A Daazo és a Friss hús alapítója vagy, utóbbinak igazgatója is. Dolgoztál az Inkubátor programon, és Fast Forward Program szervezésében is. Amikor megkérdezik tőled, hogy mivel foglalkozol, mit felelsz?
Sok nyakatekert magyarázkodás után mostanában már arra szoktam egyszerűsíteni a választ, hogy filmekkel. Ez kellőképpen ijesztőnek hangzik a hallgatóság egyik részének, ezért nem firtatják tovább, a másik rész meg elkezd érdeklődni, belekérdez, és akkor már könnyebb elmagyarázni. Filmes körökben nem nagyon kérdezik, ott már el vagyok könyvelve Friss Hús Daninak.
Te is elsősorban Friss Hús Daninak érzed magad?
Igen, azt hiszem, hogy az alap identitásomat ez adja.
Azzal indult a szakmai utad, hogy a 2000-es évek közepén, még egyetemista korotokban Áprily Zolival létrehoztátok a Daazót, amely egy kisfilmes online platform volt. Ma már nem érhető el oldal. Miért kapcsoltátok le?
Inkább azt mondanám, hogy hibernáltuk, mert vannak tervek, hogy mit lehetne kezdeni vele, hogyan lehetne újra életet lehelni bele. De az a helyzet, hogy én ezt nem élem meg ennyire drasztikus szakadásként, mert számomra nagyon folytonos és organikus módon alakult át a Daazo Friss Hússá. Nyilván sok szempontból különbözik a kettő, hiszen az egyik egy honlap volt, a másik pedig egy fesztivál, de maga a misszió ugyanaz: szerettünk volna teret adni a rövidfilmeknek és a filmes tehetségeknek. Ez a rész abszolút nem változott, és ilyen módon ez a célom, úgy érzem, hogy a Friss Hússal teljesült.
Rettenetesen drága és bonyolult egy magas színvonalú videómegosztó weboldalt üzemeltetni. Amikor annak idején elkezdtük a Daazót csinálni, még sokkal kisebb volt a verseny, kisebbek voltak az elvárások, a YouTube is egész más szinten mozgott. A 2010-es évekig még könnyebbnek tűnt egy budapesti nagyon pici irodából versenyezni akár nagy amerikai cégekkel, ez mára szinte lehetetlenné vált. Itt olyan gyorsasággal és olyan komplexitással kell ezeket a dolgokat fejleszteni, és annyira nagy erőforrást igényel, ami nekünk egyszerűen nincsen meg. Úgy érzem, hogy ebből akkor kihoztuk a maximumot, és aztán egy olyan terepre cseréltük, ami nekünk jobban fekszik. Nekem egy filmfesztivált és a köré épülő programokat megszervezni testhezállóbb, mint webes startup logikában gondolkodni.
Fotó: Friss Hús
Ráadásul talán a korszellemhez – legalábbis a kicsit niche érdeklődésű fiatalok által kedvelt részéhez – is sokkal inkább illeszkedik egy filmfesztivál, az eseményalapú vetítések, mint a net, ami mára már sokkal alapvetőbb platform lett, mint mondjuk húsz éve volt.
Egyrészt ehhez kellett egy nagy adag szerencse, mert velünk együtt alakult át így a korszellem, de már az daazós időkben is sokat kisérletezgettünk, például programokkal, magazinnal, filmvetítésekkel, és közben figyeltük, hogy mi működik jól.
Másrészt mai szemmel, a Netflix, a Cinego, vagy a Filmio korszakában már elképzelhetetlen, de akkoriban nagyon különleges volt, hogy filmeket mutogatsz a neten, mert ez egyszerűen nem volt megszokott. Például régi magyar filmekhez szinte lehetetlen volt hozzájutni, ezért kifejezetten nagy hír volt, hogy összeszedtük a Rofusz Ferenc filmjeit, köztük az Oscar-díjas Legyet is, mert akkoriban nagy dolognak számított, hogy hirtelen az interneten hozzá lehet jutni ilyen kincsekhez. Ma már inkább az számít különlegesnek, ha tudsz csinálni olyan eseményeket, amik kiemelnek alkotásokat a digitális zajból, mert nagyon könnyű elveszni a neten.
