Merthner Tamás négy alakban Latinovitsot hallgat / Fotó: Pozsonyi Janka / További képeink az előadásról itt!
A múlt különböző korú fiatalok képében jelenik meg a ‘színpadon’ és majd a vásznonis: a felnőtt Tamás köré három fiú gyűlik (Seres Donát, Prukner Mátyás és Prukner Barna), miközben a családi vacsora előtt egy Latinovits által előadott verset hallgatnak meg együtt. Tamás gyerekkorától kezdve tehetségesen vízilabdázik, életüknek fontos részét képezik az edzések és a versenyek, egészen tinédzserkoráig, amikor már kínossá válik a lelátón őrjöngő apa, akit ezért nem hív többet egy meccsre sem. Az elutasítást lenyelő öreget az ebédlőbe szólítja felesége, kész az ebéd. Csöng a telefon, nem tudni, ki van a túloldalon, Tamás és a kis Tamások körbe adogatják a kagylót, a sorozatos “Halló”-ra senki nem felel. A falon közben képek kezdenek peregni a filmből, a konyhából pedig előlép Lóci (a VAN Filmzenekar egyik alapítótagja) egy szál gitárral a kezében, és a ritmikusan kántált szavakból dalt formál, az asztalnál ülő szereplők segítségével.
A fiktív család életének néhány epizódja / Fotó: Pozsonyi Janka
Ezen a ponton véget ér a lakás-kamaraszínház, és egy családias körbe rendeződve, egy tányér töltött paprikával az ölben ülünk le az alkotókkal beszélgetni: középen az író/rendező/főszereplő Reisz Gábor, körülötte filmbeli szülei, bátyja (Zayzon Zsolt), a két operatőr Becsey Kristóf és Bálint Dani, a producer Berkes Juli, gyártásvezető Nemes-Jeles Veronika, Fignár Anna a rendező munkatársa és a látványtervező Tasnádi Zsófia. Reisz szerint a Merthner család lakása a film szíve, itt forgatták a legtöbb jelenetet, ezért akarták ezen a helyen beavatni a sajtót. Hajszás forgatás volt, meséli Reisz, sok próbával készültek. Az két operatőrökkel és az időben való ugrálással kísérletezni akartak, elég stresszes volt, – sokszor voltak infarktus közeli állapotban, de szerintük ahhoz, hogy jó film szülessen, “egy kicsit bele kell dögleni”. A operatőrök többféle kameratípussal dolgoztak: 35mm, 16mm vagy 8 mm-es filmre rögzítettek, de lesznek VHS-sel, DV kamerával és iPhone-nal felvett részek is.
Nem akarták folytatni a VAN útját / Fotó: Szemerey Bence
A hosszas casting során nagyon sok színészt megnéztek a felnőtt Tamás szerepére, bár már akkor megfordult Reisz fejében, hogy a saját történetét neki kellene eljátszania, amikor még a párizsi “rezidáncián” (a Cannes-i filmfesztivál forgatókönyv-fejlesztő ösztöndíja - a szerk.) nekilátott a könyv írásának. A személyes film forgatásáról még Enyedi Ildikó tanítványaként, az egyetem első évében tanultak, ő mutatta meg, hogyan lehet saját magunkban megtalálni a választ arra a kérdésre, hogy miről kell filmet készíteni. Párizsban így kezdett neki a történetnek, magából indult ki, aztán az egészet áthelyezte egy fikciós világba, és ebből lett a könyv. Berkes Juli producer először nagyon ellene volt annak, hogy ő legyen a főszereplő, mert tudta, mekkora plusz erőfeszítéssel jár, ha a rendező alakítja a főhőst, de végül belátta, hogy ez a legjobb megoldás, Reisz pedig hamar belerázódott a szerepébe. Nagyon nem szerette visszanézni magát, és a színészi feladatokban filmbeli szülei segítették.
Sokszor voltak infarktus közeli állapotban / Fotó: Valuska Gábor
Bár Kovács Zsolt és Takács Katalin játszották a VAN Áronjának szüleit is, nem ugyanazokat a karaktereket viszik tovább a Rossz versekben, “sokkal inkább egy pókfonál-szerű folytonosság” ami összeköti őket a korábbi szerepekkel. Szándékosan nem akarták folytatni azt az utat, hagyták, hogy magától alakuljon újra a főhős és a szülők kapcsolata. A film érdekessége lesz az is, hogy míg Tamást négy különböző színész játssza, addig a család többi tagja nem változik egyetlen korszakban sem – sok játék lesz a jelen és a múlt összekapcsolásával.
A címbeli ‘rossz versek’ is Reisz fiatal korából származnak, a filmbe viszont összesen egyetlen saját költeménye kerül, ami szerinte annyira rossz, hogy kihagyhatatlan volt. Mikor először kitalálta, hogy saját élmények alapján írja meg a könyvet, ezek a fiatalkori zsengék és béna önkifejezések ugrottak be neki elsőként.
"A szerelem valóban csak akkor létezik, amikor már gyakorlatilag nincs is?" (Nagy Katica és Reisz Gábor) / Fotó: Valuska Gábor
A VAN népszerű zenéjét is közösen készítették az “időközben befutott” Lócival (Lóci játszik zenekar - a szerk.), aki most is a rendező dalkezdeményeit hangszereli tovább. Az egyszál gitáros, füttyös számok után nagy előrelépést tesznek a filmzenében is: az eklektikus hangszerelésben fúvósok, vonósok, elektromos gitár és szintetizátor is szerepel, a múltbeli cselekményekhez a zenei stílusok is idomulni fognak.
A film Tamás és a saját életünkbe egyszerre enged bepillantást: a főszereplőt ugyanaz veszi körbe, mint bennünket, így miközben a szakítás történetével ismerkedünk meg, “egy rendkívül szubjektív képet kapunk Magyarország jelenéről” és közelmúltjáról.
Magából indult ki, majd áthelyezte egy fiktív világba / Fotó: Szemerey Bence
A cannes-i Residence programban való részvétel Berkes Juli szerint nem jelenti azt, hogy automatikusan meg is hívják a filmet a fesztiválra, de ez nem is volt cél. A VAN körüli hype-ot tudatosan próbálják elengedni, tisztában vannak azzal, hogy egy második filmnek mekkora a kockázata, de remélik, hogy ez is meg fogja találni a közönségét, ahogy a kultikus első film is tette. A Rossz versek a Proton Cinema gyártásában, a Les Films du Balibari és az RTL Klub koprodukciójában és a Filmalap 230 millió forintos támogatásával valósul meg. A költségvetésnek köszönhetően a budapesti jeleneteket a Balatonnál, illetve Párizsban forgatott részek egészítik majd ki. A film 2018 őszén kerül a mozikba.
Forrás: Jakab Gergő Zerocom / Borítókép: Szemerey Bence
