Madeline, vagy ahogy mindenki hívja, Maddy sikerének legnagyobb titka édesanyja, aki teljes munkaidős állása mellett menedzseli a lánya karrierjét és kíséri el minden szereplésére, legyen az a kifutón, egy jótékonysági gálán, vagy csak egy autogram-osztós hétvégén. Sosem volt férje, egyedül neveli lányát, aki visszamaradt a fejlődésben, a beszédkészsége és szókincse sem engedi, hogy segítség nélkül boldoguljon az emberek között.
Jane Magnusson egyórás dokumentumfilmje éppen ezért pont annyira szól az anyáról, mint Maddy-ről, még ha a cím csak Maddy-re utal. A 20 éves lány iskolai és családi hátteréről szinte semmit sem tudunk meg, egyedül az anyjával való kapcsolatában mélyedünk el, a kifutók és fellépések is inkább csak kontextust adnak ahhoz, hogy milyen egy olyan világban érvényesülni egy Down-szindrómásnak, ahol a tökéletesség a hívószó.
A divatipar az utóbbi években egy egészségesebb testképet tükröző irányba mozdult el, már nem csak csontosan vékony, tökéletes arcú és testű modelleket engedi szerepelni. Egyre több a plus size modell, egyre kevésbé tüntetik el a fotókról a narancsbőrt, a pattanásokat, a strihákat vagy a szőrt, egyre több ruhamárka honlapján látunk fodrozódó bőrrel rendelkező nőket és lányokat. Sőt, a vitiligós modellek sem akkora kuriózumok már, mint ahogy a testi fogyatékossággal élőket is egyre többen keresik meg egy-egy kollekcióhoz. Bár remek ez a változás, azért még így is bőven elmarad az ilyen esetek száma attól, hogy tényleg a valóságot reprezentálja a divat, ne pedig valami elérhetetlen – és egészségtelen – álomképet, amit a média rak ránk folyamatosan.
Vidám természete és anyja gyámolítása ellenére Maddy-t sem hagyja érintetlenül a divatipar negatív oldala. Ugyanúgy kiborul a stressztől, szorong egy fontos fellépés előtt, hisztizik, anyja karjaiba veti magát, szóval nehéz néha kezelni, pedig egy nagyon kedves és nyitott lány, aki olyan könnyen barátkozik a makulátlan testű modellekkel, mintha a világ természetesebb dolga lenne.
Ugyan a dokumentumfilm a közönség reakcióira nem tér ki, csupán az anya olvas fel néhány rosszindulatú kommentet, azért ha jobban figyelünk, a tökéletességhez és ridegséghez szokott közönséget is meglepi Maddy, kellemetlenül érinti őket a lány látványa, ahogy néhány modellt is. A rendező nem feszíti egymásnak Maddy-t és a divatipar tagjait, sőt, mintha szándékosan kerülné azt a negatív hullámot, ami érheti a lányt nap mint nap és inkább csak a pozitív fogadtatásra koncentrál. Ettől kissé egyoldalúvá válik a film, amiben nem lesz konfliktus, nem látjuk a kívülről érkező akadályokat, csak a Maddy természetéből és a Down-szindrómából adódó beilleszkedési nehézségeket.
Csodálatos lány Maddy, akit sok fiatal tart példaképnek, és alighanem a nézők is szívből fognak örülnil minden sikerének, a Down-szindrómás emberekkel kapcsolatos társadalmi kontextus viszont kissé hiányzik a filmből. Egyedül talán a legnagyobb probléma kerül röviden szóba: hiába a rengeteg felkérés és elismerés, a Down-szindróma miatt nem tudja átütni Maddy az üvegplafont, nem kérik fel reklámarcnak, nem keresik szponzorok.
Egyébként nem Maddy az egyetlen Down-szindrómás híresség, aki bizonyítani tudott a szórakoztatóiparban: Lily D Moore az Én még sosem… színésznője, a Shia LaBeouf és Dakota Jonshon főszereplésével készült Mogyoróvaj Sólyom színésze, Zack Gottsagen, vagy a szintén modell Ellie Goldstein is gazdagítja ezt a sort. Ám a Down-szindrómás hírességek átfogóbb bemutatása megmarad másra, a Maddy, a modell "csupán" egy kedves portréfilm egy hebrencs huszonéves lányról és a mindenben támogató édesanyjáról, ami után kedvünk támadhat elmélyedni az ambiciózus értelmi fogyatékos emberek küzdelmében.
A Maddy, a modell megtalálható a Verziótéka válogatásában, ahol ingyenesen tekinthető meg. Ezen kívül a Filmhu olvasói a VERZIOFILM kóddal kedvezményesen 750 Ft helyett 500 Ft-ért nézhetik az összes Verziótékás filmet augusztus 31-ig!