A Friss Húst már tizenegyedik éve rendezitek meg. Látsz valamilyen ívet azzal kapcsolatban, hogy mi változott az akár a magyar, akár a nemzetközi rövidfilmes közegben?
Teljesen nyilvánvaló, hogy technikai értelemben egyre könnyebb filmet csinálni, elképesztően színvonalas kép megoldásokkal, technikai háttérrel készült produkciók érkeznek. Mindig van egy olyan geek réteg a jelentkezők között, amely kifejezetten arra gyúr, hogy ezeket a lehetőségeket minél jobban kiaknázza. Ez egy nagyon erős jelenség. Azt érzem, hogy nemzetközileg már kezdi kinőni a rövidfilm azt a típusú címkét vagy előítéletet, hogy ez csak egy gyakorlópálya ahhoz, hogy egyszer majd csináljál egy rendes, nagyfilmet. Ezek már egyre inkább rendes filmek, annyi érték meg munka van bennük, hogy már nem lehet mellettük elmenni úgy, hogy „jó, hát láttuk, hogy ezt megcsináltad, tök jó, akkor mehetsz tovább a következő lépésre”.
Persze nyilván megvan ez a funkciója is, mert azért mégiscsak a rövidfilmeken keresztül tudják bebizonyítani akár a rendezők, akár a producerek, akár az egész csapat, hogy képesek létrehozni egy minőségi mozgóképet, de önmagukban is magas szintű alkotások. Láthatólag nagyobb impaktja van, eljutnak fesztiválokra, egyre nő a közönségük, tehát valahogy kialakult az egész körül egy olyan ökoszisztéma, amiben jobban tudnak élni a rövidfilmek, mint korábban.
A magyar alkotások esetében egyrészt az az érdekes, hogy annak ellenére, hogy katasztrofális a finanszírozás, még mindig létrejönnek. Már tíz éve is arról beszéltünk, hogy milyen rohadt nehéz rövidfilmet készíteni, azóta ez csak még sokkal nehezebb lett. Mindezzel együtt még mindig elkészülnek ezek az alkotások, hozzánk legalábbis beneveznek évente kétszáz olyan hazai rövidfilmet, amire azt lehet mondani, hogy komolyan vehető próbálkozások. Tehát sokakban nagy az elhivatottság, és nyilván az is létező jelenség, hogy filmkészítés drog, amibe ha egyszer valaki belekóstolt valaki, nehezen hagyja abba.
A Friss Hús magyar programjában minden évben van harminc-negyven olyan film, ami meg tud állni nagyvásznon, mi azt gondoljuk, hogy a közönség számára elég izgalmas, és van benne nemzetközi potenciál is. Szerintem ez rengeteg, főleg ahhoz képest, hogy milyen financiális lehetőségek vannak.
.jpg)
Fotó: Friss Hús
Azért ennek egy része egyetemi vizsgafilm. Az SZFE mellett jó ideje van filmes tanszék a METU-n, az ELTE-n is létrejött az elméleti mellett egy gyakorlati szak is, és pár évvel ezelőtt létejött a FreeSZFE. És akkor még nem is beszéltünk az olyan nem egyetemi képzésekről, mint például a Lumiere.
Ez is érdekes jelenség. Fantasztikus emberek tanítanak ezekben az iskolákban, és az is csodálatos, hogy a diákok ilyen lelkesek, szóval valamiért megszületnek ezek a szakok, de kérdés, hogy valójában miért? Az SZFE-t kivéve legtöbb suliban nincs pénz a vizsgafilmekre, ugyanúgy fillérekből készülnek az alkotások.
