A Szentendrei Skanzenbe érkezve a Magyar Nemzeti Táncegyüttes kissé tájidegen furgonját pillantjuk meg először, ami majdnem teljesen eltakarja a kis kápolnát, ami előtt leparkolt. Ebből és a többi, jellegzetesen fehér szállítóautó jelenlétéből is sejteni lehet, hogy ma nem a turisták nyüzsögnek a szabadtéri múzeum területén, hanem egy filmstáb vette birtokba a falusi utcácskákat. A Magyar menyegző című dramatizált táncfilm 14. forgatási napjára vagyunk hivatalosak. A stábtagok és a népviseletbe öltözött statiszták között elnavigálunk egy nagy csűrig, amit belülről lakodalomhoz díszítettek fel. Hosszú asztalokon sorakozik a hagyományos esküvői menü, kolbász és pálinka. A felvétel viszont még nem kezdődik, ahhoz túl korán van. Először is a film rendezője, Káel Csaba, producer-operatőre, Lajos Tamás, és vezető koreográfusa, Zsuráfszky Zoltán tart sajtótájékoztatót közös projektjükről.
fotó: Szupermodern Stúdió
Évtizedekre visszanyúló álom
Mi most tulajdonképpen egy kalotaszegi pajtában ülünk, biztosít róla minket a rendező. „Mi úgy hívjuk, hogy táncfilm, műfaji elődje lehet Saura két híres filmje, a Carmen és a Vérnász. Viszont azok próbafolyamat közben létrejövő emberi kapcsolatokat mutatnak be, mi ennél eggyel nagyobb dologra vállalkoztunk” – Káel Csaba úgy fogalmaz, hogy két alkotótársával már régóta a tánc szerelmesei, ő maga egyetemistaként táncolt is a Bartók Táncegyüttesben.
„A film története is valahonnan innen származik, van némi személyes érintettségem benne, de persze színesebb, mint az én akkori életem volt.” Felidézi, hogy a koreográfussal még a ‘80-as évek végén forgatott két ismeretterjesztő filmet a témában, Lajos Tamással pedig pont itt, a Skanzenben készítettek két olyan reklámfilmet, amiben néptáncosok szerepeltek a 2000-es évek elején. „Elkezdtünk arról ábrándozni, hogy kellene csinálni egy dramatizált táncfilmet.”
A film története 1981-ben játszódik. „Én is becsöppentem akkoriban egy ilyen esküvőbe Magyarvistán, és olyan hatással volt rám, ami a mai napig kitart. Lenyűgözött az emberek hozzáállása, barátságossága, vendégszeretete a kalotaszegi viselet, a zene és a tánc. Elhatároztuk, hogy itt van az ideje, hogy végre bemutassuk filmen keresztül, milyen ez a gazdagság, az élet természetes körforgása, amit magába foglal ez a népművészet.”
Györgyi Anna és Lengyel Ferenc (fotó: Szupermodern Stúdió)
Szerinte legpompásabban ezt egy esküvő reprezentálja, a kalotaszegi stílus megjelenik csűr díszítésében, a vendégek ruháiban, és persze a táncokban, amiket eljárnak a muzsikusok kíséretével. A szereposztás alapjául két együttes, Zsuráfszky által vezetett Magyar Nemzeti Táncegyüttes és a Magyar Állami Népi Együttes szolgál, mellettük Pál István “Szalonna” és az általa felkért muzsikusok zenélnek. Zsuráfszky mellet koreografál még Zs. Vincze Zsuzsa és Mihályi Gábor.
A főszereplő Törőcsik Franciska, aki a rendező szerint „nem csak törökül beszél jól, hanem fantasztikusan táncol magyarul is” – utalva a színésznő a Hunyadi-ban alakított szerepére. Filmbéli párját Kovács Tamás (Semmelweis, Éger) alakítja, aki a Kövesi Zsombor (Együtt kezdtük) által alakított barátjával érkezik a falusi vigadalomra. Az antagonistát Rohonyi Barna, a hősnő édesanyját Györgyi Anna, húgát, a menyasszonyt Bubik Réka, míg a vőlegényt Ertl Balázs alakítja. Mivel a film a táncház korszakban játszódik, ennek néhány ikonikus figurája is megjelenik majd, mint Farkas Zoltán “Batyu” és Sebestyén Márta. „Ez egy elég komoly társaság, ami képviseli a szellemiségét ennek a mozgalomnak és azt, hogyan került át ennek a kultúrának egy része Budapestre.”
