogy "Később majd csöpög a méz." A Tanmesék-et egyébként négy filmmel egyszerre csináltam: volt a Tanmesék, a Mielőtt befejezi röptét a denevér, Az én XX. századom, a Recsk, és a Faludy György portréfilm. Ez Sarudi Gábor gyártásvezető irodáján volt, én pedig ezen a gyártáson voltam felvételvezető gyakornok, itt kezdődött minden. Belejöttem, lett belőlem felvételvezető II, majd felvételvezető I.  Aztán szétesett a Mafilm, mindenki céget alapított, vállalkozott, én meg szabadúszóként gyártani kezdtem, majd megcsináltam a Cameofilmet, és azóta csak az tölti ki a napjaimat.

A Las Menias Joel-Peter Witkin értelmezésében A kép innen

 
filmhu: A Mafilm szétesése között és a Cameofilm megalapítása között volt tíz év, erről azt sikerült kiderítenem, hogy többek között egy képzőművészeti alappal dolgoztál együtt. 
 
Cs. A.: Még a Mafilm szétesésének elején csináltunk egy Monguz Stúdió nevű céget, hogy a filmes tapasztalatainkat értékes dolgokra fordítsuk. Szendrey Tamás festő, Juhász-Buday Zsolt díszlettervező, Szecsanov Martin operatőr, Eszter Kreissl festő, műfordító, Bene Kriszta gyártásvezető és Jancsó Zoltán fotós. A Filmgyárból ismertük egymást, fiatalok voltunk, kezdők, valami nagyon nagyot akartunk csinálni. Azóta is ez érdekel, hogyan lehet értéket létrehozni, producerként is főleg szerzői filmeket gyártok, az alkotás érdekel, és alkotónak tartom magamat is. A Monguzzal hihetetlen dolgokat csináltunk: az angol képzőművész párosról, Gilbert and George-ról csinálunk egy filmet. Saját erőből, kölcsönkamerával. De nem tudtuk eladni senkinek, dobozban vannak ezek a filmek mai napig. Pedig milyen anyagok voltak ebben! A Jászai Mari téren fotóztuk őket, miközben két gigantikus Marx- és Engels-fejet emelt a hátuk mögött egy daru. Aztán a Fiatal Képzőművészek Stúdiójával közösen meghívtuk Joel-Peter Witkint, és leszerveztünk két fotózást neki. Ő híres régi képeket újít fel a maga sajátos, roncsolt, extrém stílusában, átlagostól eltérő, különleges adottságú modellekkel. Velasquez Európa elrablásában, emlékszem, Soma volt Európa egy kettéfűrészelt bikán. Witkin át is adta a fotók közlési jogát, egy háromnyelvű albumot terveztünk kiadni, és nem sikerült. Nem tudtunk belőle megélni, éheztünk, telefonra nem volt pénz. Nagyon el voltam keseredve, és akkor inkább visszamentem a filmiparba gyártani. Ekkor ismerkedtem meg Mészáros Mártával, több játékfilmet készítettünk együtt. Sokat segített nekem, rengeteget köszönhetek neki.
 
filmhu:Nagyon sokat dolgoztál Mészáros Mártával, valamint te gyártottad Bereményi Géza filmjét, a Hídembert. A Papírrepülők ezután egy friss, új típusú munka volt?
 
Cs. A.: A támogatási rendszer bizonyos típusú filmeket enged át. Kitalálhatod te, hogy milyen filmet akarsz csinálni, amiről azt gondolod, hogy értékes, de nem mindig fogod tudni megcsinálni. Nagyon szerencsés konstrukciókon néha átmegy, vagy rááérzel valamire, de nagyon nehéz összehozni egy filmet. A Papírrepülőkben az volt jó, hogy szerény körülmények között létre lehetett hozni. Hiába találok ki egy tök jó filmet ötszázmillióért, nem engedi át a rendszer. Ha elmondanám, hogy hány filmtervünk volt és milyen alkotókkal, és hogy annak egytizede, egyhuszada tudott csak megvalósulni! És nem mindig az, ami feltétlenül szívügyed. Valamit engednek a körülmények, valamit nem, bizonyos vágányok vannak, ahol tudsz dolgozni. De nagyon elégedett vagyok, félre ne értsd, csak vannak fájdalmas hiányaim.
 
filmhu: AKolorádó Kidbőlelkészült az első vágás. Kívülről úgy tűnik, nem tudom, hogy jól látom-e, de nagyon nehéz szülés volt. 
 
Cs. A.: Elindultunk a filmtervvel, tudtuk milyen körülmények között, mennyi pénzből lehet megcsinálni. Nem sikerült annyi pénzt összeszedni, de nem szerettük volna lejjebb adni, és nem a pénzhez igazítottuk a filmet, hanem a forgatókönyvhöz a finanszírozást. Apró lépésekkel tudtunk haladni, és kellett kompromisszumokat is kötni, de szerencsére olyan lesz a film, amilyennek a rendezője szerette volna. Őszre egyébként már szeretnénk a moziba kihozni.