Minden létező módon próbálom támogatni a fiatalokat, és nagyon fontosnak gondolom, hogy ezt ilyen nagy elánnal és óriási odaadással készítik a filmeket, egy fajta szent őrületben, mert semmilyen racionális ok nem áll mögötte. Remélem, majd változni fognak ezek a körülmények.
Tizenegy éve harminc körüliként hoztátok létre a fesztivált, ami elsősorban fiataloknak szólt. Előfordul, hogy egy ilyen esemény együtt öregszik az eredeti közönségével, a Friss Húsnál viszont azt látom, hogy most is elsősorban a huszonéves generáció látogat hozzátok. Hangsúlyt fektettek arra, hogy fiatalos fesztivál maradjon, vagy a kisfilm műfajából adódik ez a jelenség?
Szerintem inkább az utóbbi, és ehhez próbálunk igazodni mi magunk. De nagyon örülök annak, ha van kivétel és idősebb alkotóktól is érkeznek filmek, mert ahogy az előbb mondtam egy fontos missziónk, hogy haladjuk meg azt a stigmát, hogy a kisfilm csak egy belépőkártya lenne csak a nagyjátékfilmek világába.
De mivel azért leginkább huszonévesektől érkeznek alkotások, ez azzal is jár, hogy bármennyire is szeretnénk, nem tudunk mindenben belülről megújulni, ezért be kell vonni a fiatalokat a szervezésbe. Ami nem baj, mert kifejezetten szeretném, hogy a Friss Hús olyan értelemben túléljen minket, ne személyhez kötődjön, és akkor is működőképes legyen, amikor mi már nem tudjuk csinálni. Ezt szerintem nagyon nehéz megugrani a kultúra területén Magyarországon, mert a legtöbb esetben addig működik valami, amíg az alapítók csináljak, utána pedig szétesik.
Úgy látom, hogy tesztek is erőfeszítéseket a hosszú távú átadás érdekében, mert a vezetőségen túl szinte a teljes fesztivál stáb fiatalokból áll.
Ez egyrészt természetes folyamat, másrészt tudatosság is van benne. Nagyon szeretnénk azokat az embereket magunkhoz vonzani, akik érzik a Friss Hús szellemiségét, akik napi szinten ezzel kelnek és fekszenek, nem azért, mert ez a munkájuk, hanem mert ez a szenvedélyük. Egy csomó ilyen arcot találtunk a programszervezés szférájában. Ezt nagyon fontosnak tartom. Te is és én is az ELTE Filmszakról érkeztünk, mindannyiunk számára fontos identitásképző erő, hogy mi onnan jöttünk, ahol nagyon fontos dolgokat kaptunk, és amit szervezőként próbálok vissza-visszacsempészni a fesztiválba is. KAB (Kovács András Bálint filmesztéta, az ELTE filmszak egykori tanszékvezetője - a szerk.) nyilvános filmelemzése például pont egy ilyen programunk, azt gondoltuk, hogy jó, ha ezt a nagyon aprólékos és elemző módot át tudjuk adni egy kicsit nagyobb közönségnek is.
Fotó: Friss Hús
Egy évvel ezelőtt hivatalos Oscar-kvalifikáló fesztivál lettetek. Hogy történik meg ez egy fesztivállal? Nevezni kell?
Igen, technikailag ez olyan, mint egy pályázat, amit meghirdet az Amerikai Filmakadémia. Nagyjából arra kíváncsiak, hogy milyen közönséget tudunk megszólítani, illetve hogy a beválogatott és díjazott filmek milyen más nemzetközi fesztiválokra jutnak el, tehát az esemény mennyire van benne a fesztivál univerzum vérkeringésében. Néhány évvel ezelőtt már próbálkoztunk, akkor nem sikerült, normálisnak is gondoltuk, hogy nem elsőre kapjuk meg a pecsétet. Amikor másodjára beadtuk, még nem volt igazán nagy ambíciónk vele, azt gondoltuk, hogy ez mindig elég korai lenne, mert még most is viszonylag fiatal fesztiválnak számít a Friss Hús, de csodák csodájára megkaptuk.
