Az alkotók úgy vélték, hogy a rendhagyó filmnek egy rendhagyó sajtóesemény dukál, amelynek apropóját Erőss Zsolt legnagyobb teljesítményének, a Mount Everest meghódításának közelgő 20. évfordulója (május 25.) adta. Ennek következtében egy péntek délelőttön egy csapat bátor újságíró körében találtam magam egy sziklafal tövében, a Róka-hegyi kőfejtőnél, amely népszerű terep a sziklamászók körében. Már az odafelé vezető erdei ösvényről jól látni lehetett, hogy a fák koronája fölé magasodó sziklafal tetejére három mászókötelet erősítettek, hogy a szokásos interjúkörök előtt mi is kipróbálhassuk magunkat.
A mászást Sterczer Hilda, és a mozgáskoordinációs nehézségekkel küzdő gyerekekkel foglalkozó alapítványának munkatársai vezették, így koordinálatlan felnőttként úgy éreztem, hogy a lehető legjobb kezekben leszek. „Ha valaki felér a barlangig a gyerekek közül, nagyon meg szoktuk tapsolni” – mondta Hilda az egyébként négyes nehézségű, azaz átlagos kondival elvileg gond nélkül megmászható falról.
.JPG)
Sterczer Hilda / Fotó: Topolánszky Tamás
Miután tanúja voltam, hogy Dobos Evelin színésznő és Osbáth Norbi, a Pamkutya népszerű youtubere milyen könnyedén feljutnak a sziklacsúcsig, én is elérkezettnek éreztem az időt, hogy megkísértsem a sorsot. Hilda segítségével belebújtam a beülőbe, majd egy köszvényes szalamandra sebességével egészen az említett barlang aljáig sikerült felküzdenem magam. Miközben kézzel-lábbal igyekeztem fogást találni a sziklán, próbáltam kizárni elmémből, hogy a fal repedéseiben állítólag erdei siklók tanyáznak. Geri, aki közben odalent biztosított, nagyon lelkesen biztatott, és terelgette az utamat, neki köszönhetően sikerült épségben vissza is térnem a talajra. Végül még a kiérdemelt tapsot is megkaptam.
A mászást követően egy táborhely körül rögtönzött pikniken fújtuk ki magunkat, innentől az esemény házigazdája, Sümeghy Claudia producer vitte a szót. Rögtön kihangsúlyozta, hogy semmiképp se kalandfilmre számítsunk tőlük: „Úgy lesz hegymászós film, hogy a hegymászók életének azt az oldalát mutatja be, amit ritkán látunk” – fogalmazott. Életrajzi játékfilmről van szó, drámai és pszichológiai elemekkel, amely Stenczer Hilda azon életszakaszát dolgozza fel, amikor férje elindult a Kancsendzönga meghódítására, és ahonnan sosem tért haza.
Csoma Sándor első nagyjátékfilmje a Nemzeti Filmintézet támogatásával készül, Sümeghy Claudia és Topolánszky Tamás Yvan producerek JUNO11 nevű formációjukkal, a Sparks koprodukciójában gyártják. A film tavaly forgott, a járványhelyzet miatt több részletben, tavasszal, kora és késő ősszel zajlottak a felvételei. A forgatás legizgalmasabb szakaszára egy valódi gleccseren került sor, ahol a magashegyi jeleneteket rögzítették.
Csoma Sándor / Fotó: Topolánszky Tamás
„A filmmel azt szeretnénk üzenni a nézőknek, hogy a veszteség nem tabutéma, a gyász pedig nemcsak akkor környékezhet meg minket, amikor valakit elveszítünk, hanem rengeteg másféle veszteségélmény esetében is. Egy olyan lelkiállapot, ami teljesen ismeretlennek tűnik az ember számára, de lehet vele mit kezdeni” – tudtuk meg a producertől, aki szerint Magyarországon a legtöbben még mindig félnek lelki segítséget kérni ilyen esetekben, legyen szó pszichológusról vagy más alternatívákról.
