Dennis Gansel: A hullám

Dennis Gansel: A könyvet 12 évesen olvastam és már akkor lenyűgözött. Mindig azt kérdezgettem magamtól, hogy ez a kísérlet Németországban is megtörténhetne-e, azzal a múlttal, ami nekünk van. Meg az is foglalkoztatott, hogy ez megtörténhetne-e ma, a mai tudásunk ellenére, és egyáltalán felvilágosultabbak lettünk-e, mint amilyenek az emberek Hitler hatalomra jutásakor voltak. A második kérdés, amit feltettem magamnak, én ki lettem volna egy ilyen kísérletben, és miként viselkedtem volna.

Vajon ez a kísérlet Németországban is megtörténhetne-e? Részlet A hullám című filmből

D. G.: Őszintén mondom, nagyon féltem, hogy nem kapjuk meg a pénzt, de tudtam, hogy egy nagyon erős producer, Christian Becker áll a hátam mögött és mindenben támogat. És ami még segített áthidalni a nehéz éveket, az a színészek támogatása volt, minden színésznek, akit hívtam játszani a filmbe nagyon tetszett a téma és a karakterek. Sok híres sztár szerette volna eljátszani a tanár szerepét.

Sok híres sztár szerette volna eljátszani a tanár szerepét. Részlet A Hullám című filmből

D. G.: Nagyon is. Ráadásul olyan családból származom, aki érintett az ügyben. A nagyapám fiatal korában a hitleri eszme támogatója volt, és az apám ezt később sokszor kritizálta és az orra alá dörgölte. Apám tipikus ’68-as, baloldali meggyőződésű egyetemista volt, aki soha életében nem vett volna fegyvert a kezébe; az apja viszont a háborúban kitüntetésekkel teleaggatott tiszt volt. Én ebbe a kétpólusú családba születtem bele és ebben nőttem fel, biztosan ezért is olyan fontos nekem konfrontálódni a fasizmussal. A Napolá-ban a fasizmus csábító erejét mutattam meg. Az én generációmban nagyon sokan úgy gondolják, hogy ők hősként viselkedtek volna és inkább Sophie Schollként haltak volna meg, mintsem hogy kiszolgálják a fasiszta rendszert. Szerintem ez tévhit, és mindkét filmem a Napola és A hullám is azt mutatja meg, milyen a fasizmus mechanizmusa és miért könnyű belecsúszni egy fasisztoid rendszer bűvkörébe. 

A Napolá-ban a fasizmus csábító erejét mutattam meg. Részlet a Napola című filmből

D.G.: Nem. A film csak játék a „mi lenne, ha….” kérdéssel. Azt gondolom, ha az emberek kijönnek a moziból és egy kicsit is belegondolnak ebbe a kérdésbe, már sokat nyertünk.

Filmhu: Todd Strasser regényében minden szépen, békésen elintéződik magától, mindenki belátja, hogy tévúton járt, nincs vérfürdő, nem vonnak felelősségre senkit. Miért választottál másfajta véget a film befejezésének?

D.G.: Mert szerintem a történet így hiteles. Ha a fasizmussal játszanak, az erőszakos véget kell, hogy érjen. Német rendezőként kötelességemnek éreztem ezt megmutatni és felvállalni. Egyértelműen és félreérthetetlenül akartam állást foglalni. Amúgy a személyes véleményem is az, hogy egy ilyen konzekvensen végrehajtott kísérlet nem végződhet békésen. Az eredeti szövegben mindennaposak voltak a verekedések és a megverések. Az egyik testőr elkezdett bombákat gyártani és előkerültek a fegyverek is. Ez a regényben már nem kapott helyet, de az eredeti kísérletnek velejárója volt.

Ha a fasizmussal játszanak, az erőszakos véget kell, hogy érjen. Részlet A hullám című filmből

D.G.: Szerintem egy hasonló eset bármikor megtörténhet. Több, a filmben játszó színész nem sokkal a forgatás megkezdése előtt érettségizett, ők mesélték, hogy az ő iskolájukban is hatékonyan és sikerrel működött a barna szem/ kék szem kísérlet. (Ebben a kísérletben azt állítják, hogy a kék szeműek kevésbé intelligensek, mint a barna szeműek. A kísérlet során a kék szeműeket elkezdik kirekeszteni, hiszen butábbak. Már néhány óra elteltével parázs viták keletkeznek, és atrocitásra kerül sor a két csoport közt.) A tanároknak pedig be kellett rekeszteni a kísérletet, mert túl jól sikerült.

Filmhu:Jelenleg Los Angelesben tartózkodsz? Mit forgatsz a fejedben?

D.G.: Épp egy terrorizmusról szóló filmre próbálok meg pénzt szerezni.