A vita elején Kisfaludy András, a Magyar Dokumentumfilm Rendezők Egyesületének ügyvezető alelnöke, a Fórum Film Alapítvány részéről pedig Vészi János ismertették a 2007-es pécsi Dokusokk konferencia eredményeit, amely a szakma kívánatos, szervezeti-szervezési változásait járta körül. Ezek a következő javaslatokban öltöttek testet: a dokumentumfilmek készülésének sajátos körülményei miatt az évi egyszeri pályázati forma helyett évi két pályázati lehetőséget kéne biztosítani az alkotóknak; másrészt ki kéne szélesíteni a meglévő és pályázható gyártási keretet előkészítési és terjesztési pénzekkel is; be kéne vezetni a sürgős esetekre rugalmasan felhasználható ad hoc keret fogalmát, illetőleg felvetődött az is, a dokumentumfilmnek egy külön fesztiválon, a játékfilmtől teljesen leválva kéne megmutatnia éves termését. Kisfaludy végül a külföldi forgalmazás segítésére egy, külön a forgalmazásra létrehozott kis vállalkozás megteremtésével zárta a teendők felsorolását.
A finanszírozás és a szakmai munka koordinálására Kisfaludy a műhelyeket látta alkalmas szervezeti egységnek, ahol a közösségek már az előkészítéstől kezdve rálátnak egymás műveire, így azok minősége javulhat, és a hirtelen felmerülő pénzügyi igényekre is rugalmasabban tud reagálni az ad hoc keret segítségével.
Csillag Ádám rendező szerint nagy gondok forrása, hogy a rendezők egyben botcsinálta producerként is működnek, és a két pozíció érdekei gyakran ellentétesek. Kocsis Tibor rámutatott, hogy a nagyobb műhelyeken kívül közel százötven alkotó dolgozik individuálisan, akik egy műhelypárti szabályozás esetén hátrányos helyzetbe kerülnének. Vészi szerint a műhely-ellenesség oka az alaptalan bizalmatlanság a producerek felé, pedig egy ilyen megoldás csak segítené a lobbizásban és pályázásban kevésbé ügyes alkotókat.
|
|
A lehető legnagyobb egyetértésre kell törekedni
Szomjas György |
Szomjas György rendező, a Magyar Filmművészek Szövetségének főtitkára emelkedett szólásra, szerinte az alapvető szervezeti probléma az, hogy a dokusok nagyon decentralizáltan működnek, ami egyrészt jó, mert sok film készülhet, ám financiálisan hátrányt jelent, másrészt nem teszi lehetővé a szakkollégiumi rendszerbe való illeszkedést. A lehető legnagyobb egyetértésre kell törekedni a célok érdekében. Szerinte a külön dokumentumszemle létrehozását és leválasztását a Filmszemléről a szövetség nem hagyná, csak a teljes anyagi-szervezési leválás árán. Végezetül kiemelte, hogy a televíziókban rejlő finanszírozási lehetőségért kéne többet harcolni.
E ponton vita alakult ki a műhelyek hatáskörének és képességeinek értelmezésérről, végül Vészi János világított rá, hogy a műhelyek csupán a teljes keret 10%-a felett diszponálnának, ezért a javaslat nem régi stúdiórendszert hozná vissza.
Ekkor Papp Bojána rendező szólt hozzá, szerinte az a gond, hogy túlságosan pénzközpontúak a szakma vitái. Szerinte a műhelyeknek nonprofit szervezetként kéne működniük, biztos állami háttérrel, s kritizálta a meglévő szakmai szervezeteket. Vészi válaszként rámutatott, hogy a kívülről jövő kritikai felhangok nem párosulnak aktivitással, kimerülnek a bírálatban.
Gulyás Gyula támogatta a külön dokus szemle ötletét, szerinte előzsűrizés sem kéne. Aztán javaslatot tett egy kritikusi díj alapítására, amellyel a dokumentumfilmek médiajelenlétét lehetne ösztönözni.
A külön megalapítandó forgalmazási szervezet kapcsán többen keltek a Kisfaludy által kritizált Filmunió védelmére. Pintér Judit a külföldi szemlék, újságírók speciális formai és tartalmi igényeiről beszélt, amit dokumentumfilmjeink közül alig néhány tud teljesíteni. A konferencia résztvevői végül megegyeztek abban, hogy a szakma alulfinanszírozott.
