Még politikai vicceskedésre is futotta egy hazai mockumentary-től: a 2000-ben készült Az ember, akit kihagytak című kamu-riportfilm egy egykori Bibós növendékről szól (az ifjú Csányi Sándor játssza), akit Orbán Viktorék nem vettek be a Fideszbe, így nem is vitte semmire.
Szintén jól sikerült próbálkozás A betondzsungel ösvényein című szkeccs-sorozat, amiben az Egy napból ismert Füredi Leó természetfilmes alteregója, Dr. Jivens O. Breewenses járja a fővárost és a biciklisek, a napozók vagy épp az építőmunkások törzsét tanulmányozza. Sőt, egész estés hazai áldokumentumfilm is készült az elmúlt években, bár sajnos a 2019-ben bemutatott Boszorkányház csak egy gyengébb Hétköznapi vámpírok-remake-nek hatott, ami szintén a humor felől közelített a mockumentary műfajához.
Ica és a másvilág
Török Marcellt úgy tűnik, egészen más érdekelte az áldokumentumfilmben. A valóság és fikció szintjei között ugráló Ica és a másvilág az alkotói pozíció nehézségeiből kiindulva a kizsákmányolásról, valamint a halálról és annak mozgóképes feldolgozásáról szól, keretként ráadásul egy, a rendezőt is érintő eseményt, az SZFE modellváltását választja.
A film főhőse egy rendező szakos lány, Adél (Petrány Eszter), aki a Színház- és Filmművészeti Egyetem átalakítása után (több társával együtt) nem folytatta tanulmányait alma materében, helyette Bécsbe ment, mivel egy ottani intézmény, a Filmakademie Wien fogadta be a hasonló sorsú magyar hallgatókat. Adél azonban nem találja a helyét külföldön, így féléves vizsgamunkájához is nehezen kezd el kapcsolódni. Végül úgy dönt, a halálról forgat valamit, a munkálatokban pedig budapesti színész barátja, Laci (Hevesi László) segít neki. A forgatás során találkozik egy színházi portással, Icával (Cseszlai Ilona), az ő fiával, a mamahotelben ragadt programozóval, Lacival (Csank László) és egy Bécsben élő temetkezési vállalkozóval, Gábor bácsival (Dragon Gábor). Mi pedig végül azt a nyersanyagot nézzük, amit az operatőrként is működő Adél forgat szüntelenül.
„Embereket fényképezni annyi, mint erőszakot követni el ellenük. Ha a fényképezőgép szublimált fegyver, akkor a fényképezés szublimált gyilkosság, mely illik szánalmas, riadt korunkhoz.” – ezzel a Susan Sontag-idézettel indul az Ica és a másvilág, utalva a főhős által elkövetett etikai vétségekre: Adél a kamerájával elég gyorsan elkezdi átlépni a legkülönfélébb határokat. Török elsőre ravaszul még empátiát ébreszt a főhős iránt, aki aztán könnyedén játssza el a néző bizalmát. A film elején Adél elmeséli színész barátjának, hogy elég nehezen viselte az iskolaváltást, mert nem tud azonosulni az ottani problémákkal és nem is érti őket, emiatt mindenképp magyarokról szeretne forgatni.
A rendező ezáltal a saját sorsát is beleszövi a filmbe, hiszen maga is elhagyta az SZFE-t a modellváltást követően, vizsgafilmjét, a Harmadnapot a Freeszfe és a Filmakademie Wien kötelékében készíthette el. Az Ica és a másvilágban ez az élmény azonban nem új lehetőségként, inkább kényszerként és nehézségként jelenik meg: hiába a nyugat-európai egyetem és az onnan kiadott diploma, ha a fiatal alkotót a saját hazája és a honfitársai sorsa érdekli. A filmbéli Adél azonban hamar bebizonyítja, hogy finoman szólva sem buzog benne az empátia.