Számunkra több szempontból nagyon jó hír, hogy Oscar-kvalifikáló fesztivál lettünk, egyrészt kijelöl számunkra egy fejlődési irányt, látjuk, hogy célok, amiket vállaltunk, illetve, hogy amiket a fesztivál erősségének határoztunk meg, azokra továbbra is nagyon oda kell figyelni, másrészt rengeteg nemzetközi kapcsolat előtt nyitja ki az ajtót, hitelesebbek lettünk, kevésbé kell elmagyarázni bárkinek is, hogy mi ez a fesztivál, hiszen ez egy pecsét, ami rá van nyomva az eseményre. Nyilván azt is jelenti, hogy több nevezés érkezik, mert a világon jelenlévő húszezer filmfesztiválból bekerültünk abba a száznyolcvanas klubba, amelyiken ez a pecsét rajta van, és ha mondjuk Brazíliából valaki fesztivált keres a filmjének Európában, akkor kapaszkodókat keres, és ez egy jó kapaszkodó.
Az Oscar-kvalifikáló pecsét mit jelent pontosan a fesztiválon szereplő filmek szempontjából?
A díjakhoz kötődik: a legjobb magyar animációs film és a legjobb élőszereplős film szerzi meg azt a jogot, hogy versenybe szállhat az Oscarért. Olyan ez, mint amikor fut valaki egy olyan maratoni szintidőt, amivel aztán el tud menni az Olimpia nagy maratoni versenyére. Ez nagy dolog, de még így is lottóötös szintű csillagállások kellenek ahhoz, hogy végül a film megnyerje a szobrot. Szerintem nem kell feltétlenül túlértékelni, mint célt. Fontosak a visszajelzések, a fesztiválszereplések, de szerintem nem ezért kell filmet csinálni.
Annyira érződik egy alkotáson, ha valaki úgy érzi, hogy megtalálja annak a receptjét, hogy hogyan kell mondjuk Cannes-kompatibilis filmet csinálni, és összeollózza ezeket az elemeket. Az a film annyira semmitmondó, őszintétlen, üres lesz, hogy aztán általában nem sikerül bejutnia még kevésbé fontos fesztiválokra sem. Senkinek nem tanácsolnám, hogy ezzel a hozzáállással kezdjen forgatni. Fontos, hogy legyen egyfajta tudatosság abban, hogy milyen filmet csinálsz, ott kell, hogy legyen valahol a munkafolyamatban, de a jó filmeknél soha nem ez az origó, ahonnan elindulsz alkotóként.
A magyar és nemzetközi versenyprogramon túl még egyéb szekciók is vannak a Friss Hús programjában. Hogyan zajlik a válogatás? Mi alapján állnak össze a különböző szekciók? A beadott filmekből alakulnak ki, vagy eleve bizonyos témákban kerestek filmeket?
Van ilyen is, olyan is. Minden évben próbálunk kitalálni olyan témát, ami eleve bevonzza azokat a filmeket, amikre koncentrálunk, vagy amiket érdekesnek találunk. Idén ilyen a műfaji filmes válogatásunk Jean Roussey-vel, amelyet Tiszeker Dani állított össze. Van a horrorszekciónk, minden évben meghirdetjük az LMBTQ+-szekciónkat, ezekre kifejezetten küldik a nevezéseket, de mindig van olyan, ami menet közben áll össze, mert meglátunk valamilyen mintázatot a nevezett filmek között. Idén nagyon sok animáció érkezett, amiből nem tudtunk mindet berakni versenybe, ezért lesz panoráma program is belőle, de készülünk országfókuszú szekcióval is a British Councillal együttműködve.
