Sheryl Lee és Kyle MacLachlan
Válaszokat ugyanis egyáltalán nem kaptak, sőt, mintha egy másik univerzumba léptek volna be a klasszikus Twin Peaks helyett. A film – ami eredetileg csak az első lett volna Lynch tervezett lezáró trilógiájából – teljes egészében a sorozat előtt játszódik, és két részre osztható, bár az első rész valójában egy hosszabb, fél órás prológus csupán. A régi karakterek közül kevesen térnek vissza: nyolcvan százalékuk a vágóasztalon végezte – kivágott jeleneteiket 2014-ben kiadták The Missing Pieces címmel –, mindenki kedvenc kávé- és piterajongó főhőse, Dale Cooper pedig alig néhány jelenetben szerepel, mivel az őt alakító Kyle MacLachlan megharagudott Lynchre, amiért az faképnél hagyta a sorozatot a Veszett a világ című filmje elkészítése kedvéért. A prológus ráadásul mintha gúnyos fityiszt mutatna a rajongóknak. Imádtátok Twin Peaks kisvárosát? Nesztek, itt van Deer Meadow, ami mintha Twin Peaks depresszívebb, undokabb verziója lenne, és Chris Isaak, mint a Tesco-gazdaságos Dale Cooper. Keresitek az összefüggéseket és a logikát a rejtélyes nyomok között? Levonok nektek néhány látszólag teljesen random következtetést egy pantomimes nő gesztusaiból.
Chris Isaak
A Deer Meadowban játszódó prológus azonban jóval kevésbé cinikus, mint amilyennek tűnhet, mint ahogy Lynch is sokkal őszintébb alkotó, mint a műveiben tagadhatatlanul jelenlévő irónia alapján gondolnánk. Ez a szegmens egy újabb logikus lépcsőfok, amivel Lynch lebontja az amerikai idillről alkotott képet: ez a kisváros lehangolóbb, mint Twin Peaks, kevesebb benne a fény, ami a sötétséggel küzd, a kedves, giccses szappanoperai máz lemállik, alig-alig tudja elfedni a rothadást. De azért még bőven lehet szórakozni a remek mellékszereplőkön (David Bowie, Harry Dean Stanton, Kiefer Sutherland), az új rejtélyeken, és megdobban a szív, amikor először felcsendül a Twin Peaks főcímzenéje. Hazaérkeztünk.
De a Twin Peaks – Tűz, jöjj velem!-ben már nincs többé otthon. Vagyis de, van, éppen csak az otthon a legveszélyesebb hely a földkerekségen, az a hely, ahol nem lehetsz biztonságban, ahol a minden képzeletet felülmúló, mégis hétköznapi szörnyűségek várnak. A film hátralévő része Laura Palmer utolsó hetét ábrázolja végtelenül együttérző, és szinte elviselhetetlenül fájdalmas könyörtelenséggel. „Szerettem Laura Palmer karakterét, a benne feszülő ellentmondásokat: a felszínen ragyog, belül haldoklik. Látni akartam, amikor még él, mozog, beszél” – nyilatkozta Lynch. A film gyönyörű gesztus nemcsak Laura Palmer, hanem az őt alakító Sheryl Lee felé is: ahogyan a legtöbb bűnügyi történetben, úgy az áldozat itt is csak a körülötte lévő emberek szűrőjén át látott, prizmaként megtörő emlékkép maradt volna a sorozat alapján, nem pedig hús-vér ember. A valódi Laura itt születik meg – és hal is meg.
David Bowie
Tudjuk, mi történt vele. [Spoiler, ha valaki mégse tudná.] Megerőszakolta és megölte a saját apja, Leland Palmer, részben – de nem teljes egészében – egy gonosz entitás, Bob hatása alatt. Laura szenvedései nem most kezdődnek, 12 éves kora óta él egy fedél alatt a bántalmazójával. „Ne kapaszkodj belém ilyen szorosan, én már nem vagyok itt” – mondja szerelmének, Jamesnek az egyik első filmbeli jelenetében, és Sheryl Lee megrázó erővel, a nyers érzelmek teljes skáláját felvonultatva, a traumához mért szélsőségekkel játssza a tehetetlen, megtört, szakadékba hulló áldozatot, aki tudja, csak idő kérdése, hogy földet érjen, és talán már várja is, hogy vége legyen. A természetfeletti horrort képviselő Bob minden egyes színre lépése vérfagyasztó, ám még ijesztőbb a hétköznapok pokla: Laurával együtt bénulunk néma sikolyba, amikor az apja, Leland (a szintén fantasztikus Ray Wise) kézmosással terrorizálja őt a kertvárosi vacsoaraasztalnál, vagy amikor teljes idegösszeomlást kap mellette az autóban.
Laura pontos képet mutat arról, hogyan hasad meg egy súlyos traumát elszenvedő ember, aki foszladozó elméje épségéért még az után is megpróbálja elfojtani az erőszakolója kilétének revelációját, hogy saját szemével látja. Tökéletesen igaz rá, amit Máté Gábor ír a Szétszórt elmék című könyvében: „egy zaklatott lélek, aki a valóságot bántónak érzi – olyannyira bántónak, hogy az elme kénytelen darabokra töredezni, hogy darabokra törhesse a fájdalmat is.” Laura mindent bevet, hogy darabokra törje a fájdalmát, a drogoktól a szexen át a barátok érzelmi támaszáig, de a sorsa már az első képkockák előtt meg volt pecsételve. Tragédiája feltartóztathatatlan, mi pedig tartozunk neki annyival, hogy nem kapjuk el a tekintetünket.
Sheryl Lee
Utolsó jelenetei a filmtörténet legmegterhelőbb képsorai közé tartoznak, Lynch azonban nem szadista alkotó. Nem érti, hogyan történhetnek ilyen borzalmak, és egész filmográfiájában ezt próbálja megfejteni. A Tűz, jöjj velem! kiemelkedő darabja ennek az életműnek, és a Twin Peaks 2017-es harmadik évadja, a The Return miatt már a válaszok hiánya sem róható fel neki. Az egész egy fiatal lányról szólt, akit holtan találtak műanyagba csavarva. Dale Cooper újra és újra megpróbálja jóvátenni, visszacsinálni, ami történt vele, de azt nem lehet. Laura Palmer újra és újra megkísérel hazatérni, de az otthon melege mérgezett. Ha van is feloldás, az nem ebben a világban érhető el – számunkra pedig nem marad más, mint küzdeni a végsőkig.
A Twin Peaks – Tűz, jöjj velem! egyetlen alkalommal újra látható a mozivásznon: az Uránia moziban november 21-én, 35 mm-es szalagról vetítik a Cinema Niche Celluloid Nights nevű sorozatának keretében. Néhány jegy még kapható a mozi honlapján vagy a jegypénztárban.
