Idén harmadik alkalommal rendezik meg az ELTE filmes képzéseinek hallgatói filmfesztiválját, az ELTE Filmszemlét. A hogy eddig, úgy most is vetítések, szakmai beszélgetések, workshopok és kerekasztal-beszélgetések várják az érdeklődőket a programban. A szervezők vendégblokkal is készülnek, ahol az SZFE, a MOME és a METU hallgatóinak filmjei lesznek láthatók.
A négynapos esemény központi helyszíne a Stúdió K Színház, ahol április 29. és 2026. május 2. között vetítik a filmeket. A nyitóvetítést a margitszigeti Kristály Színtéren tartják április 29-én. A fesztivál Best Of válogatása május 2-án a Corvin Moziban lesz látható, a vetítést buli követi a Teufelben.
Összeszedtük azt a kilenc alkotást, amiket szerintünk mindenképp érdemes megnézni a fesztiválon:
Végem (r.: Fárizs Mihály)
Fárizs Mihály letaglózó erejű diplomafilmjében egy idős színésznő, Meszléry Judit (Meszléry Judit) átlagosnak induló napja lassan szürreális labirintussá alakul. A korral járó egészségügyi problémák és az ebből fakadó kudarcok kisrealista ábrázolása után egyre bizarrabb történések során követjük a főszereplőt. A film nem válaszokat vagy magyarázatokat kínál arról, hogy mi történik egy művésszel az aranykora után, hanem belehelyez és egyre mélyebbre húz minket a történetébe. A Meszléry Judit arcáról készült csodaszép és expresszív közeli képek magukkal sodornak, vele együtt várjuk, mi fog történni a következő pillanatban, szurkolunk, de nem tudjuk, minek, miközben egyre kevésbé tudjuk eldönteni, hogy amit látunk, az múlt, jelen, képzelet, valóság vagy maga a halál. A tragikomikus hangvételű, szívszorító, meglepő fordulatokkal teli kisfilm Az apa című Florian Zeller-dráma nézőpontjával kecsegtet: pár percre belehelyezkedünk egy idős ember fájdalmakkal, aggodalmakkal és illúziókkal teli végjátékába, és vele együtt egy pillanatra mi is belenézünk a tükörbe, ahol az örök kérdés vár: hova tűnik az idő? (T.L.)
Majd jövünk (r.: Gál András)
Nóri (Walters Lili) Londonba költözik a barátjával (Lakatos Dániel), saját tervek nélkül. Pakolás közben kiderül, hogy annyi mindent akar magával vinni, még a gyerekkori plüssállatait is, hogy alig fér majd be a bőröndjébe, és hogy megkapott itthon egy pincérnő állást, amire korábban jelentkezett. A kimondott igazság nélkül is érezzük, hogy elbizonytalanodott. Lemegy a pékségbe reggeliért és sorsszerűen (?) talál egy elhagyott pénztárcát. Hogy addig se a költözködés utolsó simításaival kelljen foglalkoznia, megkeresi és a ház előtt meg is várja a pénztárca tulajdonosát (Dankó István). Még van idő visszafordulni, de vajon megteszi? Csillag Marcell Benjámin operatőr melankolikus képei, amik tökéletesen visszaadják a költözés, a reptérre utazás, a nagy változások feszült és nosztalgiával terhes hangulatát, a talajvesztettség és az identitáskeresés témájához is nagyon illenek. A minimalista, de beszédes dialógok 11 perc alatt is képesek megteremteni a nézőben a döntésképtelenség szorongását, az ismeretlentől való félelem és az ismerős dolgokhoz való ragaszkodás érzését - még ha ez csak egy kakaós csigában manifesztálódik is. (T.L.)
A haladás illúziója (r.: Adonyi-Walsh Gáspár)
Adonyi-Walsh Gáspár másodéves vizsgafilmjében egy fiú (maga a rendező, Gazsi, akit a Magyarázat mindenre című Reisz Gábor film főszereplőjeként ismerhettünk meg) kitalál magának egy játékot; elkezd metróban követ lányokat, amíg egyikük el nem ejt valamit. A terv szerint ez jelzi majd neki, hogy a lánnyal összetartoznak, ő visszaadja neki a tárgyat és így kezdődik a történetük. Mint kiderül azonban, jelenlegi barátnőjével úgy találkozott, hogy megszegte a saját játékszabályát, ami most nem csak vallomásra kényszeríti a lánnyal szemben, de örvénylő döntésképtelenségbe is taszítja a szerelemmel és tulajdonképpen teljes egzisztenciájával kapcsolatban. Két képzeletbeli barátja, egy fekete és egy fehér ruhás, szimbolikus figura (Rözge Borisz és Farkas Marcell) között őrlődik, és különös időugrásokban, visszaemlékezésekben, elképzelt szituációkban, és filozófiai értekezésbe bocsátkozik velük a haladás illúziójáról, amiből csak egyféleképpen tud kiszabadulni: ha tényleg tesz egy lépést előre. A retró(nak tűnő) budapesti helyszínek és képi világ, a visszatérő színek, motívumok alapján a néző lassan összekötheti a film elején látszólag véletlenszerűen elszórt pontokat, amik egy szürreális és elgondolkodtató filmélménnyé állnak össze. (T.L.)
