filmhu: Pályádon viszonylag későn és némileg váratlanul jött az első játékfilm. Eddig dokumentumfilmeket készítettél, miért a műfajváltás?
Dézsy Zoltán: Tíz éve foglalkoztat az ötlet, de eddig nem volt lehetőségem, hogy megcsináljam. Ebből a témából nem akartam dokumentumfilmet forgatni, ami ma már csak egy lenne a sok közül, nem tudna rámutatni minden összefüggésre, csak leleplezne egy-két ügynököt. Azért is döntöttem a játékfilm mellett, mert drámai hatást akartam elérni, katartikus élményt, és ezt csak a játékfilm adja meg. Ehhez olyan színészekkel dolgozhattam, mint Lukács Sándor, Andorai Péter vagy Kubik Anna. Tíz évig csak álmodoztam, aztán 2009-ben pályáztam az ORTT „Fikciós film a rendszerváltásról” című felhívására. Hozzáteszem, elég sokat forgattam a rendszerváltásról, fiatal újságíróként is, illetve volt egy harmincnyolc részes dokumentumfilm-sorozatom az MTV-ben. Akkor még persze nem volt meg a mostani forgatókönyv, de a pályázat után végül minden felgyorsult. Ugyanakkor kicsit meg is akartam várni, hogy eltűnjenek azok a figurák a közéletből, akikről a film szól, és bár ugyan nem tűntek el teljesen, de mint pártalakulat, az MDF és az SZDSZ is megszűnt.
filmhu: A film a rendszerváltás története vagy a rendszerváltás egy szeletének a története?
D.Z.: Ez a film a rendszerváltás lényegének az összefoglalója, tanmese, rekonstrukció, háttértörténet, történelmi kategóriájú vitafilm. Két tucat politikussal, politológussal, történésszel, volt politikussal, volt titkosszolgálati háttéremberrel, illetve különböző értelmiségiekkel folytattam megelőzőleg beszélgetést – ez garantálja a hitelességet.
Azt, hogy a rendszerváltás nem alulról történt, hanem felülről, azt senki nem vitatja. Hogy a titkosszolgálatok szerepet játszottak benne, azt se, hogy a pártokban beépített emberek vannak, azt se. Még maga Grósz Károly is elmondta a Mozgó Világnak 1991-ben, hogy Moszkvából arra is kaptak utasítást, hogy milyen pártokat alapítsanak.
Nézd meg a film előzetesét!
filmhu: Nem gondolod, hogy a film azáltal, hogy csak egy szálra koncentrál, lekicsinyli a rendszerváltó nemzedéket?
D.Z.: Nem vitatom mások lelkesedését, tisztességét, munkáját. Én is ott voltam a Nagy Imre-temetésen, a köztársaság kikiáltásán. A film viszont azokról szól, akik cinkelt lapokkal játszottak, arról, hogy a szavazói erő mellett létezett, létezik egy másodlagos hatalom is. A filmben egyébként Rácz Feri karakterében megjelenik a tipikus rendszerváltó balek is, aki szükségszerűen elbukik - pedig csak jót akart. Nem kérdőjelezem meg a tömeget, az értelmiségi erőt, de akár egyetlen egy áruló is nagy befolyással bírt, bírhat. És fontos dolog, hogy kimondjuk: nem erre gondoltunk. Bárkit megkérdez, nem erre gondolt. Gondolták volna, hogy ma Magyarországon mindenki a sárga csekkekkel küzd, hogy a hazaival szemben előnyben van a külföldi cég? Békét, szeretet és jólétet akartunk, de nem az lett. Annak a magját, ami ma van, akkor vetették el.
filmhu: Mégis a filmben inkább a hatalmi akarat végrehajtását látjuk, magát a beszervezést, nem az igazi háttérfolyamatokat.
D.Z.: Nem akartam nagyon didaktikus lenni, szerintem a néző érzi az összefüggéseket, illetve ott van Lukács Sándor nagyjelenete, amikor beszervezi a fiatalt. Teljesen egyértelmű, hogy ezt már fent eldöntötték, és akkor már ne más csinálja, hanem csináljuk mi! Még mindig beleborzongok, ahogy mondja: „ti is ezt akarjátok”. Ezért vagy azért mindenki változást akart. És látjuk, mi lett belőle -, ez a lényeg. A karakterek több valós figurából lettek összegyúrva, akik a maguk is hozzátettek a rendszerváltáshoz. De a lényegi dolgok addigra már eldőltek, a hatalom nem tűnt el, csak átalakult.
filmhu: A Karalyos Gábor alakította Kárász Mátyás karakterét bizonyos „Kakukkról” mintáztad. Ki is volt ő pontosan?
D.Z.: „Kakukkról” annyit tudunk, hogy az SZDSZ vezető tagja volt a kezdetektől, A III/III/5 foglalkoztatta kulturális vonalon,de hogy ki is volt ő pontosan, az a mai napig nem bizonyosodott be. Nem titkos megbízott volt, hanem társadalmi kapcsolat, ami azért fontos, mert a társadalomban, politikában betöltött szerepe miatt sokkal nagyobb hatással bírt, mint mondjuk egy beszervezett spicli. Persze az ügynökök között is különbséget kell tenni, nem volt mindenki jellemtelen áruló, sokakat kényszerítettek például. Az viszont biztos, hogy az összes pártban ültek ügynökök. Az utóbbi években egyes nevek napvilágot is láttak, de valahogy az SZDSZ-ből nem annyira. Ahogy "Kakukk”, - aki nem Demszky Gábor, mint ahogy sokan valami miatt rá gondoltak, - kiléte is még titok. Én ma is azt gondolom, hogy mindent a nyilvánosság elé kell tárni. Sajnos ma keveset tudunk, és félő, hogy ez így marad. Például a mágnesszalagok ügyét is már megint parkolópályára állt tették.
filmhu: Gyakorlatilag reklám nélkül futott a film, de több pesti mozi is vetítette. Elégedett vagy az eredménnyel?
D.Z.: Nagyon is! Ahhoz képest, hogy a film nem bugyutaság, nem retardált emberekről szól, a közel 14000 néző nagyon jó eredmény, rekord, pláne, hogy semmi reklámja nem volt. Csak a szájpropagandára hagyatkozhattunk, de az elképesztően működött. A film Művész moziban átlagos nézettséget hozott, ám az Uránia vetítései igazán nagy sikerrel mentek. Magyar filmként így is négy hónapig volt műsoron, pár hete az MTV-ban is adták - százezrekhez eljutott, és még ma is hívnak közönségtalálkozóra.
filmhu: Ezeken például fiatalok is megfordulnak?
D.Z.: Fiatalok kevesen, inkább a középkorúak és a náluk idősebb korosztály, akik ott voltak és átélték a rendszerváltást. Építettem is arra, hogy legyen egy olyan élmény, hogy „én is ott voltam”, „részt vettem benne”. Ugyanakkor bízom benne, hogy a Szemlén az Ügynökök megérinti a fiatalokat is. Persze egy mai húszévest a rendszerváltás se nagyon érdekli, nem hogy a magyar film. Legyen okostelefon meg internet. Nem érdekli őket a közelmúlt, még 1956-tal sincsenek tisztában, nemhogy a rendszerváltással. Akik megnézték, azok viszont szó szerint néztek, mint a moziban, és ennek külön örülök, hiszen oktatófilmnek is szántam a filmet.