Mennyire mást látnak a gyerekek egy mozgógépben (Fotó: Valuska Gábor)

 
 
filmhu:A másik folyó projektetek, a Kistotál. Hol tart ez a kezdeményezés?
 
Cs. A.: 8-12 éves korú gyerek vizuális nevelését, vizuális ismereteinek bővítését tűztük ki célul, hiszen minden mozgókép, ami körülvesz minket, a reklámtól a videójátékokig minden. A gyerek megtanul írni, olvasni, számolni, és pont a mozgóképet, ami tényleg mindenhonnan körülveszi, nem tanulja meg olvasni, használni. Van egy hároméves kislányom, és apaként jöttem rá arra, hogy mennyire mást látnak a gyerekek egy mozgóképben. A Filmiroda korhatárbizottságával közösen csináltunk egy elemzést, és arra gondoltam, hogy alapítok egy ilyen iskolát. Van erre nyugat-európai példa Dániában és Angliában is. Mint egy szakkör, úgy képzeld el, de idővel szeretnénk, ha beépülne persze az oktatásba is, de előbb meg kell mutatni, hogy ez egy működőképes vállalkozás. Olyan mint egy élménypark, egy-két nap alatt a gyerek létrehozhat egy filmet, és akkor játékos eszközökkel megérti, hogyan működik a filmnyelv. Felállt a szaktanácsadó testület filmesekből, pszichológusokból, itt tartunk most, megvan az idea, a megvalósításán dolgozunk. 
 
filmhu: Ti hányan vagytok a Cameofilmben erre?
 
Cs. A.: Én vagyok a producer és a cégvezető, és van egy kollégám, asszisztensem, akivel mindent együtt csinálunk: Tóth Krisztával egy éve dolgozunk együtt, és nagyon termékeny egy év van mögöttünk, a legjobb produkciók az ő keze alatt születettek. A Kistotált pedig Szendrey Gabi viszi. Most csak a produkciós részt említem, a háttérben természetesen ott a pénzügy és a könyvelés.
 
filmhu:Milyen lesz a következő évetek?
 
Cs. A.: Simonnal tervezzük a következő filmet. Rófusz Ferenccel dolgozom egy animációs filmen, reményeink szerint hasonlóan ütős lesz, mint A légy. A tévéfilmes pályázaton Térey János Asztalizenéjét fogom beadni, Xantus rendezné. Van még egy filmtervem Gödrös Fricivel Kubában, egy Alejo Carpentier-regényből. Nagyon az elején járunk, még csak az örökséget kezelő alapítvánnyal levelezünk, hogy átadják a jogokat. Bódis KrisztaKemény vaj című regényének a megfilmesítését is régóta tervezzük. Emellett van egy csomó terv, rengeteg, nem is tudom, melyiket emeljem ki.
 
filmhu:Akkor kérdezek én: Gulácsy-film?
 
Cs. A.: Monstre vállalkozás lett volna a huszadik század első felét bemutatni Juhász Gyula és Gulácsy barátságán keresztül. Nagyon jó forgatókönyv született Bereményi Géza tollából, kaptunk is rá támogatást, ami nem volt kis összeg, mégis az összköltségvetéshez képest eltörpült, és nem tudtunk további pénzeket behozni, úgyhogy sajnos ez a terv meghiúsulni látszik.
 

"Később majd csöpög a méz."  (Fotó: Valuska Gábor)

filmhu: Hunyadi-film?
 
Cs. A.: Na, az egy hatalmas ötlet, és gigantikus film lesz belőle. Bereményi Géza és Can Togay írta a forgatókönyvet egy magyarországi pénzember indítványozására, aki rajong a történelemért. A Universal egyik satellit cége pedig teljesen ráharapott a keresztény-iszlám konfliktus miatt, az amerikaiak erre akarnak nagyon rámenni, és Michael Tabb, a Trója ötletének, első változatának forgatókönyvírója dolgozik a sztorin, már a második-harmadik verziónál járunk, jönnek a rendező- és színészajánlatok, úgyhogy valószínű, hogy minket hamarosan kivásárolnak ebből a történetből.
 
filmhu:A gyilkos a házban van?
 
Cs. A.: Herczeg Attilával szeretnénk egy szatírát készíteni a mai szupergazdagokról, a kiváltságosokról. De nagyon nem akarja senki, úgy tűnik, akinek lenne lehetősége támogatni, magára ismer benne. Azért meg fogjuk csinálni.

Filmhu:Ezek közül melyik az első?

Cs. A.: Most a Papírrepülők az első. Van már komoly előélete, kapott fontos díjakat, de most az a legfontosabb, hogy a közönségét megtalálja. Járjuk a vidéki nagyvárosokat, közönségtalálkozókra megyünk, velünk indul a győri Mediawave. Friss és mai mozi, de a külsőségein túl beszél a melegekről, a szkinhedekről, a romákról, a társadalmi együttélésről és felelősségvállalásról.  Mesél barátságról és szerelemről, szolidarításról és az egymás iránti féltésről. 

(Az interjú eredetileg a Tilos Rádió Kult című műsorában hangzott el 2009. április 5-én. Hallgasd meg!)