Egy történelemtanár az iskolai projekthéten a tekintélyelvűséget és a tekintélyelven alapuló rendszereket kapja feladatnak, és úgy dönt, társadalomlélektani kísérletbe kezd tanítványaival. A történelmi szerepjáték azonban hamarosan kikerül az ellenőrzése alól. A tanulók az első órán még úgy gondolják, hogy a mai demokráciában a fasizmus nem ismétlődhetne meg, hiszen ehhez túl felvilágosultak vagyunk. Aztán kiderül, hogy mégis… A pedagógiai kísérlet rémálommá változik.
Filmhu:Nagyon nehéz volt megszerezni a film megfilmesítési jogát, mégis évekig nem adtad fel. Mi volt rád ilyen hatással az anyagban?
Dennis Gansel: A könyvet 12 évesen olvastam és már akkor lenyűgözött. Mindig azt kérdezgettem magamtól, hogy ez a kísérlet Németországban is megtörténhetne-e, azzal a múlttal, ami nekünk van. Meg az is foglalkoztatott, hogy ez megtörténhetne-e ma, a mai tudásunk ellenére, és egyáltalán felvilágosultabbak lettünk-e, mint amilyenek az emberek Hitler hatalomra jutásakor voltak. A második kérdés, amit feltettem magamnak, én ki lettem volna egy ilyen kísérletben, és miként viselkedtem volna.
Vajon ez a kísérlet Németországban is megtörténhetne-e?
Részlet A hullám című filmből
Filmhu:
A jogok megszerzése után jött a következő nehézség, mégpedig a pénz. Bajorországban a FFFB kétszer is visszadobott, azaz nem szállt
be a finanszírozásba. Ezek után reménykedtél még abban, hogy elkészül a film?
D. G.: Őszintén mondom, nagyon féltem, hogy nem kapjuk meg a pénzt, de tudtam, hogy egy nagyon erős producer, Christian Becker áll a hátam mögött és mindenben támogat. És ami még segített áthidalni a nehéz éveket, az a színészek támogatása volt, minden színésznek, akit hívtam játszani a filmbe nagyon tetszett a téma és a karakterek. Sok híres sztár szerette volna eljátszani a tanár szerepét.
Sok híres sztár szerette volna eljátszani a tanár szerepét.
Részlet A Hullám című filmből
Filmhu:
Nem szeretnék a Napola és a Die Welle közt párhuzamot vonni, vagy összehasonlításokba bocsátkozni, de azt kell, hogy mondjam, hogy a
Napola jó előtanulmánynak bizonyulhatott A hullám-hoz. Hiszen a Napolá-ban is arról van szó, hogyan nevelnek át, manipulálnak fiatalokat egy
rendszer érdekében. A hullám-ban, a kísérletben Ron Jones épp azt akarja bebizonyítani, hogy ez lehetséges volt, és lehetséges ma is.
Segítettek a Napolá-ban szerzett tapasztalatok A hullám forgatásakor?
D. G.: Nagyon is. Ráadásul olyan családból származom, aki érintett az ügyben. A nagyapám fiatal korában a hitleri eszme támogatója volt, és az apám ezt később sokszor kritizálta és az orra alá dörgölte. Apám tipikus ’68-as, baloldali meggyőződésű egyetemista volt, aki soha életében nem vett volna fegyvert a kezébe; az apja viszont a háborúban kitüntetésekkel teleaggatott tiszt volt. Én ebbe a kétpólusú családba születtem bele és ebben nőttem fel, biztosan ezért is olyan fontos nekem konfrontálódni a fasizmussal. A Napolá-ban a fasizmus csábító erejét mutattam meg. Az én generációmban nagyon sokan úgy gondolják, hogy ők hősként viselkedtek volna és inkább Sophie Schollként haltak volna meg, mintsem hogy kiszolgálják a fasiszta rendszert. Szerintem ez tévhit, és mindkét filmem a Napola és A hullám is azt mutatja meg, milyen a fasizmus mechanizmusa és miért könnyű belecsúszni egy fasisztoid rendszer bűvkörébe.
A Napolá-ban a fasizmus csábító erejét mutattam meg.
Részlet a Napola című filmből
Filmhu:
Mit akartál A hullám-mal bebizonyítani? Akartál-e egyáltalán bármit is bizonyítani?
D.G.: Nem. A film csak játék a „mi lenne, ha….” kérdéssel. Azt gondolom, ha az emberek kijönnek a moziból és egy kicsit is belegondolnak ebbe a kérdésbe, már sokat nyertünk.
Filmhu: Todd Strasser regényében minden szépen, békésen elintéződik magától, mindenki belátja, hogy tévúton járt, nincs vérfürdő, nem vonnak felelősségre senkit. Miért választottál másfajta véget a film befejezésének?
D.G.: Mert szerintem a történet így hiteles. Ha a fasizmussal játszanak, az erőszakos véget kell, hogy érjen. Német rendezőként kötelességemnek éreztem ezt megmutatni és felvállalni. Egyértelműen és félreérthetetlenül akartam állást foglalni. Amúgy a személyes véleményem is az, hogy egy ilyen konzekvensen végrehajtott kísérlet nem végződhet békésen. Az eredeti szövegben mindennaposak voltak a verekedések és a megverések. Az egyik testőr elkezdett bombákat gyártani és előkerültek a fegyverek is. Ez a regényben már nem kapott helyet, de az eredeti kísérletnek velejárója volt.
Ha a fasizmussal játszanak, az erőszakos véget kell, hogy érjen.
Részlet A hullám című filmből
Filmhu:
Ezt a kísérletet 1967-ben hajtották végre, Amerikában. Szerinted, ma Németországban, a mai viszonyok közt, mi történne egy hasonló
kísérletben?
D.G.: Szerintem egy hasonló eset bármikor megtörténhet. Több, a filmben játszó színész nem sokkal a forgatás megkezdése előtt érettségizett, ők mesélték, hogy az ő iskolájukban is hatékonyan és sikerrel működött a barna szem/ kék szem kísérlet. (Ebben a kísérletben azt állítják, hogy a kék szeműek kevésbé intelligensek, mint a barna szeműek. A kísérlet során a kék szeműeket elkezdik kirekeszteni, hiszen butábbak. Már néhány óra elteltével parázs viták keletkeznek, és atrocitásra kerül sor a két csoport közt.) A tanároknak pedig be kellett rekeszteni a kísérletet, mert túl jól sikerült.
Filmhu:Jelenleg Los Angelesben tartózkodsz? Mit forgatsz a fejedben?
D.G.: Épp egy terrorizmusról szóló filmre próbálok meg pénzt szerezni.
