Családalapító aranysakál a magyar Pusztán

Nem történik meg minden héten, hogy természetfilmet vetítenek nagyvásznon. Több mint fél évszázaddal a Homoki Nagy István rendezte egyik első magyar természetfilm, a Gyöngyvirágtól lombhullásig után nehéz már újat mutatni ebben a műfajban, ezért a kisebb-nagyobb ismeretterjesztő alkotások gyakran csak a kisképernyőkig jutnak. A most mozikba kerülő Vad Kunság - A Puszta rejtett élete azonban a szabályt erősítő kivétel: egy ízig-vérig magyar, világszínvonalú természetfilm, ami minden eddiginél átfogóbban mutatja be a Kis- és Nagykunság meglepően változatos élővilágát. A merítés itt a rovaroktól a rágcsálókon és madarakon át a nagyvadakig terjed, külön figyelmet szentelve a növényeknek is, a számos faj közül azonban kiemelkedik a csúcsragadozó. Az ember által elűzött, de lassanként visszatelepülő aranysakál újbóli meghonosodásának történetét a puszta életéből vett mindennapi, néha kegyetlen, néha kifejezetten humoros jelenetek tarkítják.

Mosonyi Szabolcs kamerája mintegy a teljességre törekedve a kérészek látványos párzási ceremóniáját, a zegzugos nyúlüregeket, és a nyárfavirágzást sem kerülte el, helyenként egészen apró részletekre is felhívva a figyelmet. A Kiskunság szikes tavainak cserepesre töredezett medrében lila és fehér színekben pompázó virágok, az esős időszakokban életre kelő zuzmók, vagy a boszorkánytojás éjszaka lepke alatt előbújó termőteste mind-mind rejtett szépségei a tájnak. De a kérészekre vadászó teknős lencsevégre kapása is kuriózumnak számít, nem is beszélve a rendkívül óvatos aranysakálról készült egészen közeli és éjszakai felvételekről. A prémes ragadozót először csak kíváncsi átutazóként, majd hamarosan már párjával együtt vadászva, a film végén pedig önfeledten játszó kölykeinek körében, az erdő királyaként láthatjuk. Ebben a drámai és izgalmas jelenetekkel teletűzdelt dramaturgiában rejlik a Vad Kunság különlegessége, ami az állatfajokat csupán felsorolásszerűen bemutató természetfilmek fölé emeli.

Ugyan csak idén januárban mutatták be a közmédiában, a film 2015 novemberében már elnyerte a XII. Aranyszem Operatőri Fesztivál természet kategóriájának fődíját, nemrégiben pedig a 2. Magyar Filmhét legjobb ismeretterjesztő filmjének is megválasztották. A Vad Kunság leleményének fokmérői azonban nem elsősorban a trófeák, hanem a nemzetközi viszonylatban aprópénznek számító 12 millió forintos költségvetés, és a természetfilmezés elengedhetetlen feltételének számító munka iránti alázat az alkotók részéről. A műfaj időigényességét mutatja, hogy a stáb 130 napon át forgatott, sokszor éjszakázva és hosszú órákat várva egy-egy jó jelenetre, mindeközben pedig a fák törzsére szerelt vadkamerák két éven keresztül rögzítették az erdő életét. Ebből a töménytelen mennyiségű nyersanyagból sikerült végül az 52 perces filmet összevágni, aminek feszes tempója és jól kitalált szerkezete miatt végig úgy izgulunk a főhősért (ebben az esetben a családalapító aranysakálért), ahogy bármely játékfilm esetében tennénk.

A mozinézők azonban ajándékba kapnak egy másik élményt is, a Vad Kunság kísérőfilmjeként vetített Papírvilágot. Ruska László és Ringeisen Dávid volt MOME-s hallgatók diplomafilmje egy a WWF Magyarország számára készített imázsfilm, amiben a puszták papírból hajtogatott népe hódítja meg a vásznat.  A két film együtt kihagyhatatlan alkalmat nyújt arra, hogy a szürke hétköznapokból kiszakadva egy röpke órára elmerülhessünk a háborítatlan természet harmóniájában, Mátyás Attila Merkaba magyar népzenei motívumokat használó filmzenéje pedig bizonyára még sokáig a fülünkben fog csengeni.