Ica és a másvilág
Az Ica és a másvilág azokról az egyre súlyosabb határátlépésekről szól, amiket Adél a féléves vizsgamunkája készítése során elkövet. A rendezőtanonc például azzal kezdi, hogy titokban felveszi Icát, ahogy a portásfülkében a körmét vágja (Cseszlai Ilona egyébként tényleg a Katona József Színház portásaként dolgozik), majd az első találkozást is rögzíti, amikor Laci az előadás után fáradtan kisétál az öltözőből. Adél a kamerával a kezében fokozatosan megszállottá és egyre gátlástalanabbá válik. Amikor a Bécsben élő temetkezési vállalkozóval, Gábor bácsival találkozik, például arról győzködi a férfit, hogy engedélyt kapjon egy hamvasztás rögzítésére (egy hamvasztás egyébként kb. 70 perc, mondja Gábor bácsi: apró, de szellemes fricska, hogy a film hossza is pont ennyi). Majd Icát és a fiát is egyre kellemetlenebb kérdésekkel zargatja például a hozzátartozóik haláláról, Icát többször megríkatja a felvételek során, amikor elhunyt anyukájáról vagy volt férjének utolsó napjairól kérdezi őt. Adél akkor sem kapcsolja ki a kamerát, mikor a nő összeroskad, pedig még ígéretet is tesz erre.
A filmkészítő mindenkori felelősségét firtató Ica és a másvilág legnagyobb erőssége, hogy végig ügyesen játssza össze a valóságot és a fikciót. Adél egy fiktív karakter, azonban az őt körülvevő szereplők a saját nevükön szerepelnek és saját magukat alakítják, ráadásul amatőrökként sokszor zavarba is jönnek a kamera jelenlététől. Ez pedig Adél fikciós szintjét is hozzáadva groteszk hangulatot kölcsönöz a filmnek. Különösen lenyűgöző a címszereplő Cseszlai Ilona jelenléte, aki nyitottságával, szerethető naivitásával és őszinte érzelmi reakcióival erősíti a film téziseit. Cseszlai keresetlen, nemesen egyszerű és hétköznapi reakciói jól ellenpontozzák a szereptévesztő Adél túlzásait és hiteltelenségét, így a magáról többet képzelő, gátlástalan rendezőtanonccal szemben ő képviseli a racionalitást.
Ica és a másvilág
Török Marcell sikeresen aknázza ki az amatőr szereplőkben és a no-budget filmkészítésben rejlő lehetőségeket. Cseszlai Ilonán kívül Csank László és Dragon Gábor is remekül oldják meg a rájuk bízott feladatot: mintha a saját történetüket játszanák el, ám ez mégis a dokumentarizmustól valamennyire elemelve történik. A fikciós dokumentarizmusra emlékeztető megoldás jól passzol a belső nézetet imitáló kamerakezeléshez (az operatőr a Harmadnapot is fényképező Meister Natália Nóra): Török úgy építi fel a filmet, hogy a formanyelv illeszkedik a produkció anyagi kereteihez, sőt, előnyt is tud kovácsolni belőlük. Még olyan bravúrokra is futja, mint a játékidő kb. félidejére illesztett jelenet, amikor a kamera kilép a belső nézetből és követni kezdi Adélt és Lacit, akik egy Európa Kiadó koncerten táncolnak a Tengerpart című dalra egyetlen hosszú beállításban.
Az irányított dokumentarizmus és a meta-játékosság különleges élményt eredményeznek, ami valahol a kísérleti film és a dokumentumfilm között áll. Az Ica és a másvilág gondolatgazdag, meglepő húzásokkal teli, komplex kérdéseket boncolgató trip, ami az alkotók helyzetfelismerő képességéről is árulkodik. Török Marcell a rendelkezésére álló eszköztárral képes volt reagálni a pályakezdő rendezők helyzetére, miközben a filmkészítő felelősségéről, az alkotómunka etikai oldaláról és saját halálfélelmünkről is van mondanivalója.
Az Ica és a másvilág február 5-én 13:15-től és február 6-án 20:45-től látható a 44. Magyar Filmszemlén.