A nemzetközi versenyprogramot pedig több mint ötezer benevezett alkotásból Beleznai Márk, a Friss Hús nemzetközi programszerkesztője előválogatók segítségével szelektája ki. Az általuk készített shortlistből a vendégkurátorok – idén Dragomán György, Fekete Giorgio, Gryllus Dorka és Halász Emese Indigo – egy-egy blokkba állítják össze a személyes kedvenceiket. Ezt az innovatív válogatási módot először tavaly próbáltuk ki, akkor nagy siker volt, idén is hasonlóban reménykedünk.
Fotó: Friss Hús
A Friss Hús egyre bővülő programokkal rendelkezik. Vannak a fő fesztiválon kívüli vetítéseitek is, mint például a Friss Kakas, de nemrég elindítottátok a Fresh Meet marketet is, ami ebben a régióban egyedülálló. Mennyire érzed fontosnak egy fesztivál szempontjából, hogy ne csak egy adott időintervallumban lévő filmvetítésről szóljon? Vagy ez egyfajta brandépítés is?
Persze brandépítési szempontból is fontos, de számunkra nem ez a lényeg. Szeretnénk hozzájárulni ahhoz, hogy minél jobb filmek készüljenek, és hogy azokat eljuttassuk a közönséghez – az ezzel kapcsolatos projektek, feladatok mind nagyon érdekesek. De persze az is része, hogy több lábon próbálunk állni, mert nem egyszerű dolog egy ilyen csapatot összetartani, hiszen ugyanúgy, mint bárki más, aki kulturális terméket hoz létre ebben az országban, csak évről évre tudunk tervezni.
Minél több lábon állunk, annál stabilabb a helyzetünk, ez azonban sok építkezéssel jár, ami első fázisban nem azt jelenti, hogy van egy lábad, amire támaszkodni tudsz, hanem sok energiával építed. Sok projektünkkel úgy vagyunk, hogy még inkább az erőnket viszi, mint hogy kiegyensúlyozna, ebből a szempontból építkezési fázisban vagyunk. Nagyon örülök annak, hogy például a MOME-val együtt szerveződő Friss Kakas Filmnapokkal hozzá tudunk járulni az animáció népszerűsítéséhez, a BDFF-el (Budapest Debut Film Forum) sokaknak segítettünk az első nagyjátékfilmig eljutni, vagy hozzájárultunk ahhoz, hogy annak a fejlesztése jobban sikerüljön.
Úgy látjuk, az oktatás környékén lenne keresnivalónk: a 235 reklámfilm gyártócéggel közösen elkezdtünk egy ősszel induló reklámfilmrendező-képzést előkészíteni. Ez egy pilot projekt, érdekes kísérlet, sok energiát fektettünk már bele, lesz is egy beszélgetés róla május 28-án a Friss Húson.
Teszel is azért, hogy könnyebb legyen, hiszen a Filmreform 2026 programban te képviseled a hazai Filmfesztiválok Egyesületét, illetve egyike voltál azoknak a szakembereknek, akik május 8-án átadták a javaslatcsomagot Nagy Ervinnek a EuroCine expón. Ez a szerveződés sok egyesületet, és rajtuk keresztül több ezer filmes szakembert fog össze, akiknek nem feltétlenül ugyanaz a prioritás. Mennyire volt nehéz összeállítani ezt a csomagot?
Nekem egy nagyon-nagyon pozitív élmény volt ez az egész. Volt bennem szkepszis, hogy mennyire lehet egy ilyen komplexitású anyagot ennyi idő alatt elkészíteni, van-e egyáltalán ilyen módon értelme, és azt gondoltam, hogy sokkal több „egózás” és siránkozás lesz benne, de végül nem lett igazam, és nagyon szépen vizsgázott a magyar filmszakma. Hatalmas szellemi energiák mozdultak meg: egyesületek maguk is megcsinálták a saját white paperjeiket, amelyben rengeteg gondolat gyűlt össze, ezeket összesítette a MADOKE, akik vállalták a szerkesztési folyamat menedzsmentjét.
