„Mindig újra kell izzítani a parazsat”
Almási Tamás elsősorban dokumentumfilmesként ismert alkotó. A legutóbbi Filmszemlén Ózd-sorozatának következő darabjával, A mi kis Európánkkal jelentkező rendező egy másik, a futball-legenda Puskás Ferenc életét bemutató doku mellett jelenleg a Márió, a varázsló munkacímű játékfilmjének utómunkálataival foglalkozik.
A film története röviden a következő: 1990-91 környékén egy olasz cipőkonszern igazgatója - őt Franco Nero alakítja - érkezik az eldugott zempléni faluba, amelynek élete ezzel teljesen megváltozik. A helybéliek munkát, jobblétet remélnek a gazdag külfölditől, sőt, egyikük gyengéd érzelmeket táplál iránta. A nőt a Friss levegő édesanya szerepében is látott Nyakó Júlia játszik. A 15 évet átfogó történet sajátos műfaji keveréket alkot, egyszerre szociografikus és a valóságtól kissé elemelt, ugyanakkor expresszív módon mutatja be a rendszerváltás óta eltelt életünket.
|
|
Egy zempléni kis falu lakóinak reményei
Franco Nero és Nyakü Júlia |
A film megvalósítása mintegy hét évig húzódott, ezalatt összesen tizenkétszer írták át a forgatókönyvet „Mindig újra kell izzítani a parazsat, hiszen hosszabb idő után már nem jó egy korábban megírt történetet felidézni” - vallja a rendező-forgatókönyvíró, aki szerint a hosszú időszak alatti természetes változások mellett a számos átírással lehetett frissen tartani a történetet. Az alapvető változások egyike, hogy Almási Tamás korábban beszélő állatokat is szerepeltetett volna a filmen, de ez később, Hajdú Szabolcs Tamarája mellett már nem tűnt olyan jó ötletnek.
A munkálatok elhúzódásában szerepet játszott a koprodukciós partner és velük együtt a megfelelő olasz színészek megtalálása is. A két egymáshoz illeszkedő kulcsfigura felkutatása Franco Nero leszerződtetésével gyorsult fel, akkor már könnyebb volt a női főszereplőt, Nyakó Júliát is megtalálni.
Franco Nero ismerős lesz, és ez jó!
Franco Nero a cipőkonszern igazgatójaként ismert, sztárként számon tartott figurát is hoz a filmben, ami körülbelül 160! filmfőszerep, köztük számos magyar után egyáltalán nem nehéz. Mint kiderült, az olasz színészek és a helybéliek között meglévő nyelvi akadályok a filmes dramaturgiában is helyet kaptak. Franco Nero mellett két másik olasz érkezik, összesen három „hullámban” a faluba. Az operatőri munkát Beck György végezte, Dés László a zeneszerző és Hargitai László a vágó.
A hét év várakozás után a forgatás 36 nap alatt lezajlott. A Márió négyévszakos jeleneteit is június 11. és július 27. között rögzítették. Ekkor vették fel műhóval a téli képeket is, igaz, van még egy színészek nélküli pótforgatási nap a téli vágóképek elkészítéséhez. A munka a zempléni Abaújváron és környékén zajlott, és főként az előbbi kis településen folyó forgatás során a helyiek jó része statisztált is a filmben.
|
|
Franco Nero a Djangóban
Sergio Corbucci 1966-os munkája |
Október 5-én, pénteken már egy előzetesen összevágott anyagot nézett meg a stáb, amelynek hossza körülbelül 95-96 perces, és ha rendben találják az alkotók, akkor elkezdődhet a hang, a zene és az utószinkron készítése.
A körülbelül 300 milliós film költségvetése a producer, Garami Gábor tájékoztatása alapján a következőképpen állt össze. A Márió, a varázsló egyharmadát olasz, kétharmadát pedig hazai forrásokból fedezte a produkció. Az utóbbi rész MMK-s szelektív, normatív és koprodukciós pályázatokon nyert összegekből valamint magán befektetésekből, banki támogatásból és részben saját pénzből állt össze.
Almási a hosszan elhúzódó Márió készítését a nehézségek ellenére is „könnyed szórakozásnak” tekinti, ami az alapos előkészítésnek és a többször átírt forgatókönyvnek köszönhető. „Ezzel szemben a dokumentumfilmeknél az utómunka sokszor hosszabb és több energiát követel.”
A tervek szerint a Márió, a varázsló - amely szinte biztos, hogy másik címet kap - a következő Filmszemlén kerül a közönség elé.
