A Gettómilliomos mindezt egyetlen dologgal egészíti ki: a minden felett álló tiszta érzelem megjelenése az újdonság az eddigi filmjeihez képest. Danny Boyle megadja azt a szerelmes happy endet, amire mindenki várt a film utolsó fél órájától kezdődően, és nem hibáztathatjuk érte, de ez a boldog, felszabadult, ám naiv zárlat csak a bollywoodi idézőjelben tud érvényes maradni. Van a nyomornegyedekből van kiút, és meg lehet nyerni a fődíjat a gettóból is, de csak egy olyan világban, ahol a szereplők dalra fakadnak és táncra perdülnek a pályaudvaron.