Összegyűlt körülbelül száz oldalnyi anyag, ami rettenetesen sok, és hosszú idő lesz feldolgozni. Ezért is jó, hogy kettéválasztottuk a folyamatot: vannak rövid távú és hosszabb távú céljaink, a rövid távút prezentáltuk május 8-án. Nyilvánvaló volt, hogy ott nem tudunk egy nagyon komplex és részletekbe menő javaslatot megmutatni, ezért egy esszenciát készítettünk el, ami nem csak üresen kongott a látványos alapelvektől, hanem nagyon konkrét dolgokat is állítottunk benne.
Ez a munka azonban még folytatódni fog. Legalábbis a nyár folyamán biztosan.
És nagyon remélem, hogy nem fog elveszni az energia. Bár még ez is vágyálomnak tűnik, de ha hipotetikusan nézzük, és sikerül megreformálni a filmtámogatási rendszert, meg rendeződött az adókedvezmény helyzete, azt remélem, hogy utána is megmarad az igény, hogy közösen gondolkodjunk és fejlesszük a filmes világot, mert ez iszonyatosan sokat számít, és nagyon jót tenne a magyar filmnek, hogyha nem csak politikai akcióként kezelnénk, ahol most érdeket kell érvényesíteni, hanem a későbbiekben is együtt tudjon működni és ötletelni a szakma. Véleményem szerint ennek a társulásnak azt a feladatot kell magára vennie, ami a Magyar Filmakadémia dolga lenne, de jelenleg nem végzi el: egy erős ernyőszervezetet, érdekszervezetet létrehozni, ami fel tudja szippantani azokat a kisebb egyesületeket, amelyek szintén aktívan tudnak működni. Fontos kiemelnem, hogy én most ezt magánszemélyként, Deák Dánielként mondom, és nem a Filmreform megbízottjaként.
Fotó: Filmreform
Katartikus pillanatnak tűnt a Filmreform 2026 papír átadása. Milyen volt mindezt a színpadon megélni?
Óriási élmény volt. Az volt az egészben a fantasztikus, hogy mennyire sok erő és energia szabadult fel mindenkiből. Amellett, hogy mindenki csinálta a meglévő munkáját és feladatait, naponta sok-sok órát töltött azzal, hogy elkészüljenek a szövegek, hogy megvitassuk azokat a megbeszéléseinken, hogy a rendezvény olyan képet mutasson, ami professzionális, szép, ízléses, és hatásos. Nagyon jó volt látni, hogy ennyi spiritusz van ebben a sok emberben, és ez ott ilyen méltó módon meg tudott jelenni.
A színpadról nézve is katartikus pillanat volt, mindannyian megtapasztaltuk azt, hogy milyen közösen, szabadon dolgozni, és csodálatos volt, hogy összesíteni tudtuk ehhez az erőinket. Tényleg az volt az érzésünk, hogy itt valami most elkezdődik.
A white paperben egyik első rövidtávú célként tűztétek ki a kontinuitást, aminek természetesen mindenki nagyon örülne, viszont nem tudni, hogy jelenleg mennyire van arra állami keret, hogy zökkenőmentesen folytatódni tudjon a filmtámogatás.
