Az eredeti Dunaszerdahelyi Atletikai Clubot 1904-ben alapították az egykori Osztrák-Magyar Monarchia területén. Az eltelt 120 évben a sportegyesület számos sikert és hullámvölgyet tudhat maga mögött a Magyarországtól való elcsatolástól kezdve a csehszlovák kommunizmus évein át, a ’80-as évek kupagyőzelemmel fémjelzett aranykorán, a rendszerváltás anyagi nehézségein és a régi stadion MOL Arénává történő 2016-os felújításán keresztül napjainkig, mikor a DAC évről évre a szlovák bajnoki címért küzd, és európai kupaszereplésről álmodozik.
A DAC Film alaposan körbejárja ezt a múltat, a sporttörténelem és a helytörténet iránt érdeklődő néző egyaránt sokat tanulhat belőle. Kiderül, hogy milyen szempontból egyedi tájegység a Csallóköz, miért a sárga és a kék lettek a DAC színei, hogyan építhettek a városnál nagyobb lélekszámú stadiont az ’50-es években, és hogy sikerült a Bayern München dunaszerdahelyi látogatása 1988-ban.
A film archív fotókat, régi közvetítések felvételeit és modern utcaképeket vegyítve idézi meg a klub történelmét, miközben a játékidő jelentős részében interjúkra támaszkodik. A csapat régi és jelenlegi játékosai, tisztségviselői és edzői (például a magyar válogatott jelenlegi szövetségi kapitánya, Marco Rossi, aki a 2017-18-as szezonban irányította a gárdát) mellett szót kap rengeteg szurkoló, öreg, fiatal, magyar, szlovák, békés és harcias. Az ő megjelenésük és személyes történeteik miatt nem válik a film törióra-szagúvá, és tudja szemléltetni azt a sporton túlmutató közösség-érzést, amiről hangsúlyozottan szólni akar.
Ez a mantrázás könnyen válhatna közhelyessé, hiszen minden focicsapat szurkolói szentül hiszik, hogy az a sporton kívül is egy közösség, és inkább hasonlít egy családra. A DAC-ot az teszi egyedivé, hogy szurkolói közössége a szlovákiai magyar kisebbségi identitás zászlóvivője is egyben.
Sok szó esik a magyar nyelv, zászló és himnusz védelméről a szlovák államhatalom időként elnyomó intézkedéseivel szemben. Különösen élénken hat a közösség emlékezetében egy 2008-as incidens, amikor egy Slovan elleni meccsen a rohamrendőrök egy szektornyi magyar szurkolót vertek össze gumibotokkal. Mindent elmond a rendszerbe vetett bizalom hiányáról, hogy sokan meg vannak róla győződve, hogy a DAC sosem lesz szlovák bajnok, mert a bírók mindig el fogják csalni a kulcsmérkőzéseket.
Ugyanakkor a DAC köré összpontosuló ellenállás sokkal inkább „csibészségen”, mintsem erőszakon alapul, és a DAC Film narratívája sosem csap át uszító retorikába. Ellenkezőleg, a hangsúly végig az inkluzivitáson van. Az interjúalanyok között akad DAC-szurkoló, aki nem beszél magyarul, szlovák ex-DAC játékos (és mellesleg dunaszerdahelyi díszpolgár), aki most az ősellenség Slovan Bratislava elnökségi tagja, valamint jelenlegi szlovák játékos, akit ugyanúgy éltetnek a szurkolók, és ugyanúgy énekel ő is velük.
Sok figyelmet kapott az elmúlt években az Ismerős Arcok Nélküled című számának előadása a dunaszerdahelyi focimeccsek előtt. Az ehhez hasonló dalokat sokan politikailag megosztónak találják. Ugyanakkor egy dal hivatalos indulóvá választása és tömeges éneklése korántsem példátlan a labdarúgásban, például az angol Liverpool szurkolói Molnár Ferenc Liliomjának egy 1945-ös amerikai musical feldolgozásából (Carousel) született dalt, a You’ll Never Walk Alone-t üvöltik minden meccs előtt, a 2016-os Európa Bajnokságon pedig az északír szurkolók Gala Freed from Desire című számát költötték át, hogy az gólerős csatáruk, Will Grigg érdemeit méltassa.
Érdekes jelenség a populáris művészet és sport ilyen kapcsolódása, érthető módon a DAC Film is sokat foglalkozik ezzel, viszont ezáltal óhatatlanul is enyhíti a Nélküled hátborzongató hatását. Először egy tízperces etapot szentel a dal és a szurkolótábor egymásra találásának, több előadásban is hallunk részleteket erről. Majd a stáblista előtt még egyszer lemegy az egész szám a MOL Arénában.
A DAC kétségkívül találó mozaikszó egy focicsapatnak, főleg, ha az a focicsapat egy etnikai kisebbség létfenntartó küzdelmének fontos eleme egy erőszakosan homogenizálni próbáló államszervezettel szemben. A DAC Film viszont nem túl kreatív cím a csapatról készült filmnek. Akár az alcímként használt 120 éve együtt, akár egy emlékezetesebb idézet a szurkolók valamelyikétől szerencsésebb választás lett volna.
Tősér Ádám filmje összességében adekvát dokumentációja a klub történetének és szellemiségének. Bár szimpatikus módon több rajongó kiemelte, hogy nekik elsősorban nem is a győzelem, hanem a tisztes helytállás és a képviselet a lényeg, a magam részéről (immár egy DAC-sál büszke tulajdonosaként) szurkolni fogok nekik, hogy idén végre összejöjjön a történelmi bajnoki cím.
A DAC Film december 12-től látható a mozikban, forgalmazója az Uránia Film.