Lajos Tamás, aki hosszú évek után nem csak producere, hanem újból operatőre is egy filmnek, mentorát Korniss Péter fotográfust említette, mint aki ihletforrásként szolgál számára a Magyar menyegző képi világához. „Megpróbáljuk ezt a filmet és a kalotaszegi belsőket úgy megmutatni, ahogy annak idején ezt Péter tette. Megidézzük a szellemét, vizuális munkásságát. Próbálunk olyan atmoszférát és hangulatot teremteni a képek által, ami Korniss autentikus világát hozza.” Mint mondja, nem tudta elengedni, hogy operatőrként is részt vegyen a több évtizede dédelgetett álmuk a megvalósításában.
fotó: Szupermodern Stúdió
„Született már táncfilm, de ilyen még soha” – véli Zsuráfszky Zoltán, aki a kezdetektől benne volt a táncházmozgalomban. „Beszélgettünk a kollégaimmal, és mondjuk, hogy ez olyan, mint a Hunyadi, csak nem páncélt veszünk fel, hanem ezeket a csodálatosan szép népviseleteket.” Úgy véli, hogy eddig korábban még sosem tudták ehhez hasonló módon megmutatni az évtizedeken keresztül gyűjtött népi hagyományok érzésvilágát és dinamikáját. „Szeretnénk átadni a mai fiataloknak, embereknek, hogy milyen élmény belecsöppeni egy kalotaszegi mulatságba, milyen élmény egy dinamikus legényest hallgatni, amikor jönnek egymás után a fiatalok, fantasztikus elánnal táncolják azt a hagyományt, amit a magyarság őriz."
A zenei munkálatokat Pál István „Szalonna” népzenész vezeti. Elmondja, hogy szerencsésnek érzi magát, mert társaival együtt ő még muzsikálhatott hagyományos lagzikban. „A zenéket igyekeztem úgy összeválogatni, mintha holnap azt mondanák, hogy Gyere fiam, és muzsikálj egy lakodalomban Kalotaszegen!” Ehhez hasonlóan válogatta ki a zenészek is. „Olyan nagy zenész családokból, akik az elmúlt több száz esztendőben zenéltek ennek az 50 egynéhány falunak Kalotaszegen. Kalotaszegen minden egyes régiónak egy család vitte a muzsikáját.” Az ő képviselőiket, tulajdonképpen utolsó mohikánjait hívták el a filmben hegedülni, brácsázni.
Káel Csaba és Lajos Tamás a sajtótájékoztatón (fotó: Szupermodern Stúdió)
Világsztárok, csak még a világ nem tudja
Odakint, az udvaron felállított pihenőben gyülekeznek a színészek, immár a ’70-es évek divatját is kiszúrjuk a népviselet kavalkádjában. A muzsikusok rázendítettek a várakozó statiszták szórakoztatására, akik ámuldozva köréjük gyűlnek és élvezik a spontán előadást. A tegnapi esőtől felázott gyepre a stábtagok szénát szórnak, ezen a „vörös szőnyegen” végre megérkeznek a szereplők is, akik közül Kovács Tamást tudjuk elcsípni néhány szóra.
„Egy furcsa véletlen folyamán kerül ez a fickó Erdélybe és ott bonyolódik a történet. Talán annyit elmondhatok, hogy a néző ezzel a karakterrel együtt vonódik bele ebbe a népi közegbe, amit a film végére már teljesen magáénak érez” – próbálja kerülni a spoilereket a színész. „Hihetetlen közösségteremtő ereje van a néptáncnak. Voltam régebben párszor táncházban, és akkor is éreztem, de most, hogy néhány hónapig tanultam táncolni, mélyebb betekintést nyertem ebbe az egészbe. Elképesztően jó energia.”
