A zömében angol nyelven forgatott mozi a magyar keresztségben végül Leányszoba címet kapta – jóllehet az eredeti elnevezés némiképp árnyaltabb: a „pinprick” egyszerre jelent „tűszúrást”, „kisebb bosszúságot”, „jelentéktelen sebesülést”, talán – a két utóbbi okán – még a „bibi” kifejezésünk áll hozzá a legközelebb.
És ezzel a „bibivel” nem is járunk messze az igazságtól: a frissen csonkává lett főszereplő családdal tényleg van valami „bibi”. Az anya, Miriam (Rachel Blake) és a pszichológushoz járó lány, Charlotte (Laura Greenwood) már a nyitó képkockákon összezördül. Ez utóbbi nehezen viseli szülei válását, az anyai dominanciát, ráadásul egy titokzatos idegent (Nagy Ervin) is rejteget a leányszoba mélyén, a gardróbszekrényben.
Hogy a férfi hogyan került oda, mióta van ott, nem derül ki, azt azonban rövidesen megtudjuk, hogy a törvény szigora, a börtönbüntetés elől bujkál. Daniel Young le sem tagadhatná, hogy pszichológia szakot végzett – a filmnek azok a „hatalmi játszmák” a legjobb jelenetei, melyekből világosan kiderül, hogy az éppen kislányból nővé cseperedő Charlotte számára mekkora érzelmi megterhelést és kihívást jelent, hogy az anyja nem csupán anya, de vonzó nő is, méghozzá olyan „boszorkány”, akivel – tudatosan-tudattalanul –, de rivalizálni kénytelen.
|
| Kislányból nővé cseperedve |
A rivalizálás akkor csap át nyílt harcba, amikor a leányszoba titkos lakója elunja az atyai jó tanácsok osztogatását, a leányzóval folytatott hosszú éjszakai beszélgetéseket, és szemet vetvén az anyára, a tettek mezejére lép: házon kívül megismerkedik a szépasszonnyal és immár hivatalosan is a család vendége, később Miriam szeretője lesz. A fura trió kvartetté az elhagyott apával (Rátóti Zoltán) szélesedik, aki kiűzetvén a paradicsomból lassan, de biztosan, megpróbál visszakerülni oda – egy szövetségese, a lánya személyében mindenképpen van.
A történet – köszönhetően Reyer (Nagy Ervin) személyének – az első harmadában kifejezetten misztikus jelleget ölt – az M. Night Shyamalan alkotásain edzett nézőben még akár annak a lehetősége is felmerülhet, hogy a férfi nem a tini lány élénk fantáziájának terméke-e. A Leányszoba azonban csak felvillantja ezt a lehetőségét, és inkább egy realista magyarázattal/megoldással szolgál, amit – thrillerről lévén szó – vétek volna leleplezni.
A zárt térből adódó kamarajelleg, a pszichológiai hadviselés erősen színészközpontúvá teszi a filmet – a magyar szekció (Nagy Ervin, Rátóti Zoltán) angolul is jól teljesít (Nagy Ervinnek kifejezetten jól áll az S/M szerepkör), a két színésznő pedig igen meggyőző a „gyűlölök és szeretek” viszony ábrázolásában. Pontos információnk nem lévén arról, hogy hol is játszódik a történet, Reyer kétnyelvűsége sem zavaró, sőt még hozzá is tesz a karaktere rejtélyességéhez, amit a két „untermann”, a zeneszerző(k) (Realistic Crew) és az operatőr, Szecsanov Martin profin támogat.
Daniel Young első mozifilmje, „pszicho-thrillere” a pszicho-vonulatában mindenképpen erősebb, érdekesebb, izgalmasabb vállalkozás, mint thriller vonatkozásában. Ha a lendülete néhol meg is bicsaklik, és filmtörténetet sem ír majd, korrekt módon kivitelezett, tisztes munka.
Ugrás a film szemlés adatlapjára
