Filmhu: A Szűkenszépen története nem a te ötleted volt, az osztályfőnököd osztotta rád. Mikor elolvastad Podmaniczky Szilárd novelláját, mit gondoltál a történetről?
Cserhalmi Sára: Konkrétan azt, hogy nem lehet belőle filmet csinálni, mert sok belső történésről szól és úgy éreztem, hogy nagyon nehéz lesz vászonra vinni, de aztán többszöri olvasásra megszerettem.
Filmhu: Hogy változott, érett akkor benned a történet mégis filmmé? Azt gondolom, hogy először benned kellett megszületnie a képeknek ahhoz, hogy ezek a képek aztán a vásznon is megjelenjenek.
Cs.S.: Először a színeszek realizálódtak bennem, és onnét már sokkal könnyebb volt, mikor már láttam magam előtt arcokat, és innét beindult, de idő volt, míg ráhangolódtam.
Filmhu: Eleve Schneider Zoltánra és Györgyi Annára gondoltál?
Cs.S.: Igen, velük képzeltem el e filmet.
Filmhu: Eredetileg sincsenek dialógusok a történetben, vagy ez a te ötleted, hogy nem szólaltatod meg a szereplőidet?
Cs.S.: De, eredetileg vannak, mégis úgy éreztem, hogy nem kell semmit mondaniuk. Vagy amit el akarnak mondani, azt a képekkel kell elmondaniuk, elmondanunk, sőt jelen esetben a szótlanság többet elárul kettejük kapcsolatáról, mintha beszélnének.
Filmhu: És a színészek menyire örültek annak, hogy megfosztod őket egy fontos eszközüktől, a hangjuktól?
Cs.S.: Györgyi Annáról tudom, hogy örült, ő mondta is.
Filmhu: A felvett anyagon mennyit kellett még utána dolgozni, hogy az szülessen belőle, amit szeretnél?
Cs.S.: Sokat, 8 órát vettünk fel, két kamerával és HDV-re dolgoztunk, ami technikailag nincs még igazán kitalálva, mármint a vágás HDV-ről.
Filmhu: Ha magad választhatnál történetet magadnak, akkor milyet, és mit választanál?
Cs.S.: Már régóta gondolkozom egy történten, ami egy mese, de nem animációs, és nem gyerekeknek, hanem felnőtteknek szól.
