A lineáris történetmesélés olyan módjának lehetünk tanúi, ahol a főszereplő A-ból B-be vezető útja során még információtöbblet sem mindig keletkezik, ami segíthet majd a nagykép összerakásához. A kirakós darabjaihoz ad hoc jelleggel jutunk hozzá, ami végeredményben ugyanazt a kavarodott lelkiállapotot váltja ki, mint amit a főszereplő is átél. A megnyugvás reményében megy végig egy keresztúton, de a teher állomásról állomásra nő, legalábbis ezt tükrözi Kovács Molnár József kétrétegű mimikája: a felszínen a horizontális előrehaladásból adódó megnyugvás papírmaséra emlékeztető sablonjai, mögötte (stílszerűbben: alatta) az út függőleges tengelyének egyre mélyebb szintjei érintéséből eredő gyász nyílt sebei.
Aracsi Norbert itthon és külföldön is többszörösen díjazott rövidfilmje az egyszer nézhető kategória abszolút ellentéte. Mint a fej hagyma, amelynek minden lehúzott rétege alatt újabb réteget találunk. Ahogy az az újranézhető filmeknél lenni szokott: az Emlékezz rám ismétlését is csak módjával ajánljuk. Hagymát sem szerencsés gyakran és hosszasan pucolni, előbb-utóbb sírás lesz belőle.
Miközben az Emlékezz rám fesztiválról fesztiválra járt, az író-rendező már következő kisfilmtervének forgatókönyvén dolgozott. Az Elfelejtett nemzedék című rövidfilm négy katona sorsát mutatja be a második világháborő sújtotta Magyarország végnapjaiban. „Azt a pillanatot szeretném megfogni, amikor tudatosul bennük, hogy minden elveszett” - tudtuk meg Aracsi Norberttől, akinek hosszútávú tervei között egy történelmi nagyjátékfilm rendezése is szerepel. „Az Elfelejtett nemzedék ennek az előtanulmányaként is szolgál majd” - válaszolta felvetésünkre.