A nemzetközi krimi-piacon hosszú évek óta tarolnak a skandináv írók történetei, amik már tucatnyi, váltakozó minőségű mozis adaptációt és utánérzést szültek (lásd a Q-ügyosztály sorozatot és vele szemben a Hóember amerikai feldolgozását), és most megérkezett az első olyan magyar film is, amelynek kapcsán joggal emlegethetjük a műfajt. Érdemes persze már az elején hozzátenni, hogy a Valan – Az angyalok völgye értékei nem merülnek ki annyiban, hogy sikerrel alkalmazza a borongós északi krimik olyan elemeit, mint a magánéleti válságban szenvedő rendőr, a bizarr nyomokat hagyó sorozatgyilkos vagy a vérrel szántott hómezők. Bagota Béla első játékfilmje a skandináv hatáson túl is egy profin összerakott, izgalmas krimi, ami ritkaság számba megy nálunk.
A helyszínválasztásból is következik, hogy nem csupán olcsó copyról van szó. A Valan okos húzással a fjordokat a nem kevésbé zord erdélyi havasokra cserélte, ahol a vadregényes táj az indusztriális rohadással találkozik. Míg az északi bűnesetek megoldásánál a jóléti társadalmak repedéseiben felhalmozódott mocsok kerül felszínre, addig a kihalt erdélyi bányászváros lassan, de folyamatosan pusztul lefele. Több itt a korrupció és a bűn, mint egy fullasztó nagyvárosban.
Krisztik Csaba / Fotó: Mozinet
Pétert (Krisztik Csaba), a Brassóban élő nyomozót egy olyan erdei holttesthez hívják vissza szülővárosába, Valanba, ami talán a gyerekként eltűnt nővéréé. A holttest vizsgálata újabb és újabb kérdéseket vet fel, amelyekkel a helyi hatóságok nem nagyon foglalkoznak, ezért a személyes tragédiától fűtött zsaru a saját kezébe veszi az ügyet. Krisztik Csaba végig makacs és elszánt, néha egy pittbulra emlékeztet, aki a nála nagyobb harci kutyáknak is gondolkozás nélkül nekimegy. Élesebb helyzetekben nem is lenne baj ezzel az intenztiással, de ugyanolyan elfojtott érzelmekkel, a múltbeli tragédián rágódó arckifejezéssel keveredik tűzharcba, mint amikor valakit vigasztal, a jeges-kanyargós utakon repeszt terepjárójával, vagy épp egy gyanúsítottból akarja kicsikarni a vallomást.
A főképp határon túli színészek közül a legerőteljesebb hatást a rendőrfőnököt alakító Tollas Gábor kelti, akivel érdekes magyar-román buddy cop szituációba keveredik a főhős, bár néha nehéz eldönteni, hogy felállásukban ki a jó és ki a rossz zsaru. Érdemes még kiemelni Mátray Lászlót, mint az alkoholista férjet, aki lassan egyenlővé válik azzal az erőszakos, mégis esendő rosszfiú-szereppel, amit már a Kojot-ban is láthattunk tőle (jövőre egy szelídebb arcát is megismerhetjük a Hab című romantikus komédiában).
Fotó: Mozinet
A főhős a filmhez hasonlóan dinamikusan halad előre, feszes tempót diktál és kerüli az üresjáratokat. Péter a rejtély megoldását keresve szétcincálja a várost, miközben végigjárjuk vele Valan társadalmi ranglétráját a legaljától a legtetejéig, már amennyire egy ilyen helyen felemelkedhet valaki. Az alaposan átgondolt forgatókönyv izgalmas rejtélyt állít elénk, de mivel zárt környezetben, kevés szereplővel dolgozik, már a finálé előtt kikövetkeztethető, hogy az elágazások közül melyiket fogja választani és hogy ki áll a bűnügy hátterében.
A film dermesztő atmoszférájához illő helyszínt találtak Bagotáék a Hargita megyei Balánbányán: a súlyos problémákkal küszködő település az 50-es évekből itt maradt betontömbjeivel, omladozó parasztházaival erős összképet ad a környező havasokkal, a sűrűn zöldellő erdőkkel. A téli táj és város egyenrangú szereplője a Valan-nak Garas Dániel operatőr képsorain. Drónnal készített szépséges nagytotálokon éles kontrasztba állítja a sokszor lepukkant, fojtogató belső tereket és jeges utcákat.
Errefelé a még mindig a kommunista közelmúlt diktálja a hétköznapokat, nyomasztó reménytelenség tapad a házakhoz, a használaton kívüli ipari létesítményekhez, és a fenyvesek övezte siralomvölgyhöz. A forgatókönyvet is jegyző, elsőfilmes rendező mélyen beleszövi a történetbe a posztkommunista Kelet-Európa társadalmi állapotát, és a magyar-román együttélést is másképp láttatja, mint ahogy az sokak fejében él. Még azt is be meri vállalni, hogy a film első öt percében nem hallunk magyar szót.
Fotó: Mozinet
Valant szegénység és bűnözés sújtja, mivel a Ceausescu halálát követő félresikerült rendszerváltás után bezárták a bányát, a magyar és a román lakosság nagy része munka nélkül maradt, aki tehette, elvándorolt, a város tetszhalott állapotba került. Nincs jövőkép, a döcögősen működő közigazgatásban még megtalálhatók a régi rendszer pribékjei, így nem csoda, hogy leginkább a helyi maffiózók tartják kezükben az irányítást.
Nem bővelkedünk a magyar bűnügyi filmekben, így külön öröm, hogy a Valan egy izgalmas és fordulatos hazai krimi lett. A fókuszált történetvezetés, az erős képi világ, a valódi társadalmi problémákat feszegető, sötét és félreismerhetetlenül kelet-európai hangulat egy eredeti és markáns elsőfilmes hang megjelenését jelzi: a Valan ígéretes debütálás.
