A filmszakma különböző területeiről öt filmes szakembert kérdeztünk arról, hogyan érinti őket és a szakmájukat ez a változás. Deák Kristóf, a Mindenki és Az unoka Oscar-díjas filmrendezője, Iványi Petra, a FOMO és a Cicaverzum producere, Lukács Péter Benjámin, a Testről és lélekről és a Rossz versek hangmérnöke, Nagy Zágon, a Szelíd operatőre és Rainer-Micsinyei Nóra, A legjobb dolgokon bőgni kell író-főszereplője meséltek arról, hogyan hat a kata szabályainak megváltoztatása a munkájukra.
Miért használnak katát a filmesek és miért volt sokkoló ez az intézkedés?
A filmes szakemberek projektalapon dolgoznak, vagyis különböző produkcióknak, tehát cégek felé állítanak ki számlát, nem pedig magánszemélyeknek. Nem jellemző, hogy állásba vennék őket, hiszen egy-egy forgatásra vagy utómunkára a személyeket jellemzően nem csoportosan, hanem egyénileg kérik fel. „A cégekbe tömörülés nem jellemző, egy-egy munkakörhöz tartozó feladatokat nem cégek vállalnak el a gyártónak, hanem tipikusan kisvállalkozókból összeálló csapatok” – mesélte Lukács Péter Benjámin.
Ráadásul alig kezdett el visszaállni a filmipar a rendes kerékvágásba a világjárvány után, ami egy időre, sok más iparággal együtt, teljesen lebénította a filmes és színházi világot. „2020-tól iszonyatosan nehéz körülmények között kellett dolgoznunk – idézte fel Rainer-Micsinyei Nóra –, az állam nagyjából cserben hagyott minket, nem volt olyan támogatás, ami valódi segítséget jelentett volna. Most, hogy végre elkezdett rendeződni a helyzet, és nem marad el minden produkció a vírus miatt, egyik pillanatról a másikra ellehetetlenítettek minket. Nagyobb az érvágás az egyéni vállalkozóknál, mint a covid.”
Rainer-Micsinyei Nóra Grosan Cristina utasításaira figyel (Fotó: Laokoon Filmgroup)
A kata egy egyszerű és könnyen átlátható adózási forma volt, így a nehézséget nemcsak a szabályozás megváltoztatása okozza, hanem az intézkedések gyorsasága is. Július 11-én nyújtották be és másnap már el is fogadták az új törvényt, amely szeptember elsejével lép hatályba, és sok film előkészítését, forgatását is közvetlenül érinti.
„Ez egy teljesen jól működő, átlátható adózási forma volt. Az, hogy ezt sikerült 24 óra alatt teljesen semmissé tenni, sokkolt” – mondta Nagy Zágon.
Ugyanakkor nem különíthető el a filmesek helyzete, a katára vonatkozó új jogszabályok a mindennapokban tapasztalt megszorításoktól. Ahogy Deák Kristóf is kiemelte „az egésznek csak egy szelete a kata, mint ahogyan azt láttuk is a következő nap.” A katára vonatkozó intézkedés után másnap a kormány a rezsicsökkentést is részlegesen visszavonta, ahogy arra a filmrendező is utal.
Mi történt egy évvel ezelőtt?
Mielőtt még a jövőbe ugranánk, érdemes visszamenni egy évet, 2021. január elsejére, ekkor határozták meg ugyanis azt a törvényt, hogy ha a katás vállalkozó egy adott kifizetőtől egy évben 3 millió forintot meghaladó bevételt kap, akkor az a feletti részt 40 százalékos adó terheli. Ezt pedig nem a kisadózónak, hanem a kifizetőnek kell bevallania.
Deák Kristóf szerint már „az is egy olyan változtatás volt, amiről nem volt széleskörű egyeztetés, és bár nem a filmeseket vette célba, de őket is érintette. Az volt a szabály, hogy minden retorzió a céget érinti, aki alkalmazza a katás munkavállalót, és persze mindenki azt mondta erre, hogy a fene fog ezzel rizikót és adminisztratív terheket vállalni.”
Pedig a filmesek ingadozó bevételei miatt előfordul, hogy egyetlen megrendelőtől egy évben 3 millió forint feletti összeget fogadnak el, például egy hónapokon át tartó sorozat esetében. „Szabadúszóként van olyan, hogy hárommilliónál többet számlázok egy bizonyos produkciónak, de nem vagyok bújtatott foglalkoztatásban, csak egy nagyon hosszú forgatásról van szó, a következő félévben viszont mondjuk alig lesz bevételem” – mondta Rainer-Micsinyei Nóra.