Claudia azt is elárulta, hogy férjével, Tamással azért vágtak bele a filmbe, mert nagyra tartják Erőss Zsolt hegymászói érdemeit és Hilda munkásságát, amit előadóként és a férjéről elnevezett Hópárduc Alapítványon keresztül végez. „Alapvetően a veszteségélmény is foglalkoztatott minket” – a producer elmesélte, hogy nagyon természetes módon tudott kapcsolódni Hildához, miután megismerkedtek, ugyanis már gyerekkorában megtapasztalta, milyen, amikor az ember közeli hozzátartozókat veszít el.
A főszerepeket játszó Trill Zsolt és Pál Emőke mellett a filmben kiemelten fontos szerep jut a házaspár lányát játszó Nagy Enikőnek is. Az operatőri munkáért Tóth Levente felelt, aki a producer szerint Csoma Sándor „másik fele” a látvány és a dramaturgia terén is. Tóth Levente Csomával együtt kereste a helyszíneket a Google Maps segítségével, és abban is része volt, hogy a forgatókönyv még az utómunkák alatt is folyamatosan fejlődött.
Mászás a Rókahegyre / Fotó: Topolánszky Tamás
Csoma Sándort már régóta foglalkoztatta Erőss Zsolt személye és a hegymászói létforma. Még egy himalájai útra is összespórolta a pénzt az évek során, és az Everest-alaptáborig mászott fel, ahonnan már szépen rá lehet látni a világ legmagasabb hegycsúcsára. „Meg akartam tapasztalni, milyen az oxigénhiányos környezet, és milyen hatása van annak, amikor ezek a hihetetlen magas hegyek vesznek körbe.” Odafent valamiféle szabadságérzetet és nyugalmat tapasztalt, annak ellenére, hogy mászótársán eluralkodott a magassági betegség, ezért őt mentőhelikopterrel kellett lehozni.
„A magassági atmoszférában a víz elkezd kilépni a sejtekből, a szervezet ezt energiával kompenzálja. 5000 méteren simán ödémát okozhat, mivel a távozó víz a tüdőbe és az agyba jut” – világította meg Hilda számunkra, hogy ez mit jelent. Csoma nem akar hivatásos hegymászó lenni, de azért tervezi a visszatérést a csúcsok közé. „Folyamatosan feszegetem a határaimat, azt keresem, hogy mi az a pont, ami után én sem fogok tudni továbbmenni.”
Ezek után akadt a kezébe a Sterczer Hildával készült A Hópárduc felesége című interjúkötet. A könyv megvilágosította számra, hogy mennyire izgalmas az életben maradt hozzátartozó perspektívája, és arra is ráébresztette, hogy mennyire kevés filmben jelenik meg a gyászfeldolgozás témája. „Ahogy Zsolt az amputációt követően megmászott még két hegyet láb protézissel, Hilda ugyanekkora erővel állt fel a tragédia mélységeiből” – mondta a rendező. Egy sorsszerű találkozás következett, amikor Csoma véletlenül megpillantotta Hildát a saját lakása mellett lévő élelmiszerboltban. „Arra gondoltam, hogy ez nem lehet igaz, de hülye lennék, ha nem mennék oda hozzá. Oda is mentem, bemutatkoztam, és elmondtam a tervemet a filmről.”
Pál Emőke Sterczer Hildaként / Fotó: Hekli Andrea
Kiderült, hogy Hildát korábban már más stábok is ostromolták, de egyikről sem érezte úgy, hogy kellő komolysággal állnának hozzá a témához. Csomának azonban mégis sikerült meggyőznie őszinteségéről. Hilda később annyira bizalommal lett iránta, hogy még a pszichológusával is összekötötte a rendezőt, aki így olyan részleteket tudhatott meg Hilda gyászmunkájáról, amelyeket addig senki más. „Hilda hagyta, hogy háromdimenziósan, emberi hibákkal együtt mutathassam be ezt a történetet.”
