filmhu: Az elmaradt forgatás ellenére bosszankodásnak nyoma sincsen, mindenki mosolyog, te pedig mindenkit ölelgetsz. Hogy van ez?
Dyga Zsombor
Dyga Zsombor: Megjátszós gyerekek vagyunk.
filmhu: Csakugyan?
D.Zs.: Dehogyis. Egyszerűen nagyon jó a stáb, hosszú évek alatt összeszoktunk, és ez kihat a forgatás hangulatára. Nem egy életidegen helyzet ez, hanem egy családias állapot, ráadásul mindenki úgy gondolja, hogy valami jóban vesz részt, és ezt a színészek is érzik.
filmhu: A kedvezőtlen időjárás okozta csendes beletörődés ilyen vidáman mutatkozik meg nálatok?
D.Zs.: Kreativitásunk határtalan, de vannak bizonyos dolgok – köztük az időjárás –, amelyek ellen mi sem tehetünk semmit. Racionálisan elfogadjuk a tényeket, ez azonban nem jelenti azt, hogy amikor hazamegyek, nem fogom kétszer lefejelni a falat. Itt balhézni azonban felesleges, mert senkinek nem tesz jót.
filmhu: Sok jót hallottam már az eddig leforgatott anyagról. Te mit gondolsz róla?
D.Zs.: Az eddigi anyag szerintem nagyon jó, alig várom, hogy elkezdjük vágni. Én a könyvvel is elégedett vagyok, ráadásul a színészek eszméletlen sokat tudnak hozzáadni játékukkal. Nagyon jól el tudok szórakozni azokon az apróságokon, amivel a szereplők nap mint nap előjönnek. Igazából azonban minden a vágóasztalon dől majd el, mert ez a film egyetlen hatalmas jelenet kell, hogy legyen. A történet elkezdődik délelőtt 11-kor, nincsenek benne törések és időugrások, és apró csalásokkal eljut délután 4-5 óra magasságáig. Az elején kell venni egy nagy levegőt, és végig kell száguldani rajta – alkotói és nézői oldalról egyaránt. 
Babbel, a kiröregedett focista
Scherer Péter
filmhu: Hogyan lehet a vágás hosszú hónapjai alatt benne maradni ebben a rettentő lendületben?
D.Zs.: Erre való a jó vágó. Czakó Judit azért van itt végig a forgatáson, hogy tisztában legyen minden kapcsolódási ponttal, a felvett anyag teljes ismeretében ülhessen le a vágóasztalhoz, és önmagára vagy esetleg rám mutogasson, ha valami nem stimmel.
filmhu: Amikor Lovas Balázzsal leültetek dolgozni a forgatókönyvön, volt pár figura, amit konkrét színészekre írtatok? 
D.Zs.: Mind a 16 karaktert konkrét szereplőre írtuk. Akkor még persze közel sem volt biztos, hogy el is vállalják a szerepeket, szerencsére azonban mind bejött. Én sokkal könnyebben írok, ha helyszínt és szereplőt látok magam előtt, most pedig nagyon boldog vagyok, mert szerintem a világ csodája, hogy sikerült mindenkit bevonnunk a munkába. Parádés a szereposztás, hiszen gyermekkorom összes nagy-nagy színésze szerepel a filmben.
filmhu: Nagyon izgultál emiatt a forgatás első napjaiban?
D.Zs.: Őszintén szólva nem. Persze biztosan volt bennem valamiféle drukk, de az első pillanat után kiderült, hogy a feladatom semmit nem változott a korábbiakhoz képest, és ha valami kis izgalom volt is bennem, az abból adódott, hogy kellő tisztelettel kellett bánnom a nagy nevekkel, a megfelelő helyiértéken kellett kezelnem őket. Úgy tűnik, sikerült, de ebben nekik is hatalmas érdemük van. Allűrnek és hisztinek nyoma sincs, kizárólag munka van, odaadás és jó hangulat.
filmhu: Azt beszélik, már a forgatás első két hetében többet röhögtetek, mint a Tesó készítésének egésze alatt. 
Kránitz Lajos és Dyga Zsombor a zálogházban
D.Zs.: Nagyon jót tesz egy szettnek, ha van benne 4-5 olyan kaliberű és humorú színész, mint Tóth Jocó, Pepe, Csuja Imre, mert nagyon tudják húzni egymást. Persze néha kontrollálni kell őket, szólni, ha sok, de emellett iszonyatos mennyiségű új ötlet születik, amiből nekem már csak válogatnom kell. Úgy szórakoztatják egymást, hogy az a filmet szolgálja.
filmhu: Hogyan lehet műfajilag besorolni a Kész cirkusz!-t?
D.Zs.: Ha a Tesó romantikus komédia volt, akkor ez egy akció-komédia szeretne lenni. Túl a forgatás felén, úgy gondolom, az is lesz. Talán egy kicsit a hetvenes-nyolcvanas évek fekete komédiáira hasonlít majd, a történet fordulatai és humora a karakterekből adódik. Technikailag és képileg megpróbálunk mindent feltuningolni, ami a Tesó-ban jól működött. Igaz, hogy most egy második filmről van szó, én azonban ismét szeretnék az elsőfilmekre jellemző könnyedséggel és pofátlansággal megnyilatkozni. Most kicsit feszült vagyok ugyan, de remélem, hogy az augusztus 31-i pótforgatás után úgy érzem majd, sikerült kihoznunk magunkból a frissességet, az újdonságot, az egyszerűséget és a nagyszerűséget.