Elköltözöm (r.: Kárpáti Jakab)
Kárpáti Jakab alkotása egy nagyon szórakoztató filmes autofikció. A Reisz-hősöket idéző, szerencsétlen főszereplő (maga a rendező) útra kel a szűkös családi házból, hogy végleg elköltözzön, azonban ez nem megy olyan könnyen, mint gondolta. A film kizárólag kézikamerás technikával készült direkt amatőr-jelleggel, olyannyira, hogy a Budapest utcáin játszódó cselekménynek Zoli, az operatőr is aktív szereplője. A főhős Jakabot egyébként édesapja, Kárpáti Péter drámaíró/színházi rendező furikázza A-ból B-be, ami még egy kis szürreális humort csempész az amúgy is kellően abszurd alaphelyzetbe (Jakab összes cucca három sárga szemeteszsák). De vajon hogyan köt ki a főhős Izraelben és sikerül-e elköltöznie végül? (Z.A.L.)
Kedveseim (r.: Biró Rozália)
Biró Rozália filmje ügyesen játszik az érzelmeinkkel: a sokkoló indítás után hirtelen egy kínos randiba csöppenünk. A hangulatos fények közepette abszolút átélhető és átérezhető a helyzet, a főszereplő Emil (Németh B. Kristóf) egyszerre béna és ijesztő, a lány, Barka (Kistamás Naomi) kellően unott. Az Emil házában játszódó jelenet kapkodó kameramozgásai pedig a végére elérik, hogy őszintén elkezdjünk Barkának szurkolni: légyszi ne öld meg őt, Emil! (Z.A.L.)
Sava-Borsa (r.: Gulyás Lilla)
A Sava-Borsa egy nem szokványos, de annál szívmelengetőbb alaphelyzetből indul ki. Zsófi (Mosolygó Sára) és Rózsi „néni” (Sztárek Andrea) barátsága egy minden allűrtől mentes, őszinte kapcsolat, amely mindkettőjük életére jelentős hatást gyakorol. A két szereplő között teljes az összhang és láthatóan nagyon szükségük is van egymásra. Rózsi lakása egyfajta mentsvárként funkcionál: Az idős nőt külföldön élő lánya akarja otthonba küldeni, míg Zsófi az anyukájával való bonyolult kapcsolata elől menekül. Gulyás Lilla fontos igazságokat mond ki a barátság erejéről, megbocsátásról és a továbblépés lehetőségeiről. (Z.A.L.)
Érkezők (r.: Burián Ármin)
Burián Ármin alkotása városi lakásfalak között és az erkély magányában mutatja be a szorongás különböző rétegeit. Az elszívott cigaretta füstje és egy váratlanul felbukkanó, üres babakocsi látványa indítja el a névtelen főhőst egy furcsa, látomásszerű úton. A fekete-fehér képi világ jól kiemeli a helyszín ridegségét, ahol a hétköznapi valóság és a képzelet határai gyorsan elmosódnak. A feszültség akkor válik igazán fojtogatóvá, amikor két Bibliát szorongató, öltönyös alak tűnik fel a semmiből, és néma fenyegetésként kezdi üldözni a főszereplőt. Ez a különös hajsza teljesen szétzúzza a biztonságérzetet, és a megszokott tereket szürreális csapdává változtatja. Az Érkezők sűrű és feszült rövidfilm, amiben a hétköznapi terekből egyszer csak előmászik a megmagyarázhatatlan félelem. (K.G.Z.)
Indián nyár (r.: Mandula Lujza)
Mandula Lujza filmje az elnémuló emberi kapcsolatok és a baráti elhidegülés fájdalmasan ismerős folyamatát vizsgálja. A történet középpontjában Anna áll, aki egyre inkább érzi a legjobb barátjától való fokozatos távolodást, és ezt a feszültséget – saját belső érzéseit elnyomva – sajátos gesztussal, dalírással próbálja feloldani. A film érzékenyen ragadja meg azt a belső vívódást, amikor a nyers szavak kimondásától való félelem miatt egy dal válik az utolsó híddá két ember között. A cselekmény kerti partira vezeti a nézőt, ahol a nyári hangulat ellenére több a csend, mint a zaj. Ebben a látszólag vidám, mégis fojtogató közegben válnak igazán súlyossá a kimondatlan mondatok, Annában pedig felerősödik a társasági magány érzése. Mandula Lujza rendezése finom vizuális megoldásokkal mutatja be az elengedés és a küzdelem kettősségét. Melankolikus és őszinte rövidfilm, amely a legmélyebb érzéseket a szavak hiányán és a belső elfojtásokon keresztül közvetíti. (K.G.Z.)
Márkó (r.: Gát Mihály)
Gát Mihály Márkó fekete-fehér képekkel mutatja be egy kertészfiú szerencsétlenre sikeredett napját. A történet a favágás monoton ritmusával és egy furcsa kerti találkozással indul, ahol a fejsze már az első perctől kezdve nyugtalanító jelenlét. Ahogy a színházban a falra akasztott puska, ez a balta is előrevetíti a bajt, és végig ott hordozza a feszültséget minden suhintásnál. A film azt a tehetetlen állapotot kapja el, amikor a rossz időzítés és a véletlenek miatt valaki akaratán kívül is belekeveredik egy bűnügybe. A Márkó rövid, feszült darab a kiszolgáltatottságról, ahol a csend és a látvány végül többet mond bármilyen segélykiáltásnál. (K.G.Z.)
A III. ELTE Szemle április 29. és május 5. között zajlik. További infók és részletes program itt.