A tavalyi módosítás ellenére a filmszakma jelentős része katás maradt, ahogy Iványi Petra fogalmazott, „olyan embereknek, akik nem érték el eddig a hárommilliót, teljesen alapvető adózási forma a kata, legyen szó forgatókönyvíróról, reklámrendezőről, focus pullerről vagy sminkesről. Ebben a szakmában rengeteg a katás.”
Emészthető bürokrácia és tudatos állampolgári fellépés
Nem csoda, hiszen rengeteg vonzó oldala van a katának, elsősorban az átláthatóság és az egyszerűség az, amit Deák Kristóf is kiemelt. „Nagyon jól ki volt találva, hogy egy helyre egy dolgot kell fizetni, nem lehet nagyon elrontani, nem feltétlenül kell hozzá könyvelő, nem kell félni attól, hogy az ember elront valamit, aztán fizetheti a büntetést. Lehetett foglalkozni azzal, amit az ember egyébként csinál. Egy ehhez hasonló adózási formára nagyon is lenne igény.”
Az unoka werk (Fotó: Glódi Balázs / Flashback Media)
Annak, hogy a munkavállalók intézhetik a saját adóbevallásukat, az is az előnye, hogy tudatosul bennük, megfizetik a közszolgáltatásokat, és ez tudatosabb állampolgári magatartást eredményez. Iványi Petra szerint „az alkalmazottnak gyakran fogalma sincs arról, hogy mennyi adót fizetnek be utána, hogy fizeti a munkahelye a TB-jét, a nyugdíját, és így tovább. Én hiszek az öngondoskodásban, és abban, hogy az embereknek érteniük kell, hogy az adót azért fizetik be, hogy legyen közvilágítás, kórház és minden egyéb.”
Emellett az is sokak számára vonzó lehetett, hogy a bevételtől független volt az adózás mértéke. „A kata azt jelentette múlt hétig, hogy ha én 12 millió forintot keresek egy évben, azaz havi egymillió forint bevételem van, akkor ezt a havi egymillió forintot ötvenezer forint megfizetésével teljesen tisztán le tudom adózni. Ez egy effektíve 5%-os adó- és járulékteher volt annak, aki ki tudta maxolni ezt a lehetőséget” – mondta Deák Kristóf, aki régóta számított rá, hogy valamiféleképpen módosítani fogják a katát.
A kata árnyoldala
Amellett, hogy a kata sok szempontból előnyös választás volt, korántsem volt tökéletes, Lukács Péter Benjámin például egyenesen úgy fogalmazott, hogy „bizonyos bevételi szint felett ellenkezett az arányos közteherviseléssel.” Ugyanakkor hozzátette, hogy a szabályozás átalakításának számtalan más, társadalmilag felelősebb módja lehetett volna, például egy olyan, sávos rendszer, amelyben a munkavállaló a fizetésével arányosan adózik.
A társadalmi igazságosság hiánya mellett számos, a munkavállalókat közvetlenül érintő hátránya is van a kisvállalkozók adónemének. Amellett, hogy sokan nem keresnek eleget ahhoz, hogy arányosnak számítson a havi ötvenezer forint, más terheket is magukra vállalnak a katás munkavállalók. „Nincs fix munkája, nincs fix bevétele, nincsen olyan jellegű biztonsága, hogy el tud menni betegszabadságra, minimális a táppénz, GYES, GYED, és vállalja azt, hogy ha beteg lesz, gyakorlatilag nem keletkezik bevétele” – folytatta Lukács Péter. „Emellett, ha bárkinek is lehet valamennyi nyugdíjra számítani ebben az országban, mi annak is csak a töredékét kapjuk. Tehát azzal, hogy az ember kevesebb adót fizet, kevesebb szolgáltatást is kap az államtól. Ezt vállalta.”
Ezen kívül Deák Kristóf a katázás egy kevésbé érintett szegmenséről is beszélt: a hitelfelvételről. A hitelfelvételhez szükséges jövedelemigazolást a NAV-tól kell kikérni, viszont katázás esetén ez a teljes jövedelem mindössze hatvan százalékáról szól. „Arról többen is beszélnek, hogy nem lesz nyugdíjuk azoknak, akik eddig katáztak – ezzel semmit nem csinált az új kata-rendelet, és továbbra is ugyanilyen rosszul járnak azok, akik tovább dolgoznak magánszemélyek felé. De még egy ingatlanhitelt sem tudnak felvenni, mert kicsit több, mint a jövedelmük felét tudják leigazolni a bank felé, mint bevételt.”