Ez egy nagyon bonyolult kérdés, aminek nem vagyok a szakembere: mi hogyan működik az államigazgatásban, milyen intézményi kereteknek kell megfelelni, hogyan áramlanak a pénzek és így tovább. Borzasztóan komplex folyamat, nem pusztán fekete-fehér, hogy van-e pénz, vagy nincs. Ugyanez igaz az ország helyzetére is. De ha csak a kultúra területét nézzük, már akkor is elképesztő nagyságú pénzek mentek ide-oda, és ha most eltekintünk ezeknek a visszásságától, akkor arra kell összpontosítani, hogy ezek az összegek (vagy legalábbis jó részük) valahol megvannak különböző intézményekben. Nagyon fontos, hogy akit majd megbíznak ezzel a feladattal, tisztán lássa, hogy hol van és pontosan mennyi ez a pénz, és azt hogyan lehet úgy újracsoportosítani, hogy aztán igazságosabban el lehessen osztani.
Biztos, hogy sok csalódással fog járni ez a folyamat – erre lélekben fel kell készülni. Olyan nincsen, hogy több lesz a támogatott, mint az elutasított pályázat. A világ legdemokratikusabb rendszerében is limitált, hogy mire mennyi pénz áll rendelkezésre és hány projektet lehet elindítani.
Első körben leginkább a filmkészítés és a filmtámogatás áll a white paper programjának középpontjában, az elmúlt években nagyon mostoha körülmények között működő (vagy bizonyos orgánumok esetében nem működő, hanem megszűnő) filmes szaksajtó vagy a filmfesztiválok támogatására konkrétan nem tértetek ki – annak ellenére, hogy a MÚOSZ Filmkritikusi szakosztálya és az általad képviselt Filmfesztiválok Egyesülete is a Filmreformot aláíró szervezetek közé tartozik.
Egyértelműen a filmgyártás a leghangsúlyosabb kérdés, de tudjuk, hogy figyelembe kell venni, hogy a teljes képnek ez csak egy része, mert az általad említetteken kívül például ott van a forgalmazás feladata is. Ez is egy sok összetevős kérdés, mert majd át kell gondolni, hogy szeretnénk-e, hogy ezeknek a területeknek legyen-e külön forrása, vagy esetleg újra szerepet vállaljon a támogatásban az NKA. Az sem tiszta még, hogy az egyes filmtípusok vagy műfajok saját döntőbizottságot kapjanak-e, mert szólnak mellette és ellene is érvek. A személyes véleményem az, hogy a Filmintézetnek a filmkultúra minden területét fel kell ölelnie, egyszerűen ott van meg (illetve ott lesz majd meg remélhetőleg) ehhez a szaktudás.
A Filmfesztiválok Egyesületében például azon az állásponton vagyunk, hogy nagyon jó lenne, ha hosszabb távon lehetne előre tervezni és nem kéne évről évre azon izgulnunk, hogy megjön-e a támogatás. Tudunk-e egy évre előre vendégeket meghívni, amit jelenleg nem tudunk megtenni, mert nem tudjuk előre, hogy a következő évben mennyi lesz a költségvetésünk. Ha két-három évre pályázhatnánk, akkor sokkal gördülékenyebben mehetne a szervezés, de ez nyilvánvalóan egy bizalmi helyzet és komoly vállalás a fesztivál részéről. Nem több pénzről lenne szó, csak kiszámíthatóbb rendszerről.
Fotó: Friss Hús
Ráadásul az éves pályázás sok időt vesz el a fesztiválszervezés kreatív és operatív feladataitól is.
Pontosan. Egyrészt szerintem pedagógiailag is hasznos, ha hosszú távra kell gondolkodni, perspektivikusan előrenézni, másrészt az adminisztrációban is meg lehetne könnyíteni mindenkinek az életét. Ráadásul egy kiszámíthatóbb csapatot is jobban lehetne működtetni, mert az is nagyon sok idő, amíg az ember megtalálja azokat a munkatársakat, akik beleillenek a csapatba.
Amikor filmtámogatásról beszélünk, akkor mindig felvetődik a többablakos rendszer. Ennek fesztivál szempontból van értelme, mondjuk regionális szinten?