A castingon természetesen volt próbatánc. „Megnézték, hogy mennyire vagyok botlábú, és gondolom, úgy látták, hogy nem teljesen reménytelen a helyzet.” A mai napon 80 táncossal fognak együtt szerepelni. „Nagyon inspirálóak, az ember csak ámul-bámul rajtuk. Csodálatos, hogy milyen moráljuk van, mennyire élvezik és milyen szenvedélyesek.” Eddig a szatmári tánc felvételét élte meg a legnagyobb kihívásként. „Egyperces koreográfia, de legalább 15-20-szor kellett eltáncolnunk egy éjszakai felvétel során.”
fotó: Szupermodern Stúdió
Káel Csabát szintén az udvaron kérdezzük arról, hogy miért pont most érezték úgy, hogy eljött az idő megcsinálni ezt a filmet. „Többször is nekifutottam ennek a témának, a 2000-es évek elején már majdnem ott voltam, hogy csinálunk egy nemzetközi táncfilmet, az nem jött össze. Mostanra sikerült összerakni. Szerintem az is belejátszik, hogy a Művészetek Palotájában több mint húsz éves kapcsolatot ápolunk a legkiválóbb magyar néptáncegyüttesekkel, és jó pár felvételt is csináltunk róluk. De azt gondolom, hogy a világnak mozikban is meg kell néznie őket, mert zseniálisak. Tulajdonképpen világsztárok, csak még a világ nem tudja, és egy film alkalmas arra, hogy megmutassa őket.”
A filmügyi kormánybiztos örömmel ült vissza a rendezői székbe, mivel ez az eredeti szakmája, és olyannak tartja, mint a biciklizést – nem lehet elfelejteni. „Külön nagy élmény, hogy együtt vagyok a szakmával, minden részével, operatőrökkel, grippesekkel, világítókkal, így most közelről érzékelem, hogy a szakma milyen állapotban van. Otthonosan érzem magam.”
A menyegző helyszínéül a fővároshoz való közelsége miatt választották Szentendrét. „Nem kétszereplős, hanem sokszereplős szerelmi történet ez” – jobban megérte nekik a számos színészt és stábtagot csak idáig utaztatni. Viszont kiderül, hogy azért egy hétig a Mérában is forgatni fognak, a magyarvistai templomot, az utcai jeleneteket, felvonulásokat a történet valódi helyszínén veszik fel.
fotó: Szupermodern Stúdió
A film címével Novák Ferenc Tata, a Bihari János Táncegyüttes és a néptáncmozgalom fontos alakja előtt tisztelegnek, akinek azonos című koreográfiáját 1990-ben mutatták be. „Sokat variáltunk a címen, egy ideig Táncfilm címen futott, de úgy éreztük, hogy ahhoz a helyzethez, hogy budapestiek elmennek Kalotaszegre, ahol román közegben van egy élő, gyönyörű magyar esküvő, leginkább a Magyar menyegző illett. Így neki is emléket állítunk, és azt mutatjuk hogy itt van egy ilyen folyamatosság.”
A forgatókönyvet Békési Miksa írta, de a rendező szorosan együttműködött vele: „Alapvetően az én sztorim, velem történt a ‘80-as évek elején, de nagyon lényeges volt, hogy ez ne egy nosztalgiázós, visszafelé tekintő történet legyen, hanem legyenek benne a fiatalokhoz közel álló szereplők. Meg kellett találni ezeket a figurákat, és jól megírni a párbeszédeket. Miksa jól ismeri ezt a világot, az erdélyi milliőt - és még a szekuritátés vonatkozásait is, ami jelen volt az akkori légkörben és ide is beszivárgott.” Arról pedig, hogy a történetben Kovács Tamás vagy Kövesi Zsombor figurája jelképezi inkább őt magát, nevetve azt válaszolja: „Majd a mozinézők eldöntik!”
Bár sok statisztát láttunk már eddig is, kiderül, hogy valójában még nem láttunk semmit: a csűr előtt teljes létszámban sorakozik fel a lakodalmas sereg. Elől a pártás lányok, majd a legények, muzsikusok hada, és idős és fiatal vendégek hada várja, hogy meginduljon az esküvői menet. Végre kitárul a pajta ajtaja, és elfoglalhatják helyeiket. Belépni viszont csak a stábtagoknak szabad, így nekünk a bemutatóig kell várnunk, hogy megtudjuk, mi történik ezen a nagyszabású menyegzőn.
A Magyar menyegző a MOL – Új Európa Alapítvány támogatásával, az MTVA és a Szupermodern Stúdió koprodukciójában valósul meg. Várhatóan ősszel készül el, de a bemutatójára a jövő év elején kerülhet majd sor.