Szervízmunka vagy szívesség
Iványi Petra producer arra hívta fel a figyelmet, hogy „a magyar filmes szakmában van egyfajta távolság a magyar filmekben dolgozók és a csak szervízmunkából élők között.” Ezt a távolságot a kata szabályozásának megváltoztatása tovább mélyítheti.
Sok amerikai produkció már a 2021-es törvénymódosítás után sem dolgozott együtt katás egyéni vállalkozókkal. „A nagyobb produkciókban olyan hosszan és olyan bérekért dolgoznak az emberek, hogy gyakran nem férnek bele a hárommillióba” – folytatta Iványi. „Ez a szigorítás azokat vágja meg még jobban, akik hajlandóak az amerikai bérek alatt, magyar produkcióknak dolgozni. A változás rontja a versenyképességet, mert biztosan több pénzért vállalnak majd munkát az emberek, ez pedig ki fog hatni a szervízmunkákra is, és közben meg sokkal jobban sújtja a magyar filmeket, mert szerényebb a költségvetésük és kevésbé tudják lekövetni a hirtelen áremelkedést, mint az olyan nagy nemzetközi produkciók, amilyen például a Dűne.”
Iványi Petra a FOMO forgatásán (Forrás: NFI)
Deák Kristóf is arról számolt be, hogy az amerikai filmek által kínált jóval magasabb fizetés kiélezi a versenyhelyzetet a képzett munkaerő megszerzésében egy-egy amerikai és magyar produkció között: „A filmszakma a közvetett támogatásnak és a rengeteg külföldi produkciónak köszönhetően küzd azzal, hogy legyen minden produkcióra jó minőségű munkaerő. Ha meg akarjuk szerezni a stábunkba azokat az embereket, akikkel érdemes együtt dolgozni, akkor azt meg kell fizetni. Az amerikai produkciók nyilván jobban meg tudják fizetni, és hát azután szalad mindig a magyar filmek büdzséje.” Azzal, hogy a munkavállalók kénytelenek lesznek magasabb bért kérni, a magyar produkcióknak még kevésbé lesz lehetősége megfizetni őket.
Lukács Péter Benjámin szerint tovább bonyolítják a helyzetet a filmszakmában egyre inkább elterjedt megaberuházások. „Pár csomópontba összegyűlik brutális mennyiségű pénz, és mindenki más éhenhal, aki az alján van ennek a piramisnak. A kis költségvetésből még kisebb lett az elmúlt években. Aki nem ezt a szellemi tákolmányt akarja tovább építeni, az egyébként is egyre kevésbé kap lehetőséget. Azok esetében, akik kedvesek a rendszernek, simán hozzáscsapnak még egy milliárdot a költségvetéshez a megnövekedett bérek miatt, az összes többi meg éhen döglik.”
Produkcióelhagyók, pályaelhagyók, országelhagyók
Felmerül a kérdés, hogy mi lesz azokkal, akik ilyen feltételek mellett nem tudják tovább vállalni a filmezést – ez nemcsak általánosan, egyes karriereket, hanem konkrét produkciókat is érint. Iványi Petra például gyakran dolgozik inkubátoros filmek producereként, most tavasszal fejeződött be a Cicaverzum forgatása, de nagyon aggasztja, mi lesz azokkal az inkubátoros filmekkel, amik ősszel forognak. „Nálunk kicsit könnyebb, mert az utómunkában már kevesebb az alvállalkozó, mint a forgatáson. Abban bízunk, hogy még történik valamilyen változtatás, például nem szeptember 1-től lép életbe a törvény, csak januártól, és akkor nem fázik rá a vágónk, a zeneszerzőnk, és a többiek.”
Ugyanakkor a producer attól nem tart, hogy emiatt tömeges pályaelhagyás indulna el, hiszen „a nemzetközi produkciók annyi embert szívnak fel, és ott még egy ilyen telített piacon is munkaerőhiány tud kialakulni. Nem gondolom, hogy valaki elhagyná a pályáját, inkább csak azt mondja, hogy nem a kisköltségvetésű magyar produkcióban dolgozik, hanem elmegy sokkal jobb pénzért egy FBI-sorozatot forgatni.” Emellett Iványi azt is kiemelte, hogy az új törvény elsősorban a fiatal alkotókat, a pályakezdőket érinti majd, például azokat a forgatókönyvírókat és zeneszerzőket, akiknek éppen az elmúlt években, hónapokban lett annyi bevétele, hogy megérje nekik katázni.
