Margitsziget, romkert. Mucsi Zoltán és Scherer Péter, azaz Kapa és
Pepe beszélgetnek. Tógában, fejükön babérkoszorú. A tóga alatt
szmoking. Már puszta megjelenésük eladhatná a leggyengébb bohóctréfát
is, de a java csak most következik. Félelmetesre gyúrt testű
rohamosztagosok kapják vállukra a peckesen pózoló Kapát, s a várfal
egyik romos pillérére emelik. "Polgártársak!" - kezdi szónoklatát,
arcát kitakarja a mellette álló fa ága. Talán platán. Ő mindenesetre a
kertjében álló fügefáról beszél, amelyre a tisztelt polgártársak
felakaszthatják magukat. Persze, csak ha sietnek, Kapa ugyanis
mihamarabb szeretné beépíteni az ingatlant. Ekkor lohol be újra a
képbe Pepe. Semmit sem ért, a jelenetet a rendezői sátorból
végigkövető riporternek is csak sejtései vannak.
"Amit most láttál" - ecseteli az ebédszünetben Jancsó Miklós - "az
lényegében Athéni Timontól származik, aki előszeretettel viccelte meg
a barátait." Az már a véletlen műve, hogy a fenti szcéna rárímel
közjogi méltóságaink visszás ingatlanügyeire is. Mindenesetre az erre
irányuló kérdést a rendező hárítja. "Ha te így érzed..." Mosolyog. Azt
azért elárulja, hogy a jelenetet a forgatást megelőző éjszaka írta. "A
filmjeim a forgatás alatt folyamatosan alakulnak. Képlékeny szövet az
egész. Bár van forgatókönyv, az tulajdonképpen csak a kiindulópont.
Sok dolog menet közben jut eszembe, eszünkbe."
 |
| Menet közben Jancsó Miklós |
barátságáról, mint inkább a közös munkáról. "A Gyulával az volt, hogy
állandóan elmélkedtünk a minket érdeklő dolgokról. A forgatókönyvek is
inkább az ilyen dumapartik alatt születtek, mint az íróasztalnál.
Érdekes, hogy míg az Oldás és kötés, vagy a Szegénylegények esetében
még minden le volt írva, és tartottuk is magunkat a leírtakhoz, később
már egyre kevesebb mindent rögzítettünk írásban, vagy a papírra vetett
ötletek zömét forgatás közben elvetettük. Az Allegro Barbaro
forgatásakor például, amely elviekben a Gyula könyvéből készült, a
könyvnek kevés köze van ahhoz, amit végül filmre vettünk, mivel úgy
éreztem, abból a könyvből nem tudnék filmet készíteni. De van más
példa is: a Még kér a nép esetében előbb volt kész a film, s csak
aztán született meg a Hernádi-novella: Gyula végignézte a filmet, és a
látottakat vetette papírra."
A tavaly elhunyt Hernádi után szóba kerül Halász Péter is. „Ő nem rég ment el." Halász halálával kapcsolatban Jancsó újabb részletet árul el készülő filmjéről. A színész „előbb játszotta el a saját halálát, mielőtt tudta volna, hogy valóban
meg fog halni." Halász Péter az új Jancsó-opuszban FBI-ügynökként
tűnik majd fel, s a még ősszel forgatott epizód végén meghal. „Tavaly
ősszel még senki sem tudta róla, hogy beteg, még ő maga sem. Szomorú
dolgok ezek. De hát ilyen az élet. Meg a halál."
Közben lassan lebontják a fejünk fölül a sátrat, az új jelenethez
ugyanis át kell költözni a romkert másik csücskébe. Séta közben arról
faggatom a rendezőt, miről is szól majd a film. „Életről, halálról, a
minket körülvevő világról, a dolgok állásáról. Meg persze hatalomról,
sikerről és bukásról." – de ennél többet nem tudok meg, nincs mit
tenni, meg kell majd nézni. Az viszont már most kiderült, hogy a
címnek nem sok köze van a történethez . „Ede megevé ebédem. Ez a
gyorsíró iskolák egyik példamondata volt, ezzel gyakorolták az e betűk
írását. Ezenkívül Szabó Dezső is sokat viccelődött a mondattal. A film
egyes epizódjaihoz viszont semmi köze nincs, azok amúgy is külön címet
kaptak." – árulja el Jancsó.
 |
| "Hol is tartottunk?" Jancsó Nyika |
előző öt Kapa-Pepe film operatőre, Grunwalsky Ferenc helyett a rendező
legidősebb fia, Jancsó Nyika áll a kamera mögött. Grunwalsky
összeférhetetlenség miatt marad távol a forgatástól: a filmterv
korábban 120 millió forintot kapott az általa vezetett Magyar Mozgókép
Közalapítványtól. Hogy az operatőr-váltás milyen következményekkel
járt, azt már Jancsó Nyikától tudom meg. „Grunwalsky Feri korábban 16
mm-es nyersanyagra dolgozott, ám most 35-ösre forog a film, plusz az
öreg visszatért a régi filmjeire jellemző hosszú beállításokhoz."
Meglehetősen hektikus állapotok között beszélgetünk, az ifjabbik
Jancsó a világosítókat instruálja, sietni kell, mert Schereréknek
délután ötkor el kell hagyni a helyszínt, este jelenésük van a Bárka Színházban. „Hol is tartottunk?" – lép vissza Jancsó Nyika. „Hát
persze, a forgatás. Keveset dolgoztunk műteremben, azt is minimál
díszletek között. De hát ilyen film lesz ez, nem a díszletek töltik
meg tartalommal." Ismét otthagy, kezdődik a felvétel.
 |
| Pepe és Kapa - hatodszor |
egyenesen bele a kamerába. Például: „Kíváncsi vagyok és gonosz, akár
újságíró is lehetnék.” Nehéz megállni röhögés nélkül. A szentenciák
néhányszori felvétele után Mucsi és Scherer felszabadul, mehetnek a
színházba. „Játsszuk azt, hogy hülyeségeket kérdezek, Kapa és Pepe
pedig válaszol." – szólítom meg őket. „Jó, csak gyorsan, mert
sietünk." – mondja Kapa. „A Barátságot játsszuk, Mrozektől, ha
érdekel." – folytatja Pepe. Persze azért megosztanak egy-két
gondolatot a filmmel kapcsolatban. „Remek érzés nap mint nap
tapasztalni, hogy nem vagyok egyedül. Egyre több Pepe lézeng a
világban." – mondja Scherer, Mucsi pedig folytatja. „Sokszor megírták
már, hogy unalmas ez a sok Kapa-Pepe történet. Én személy szerint
feltámadnék még egy párszor." Legközelebb idén ősszel. A tervek
szerint akkor mutatják be Jancsó Miklós legújabb filmjét.