Nagyon érdekes a regionális gondolkodás, kifejezetten szkeptikus voltam ezzel kapcsolatban, amikor felmerült, de azt gondolom, hogy ott lehet jelentősége, hogy regionális alapokon alakítsunk ki filmközpontokat, amik összegyűjtik azokat az embereket, akik ott helyben filmmel tudnak foglalkozni.
Vagy esetleg vidéki filmklubok, filmfesztiválok támogatásába tudnának beszállni, mint a Cinefest, a KAFF, vagy a ZSVIFF.
Jó példa a Cinefest, amelynek a regionális jelentősége ma már megkérdőjelezhetetlen. Tehát rájuk lehetne építeni egy helyi központot, amiből persze nem az következne, hogy a Cinefest ettől az alaptól kapja a támogatásának a jelentős részét, de mondjuk lehet, hogy egyes dedikált programokat ebből tudna finanszírozni. Cserébe ezáltal promóciót kap a régió, meg az ottani filmközpont tevékenysége, és ki tudna alakulni egy jó ökoszisztéma, és nem csak budapesti ügy lenne a film, el tudnak indulni helyi filmklubok, jobban bele tud kapcsolódni a helyi egyetem, a helyi gazdasági élet. Érdekes lenne, ha regionális alapon létrejönnének olyan szervezetek vagy filmközpontok, amelyek például a helyszínekkel foglalkoznának, amelyeket meg lehetne keresni, például Borsodban, ha egy ózdi általános iskolában akarsz forgatni, vagy Lillafüreden egy romantikus komédiának keresel helyszínt.
A kisfilmek támogatásáról is kevés szó esik, amelyeknek még külön képviselete sincs, ahogy mondjuk az animációnak, a játékfilmnek, illetve a dokumentumfilmnek. Kell külön kuratórium neki? A filmes ablakhoz, vagy a televízióshoz tartozna?
Egyelőre a Filmreform még külön nem tért ki erre, de sok területén belül foglalkozunk vele. Erős az Animációs Producer Szövetség, illetve az Animációs Alkotók Egyesülete is, nagyon aktív tagjai a kezdeményezésnek. Teoretikusan mondom, de úgy gondolom, hogy ha az animáció helyzetét rendezzük, akkor abban a rövid animáció, és ezzel rövidfilm helyzete is meg fog oldódni. Ugyanez igaz az oktatásra is, ami szintén nagy falat, és azért is egy különleges terület, mert ott más szempontok is bejönnek, például az oktatási minisztérium a hatásköre.
Neked több mint 10 éves vezetői tapasztalatod van, ráadásul nyakig benne vagy a Filmreform 2026-ban. Ha felvetődne, hogy te valamilyen tisztséget elláss megújult NFI-ben, elvállalnád?
Nekem a Friss Hús a gyerekem, ezért bármilyen más tervem van, azt mindig a fesztiválhoz alakítom. Úgy nem szeretnék elindulni semmilyen irányba, hogy nem látom azt, hogy a Friss Hús eddigi fejlődése töretlen tud maradni. A fesztivál most nagyon izgalmas korszakát éli, rengeteg mindent el tudnánk érni, ami most már karnyújtásnyira van.
Közben meg az is borzasztóan izgalmas, ami most a magyar filmes életben történik, de én erre jelenleg tényleg egy intellektuális kalandként tekintek, mert nagyon inspiráló, ahogy közösen vagyunk ebben a flow-ban. Azt érzem, hogy pillanatnyilag senkit nem az egyéni ambíciói visznek előre, hanem mindenki tenni akar valamit ezért a közegért, ami nagyon fontos dolog. Még nem tart ott a folyamat, hogy tisztségekben gondolkodjunk, arról nem is beszélve, hogy remélem, a legtöbb pozíció pályázat útján fog eldőlni. Ha úgy állnának a csillagok és valami olyan dolog történne a Friss Húsnál, hogy úgy érezném, el lehet engedni a kezét, talán elgondolkodnék rajta, de jelenleg elsősorban nem ez motivál.