Szeleczki Rozália és Törőcsik Franciska a Cicaverzum forgatásán / Fotó: Glódi Balázs (Lupa Pictures)
Az anyagi nehézségek mellett Rainer-Micsinyei Nóra a törvény okozta szorongásról is beszélt: „Az a lelkiállapot, hogy nem számíthatsz a saját országodra, mert nem csak hogy cserben hagynak, de minden nap úgy is kell felkelned, hogy na most mi fog történni, mivel fogják kihúzni a lábam alól a talajt? Ez így nem élhető hely. Szerintem mindenki mérlegeli azt is, hogy a lehetőségeihez mérten mennyire éri meg egy ilyen helyen élni.”
Kifehéredés vagy visszaszürkülés?
A szigorítás kapcsán a piac átláthatóbbá tétele is egy visszatérő érv, ám Iványi Petra pont arra hívja fel a figyelmet, hogy a kata mennyit egyértelműsített a korábban kaotikus helyzeten: „A katával a filmipar az elmúlt években elkezdett kifehéredni. Előtte borzasztó volt a helyzet, az összes számlagyárral és kamubejelentéssel együtt. Nekünk, mint produkciós cégnek kellett mindent kiszűrni, hogy nehogy befogadjunk valamit, ami nem tiszta. A kata mindenkinek nagyon egyszerű volt, és mindenkinek nagyon megérte. Az eltörlésével vissza fog szürkülni az egész piac.”
Ehhez az állásponthoz csatlakozott Rainer-Micsinyei Nóra is. „Azokat az embereket, akik az eddigi kata feltételekkel is épphogy csak meg tudtak élni, ezzel a változtatással arra kényszerítik, hogy feketén dolgozzanak vagy ügyeskedjenek, amit én a magam részéről nem szeretnék csinálni. Úgy kell majd kialkudni a béreket, hogy legalább azt a pénzt tudjam tartani, amit kapok a munkámért. Pedig az infláció miatt így is folyamatosan értéktelenedik el a forint: az összeg, amiben januárban megegyeztem a munkáltatómmal, már sokkal kevesebbet ér.” Arról, hogy pontosan milyen következményekkel jár majd az új törvény, biztosat nem állíthatunk, de a hatályba lépéséig hátralévő idő rövidségéből adódóan valószínű, hogy sokan nem fogják megtalálni a számukra legkedvezőbb, legális adózási formát.
Bicikli, taxi és kamera
Július 12. óta mindennapossá váltak a tüntetések, amelyeken szép számmal képviseltették magukat a járványügyi lezárások alatt sokakat megsegítő és ellátó biciklis futárok. „Nem csak a biciklisfutároknak, vagy az alkotóművészeket képviselő egyesületeknek kellene ott lenni, hanem mindenkinek – mondta Rainer-Micsinyei Nóra. „Mindenki érezni fogja, ahogy a szolgáltatások ára nő, és erre jön még rá majd a rezsi és jövő héten még ki tudja mi. Azzal, ha ezt elfogadjuk mint valódi reformot, legitimáljuk az egész magyar működési mechanizmust, ami most gyakorlatilag arra épít, hogy egyik napról a másikra bárrmikor hozhatnak egy olyan törvényt, amivel elveszted a biztonságosnak hitt egzisztenciádat. Magától nem fog megoldódni a helyzet. Én csak a civil erőben hiszek és abban, hogy felfogják végre az emberek, hogy, ha egy pontosan körülhatárolható társadalmi csoportot ellehetetlenítenek, az arra is negatív hatással lesz, aki eddig azt hitte, hogy megúszta.”
A színésznőhöz hasonlóan Nagy Zágon operatőr is hiányolja a közös kiállást. „Sokkal nagyobb összetartásra lenne szükség a filmes szakmán belül, ezt sajnos én évek óta hiányolom a közegből – más dolgok kapcsán is –, de remélem egyre többen érzik majd a fontosságát annak, hogy egységbe tömörülve, összefogva elérjünk dolgokat.” Az összefogás azért nem marad el teljesen, sőt, Deák Kristóf arról számolt be, hogy a szakmai szervezetek már dolgoznak a közös állásfoglaláson.
Az utóbbi években a taxisokéhoz hasonló, 1990-es sztrájkot még egyetlen másik szakmai csoportnak sem sikerült megszerveznie, valószínűleg ez az oka, hogy ők továbbra is kivételt képeznek a kata módosítása alól. Bár a filmesek kiállásában ötük közül egyikük sem lát ehhez hasonló potenciált, az összefogás fontosságát mindannyian hangsúlyozták.