Az alkotók elsőként nekünk mutatták meg a film rövid teaserét. Ehhez a délelőtti napsütés nem bizonyult a legkedvezőbbnek, így a rendező javaslatára árnyékosabb részt kerestünk a premierhez. Az arra járó sziklamászók számára biztosan szokatlan látvány volt, ahogy a bokrok között egy tucatnyian álljuk körül a producer által feltartott laptopot, mindenesetre a Magasságok és mélységek első képsorai nagyon ígéretesek. (Itt bárki meggyőződhet róla, mivel időközben már felkerült az előzetes a netre is.)
Sümeghy Claudia szerint izgalmas kihívás volt, hogy az Inkubátor Program korlátozott költségvetésével kellett dolgozniuk. „Számomra kifejezetten fontos dolog, hogy egy témával akarok-e évekig foglalkozni, és amit üzen, az én igazságom is a létezésről. Producerként egy Inkubátor-filmet vinni egészen másfajta elköteleződést kíván, ez nyilván egy olyan támogatási összeg, ahogy szokták mondani, éhen halni sok, de jóllakni kevés. Nagyon nagy szerepe van annak, hogy a produceri csapat mennyire leleményes, mennyire tudja megmozgatni a kapcsolati tőkét.”
Trill Zsolt és Pál Emőke / Fotó: Hekli Andrea
Hildát arról faggattam, hogyan nézett ki az ő oldaláról a „sorsszerű” találkozás. „Elég bizarr dolog, ha lemész a boltba pár dolgot megvásárolni vacsorához, és odalép hozzád valaki, hogy »Szia, én Csoma Sándor vagyok, és szeretnék egy filmet csinálni rólad«. Úgy voltam vele, hogy hát jó, láttam én már őrült filmrendezőket, majd meglátjuk, mi lesz ebből” – idézte fel. Miután kiderült, hogy a rendező Hilda számára is elfogadható módon akarja feldolgozni a témát, egy négy napos beszélgetés következett. „Sándor kérdezett, jegyzetelt, fel is vette. Később a forgatókönyv minden változatát megmutatta. Végig nagyon figyelt arra, hogy nekem is rendben legyen, hogy hihető és hiteles legyen.”
Nem volt könnyű számára ez a folyamat: „2019-ben kezdődött a fejlesztés, addigra nekem már sikerült lezárnom a gyászfolyamatot, újra felépítenem magamat, de ez visszarántott. Ahhoz, hogy hitelesen tudjak róla beszélni, muszáj is volt. Minden egyes forgatókönyv elolvasása, a film megnézése visszavisz.” A pszichológusát azért mutatta be Csoma Sándornak, hogy a film szakszerűen tudja ábrázolni ezt a lelki folyamatot. „A pszichológusom látta kívülről ezt. Ő tudott segíteni abban, hogy ezt a lelki folyamatot a néző is természetes úton járja végig.”
A rendező a casting során is folyamatosan egyeztetett vele, a főszereplőkkel, Pál Emőkével és Trill Zsolttal még mászni is elmentek együtt. „Ez nagyon jó volt, mert engem és őket is közelebb hozott az egész történethez.” Pál Emőke szerinte egy „nagyon kemény” Hilda a filmben. „Érdekes, hogy vajon tényleg kívülről ennyire kemény vagyok-e? Szokták rám mondani, hogy igen. A filmben egy kemény Hildát látunk, aki ezzel együtt nagyon sebezhető. Ezt hitelesnek tartom.”
Fotó: Hekli Andrea
Csoma Sándor nevéhez olyan sikeres rövidfilmek fűződnek, mint a Casting vagy a Nem történt semmi, de még sosem dolgozott olyan produkción, ahol ne ismert volna előre mindenkit név szerint a stábból. „Amikor megérkeztem az első forgatási napra, akkora stáb fogadott, amivel még nem találkoztam a rövidfilmes időszakomban. Kicsit megrémültem, amikor megláttam ezt a sok embert, és gyorsan elbújtam a sátorban. Ott vettem pár nagy levegőt, aztán eléjük álltam, hogy Churchill után szabadon elmondjam azt, amit minden forgatás elején el szoktam: nem ígérhetek semmi mást, csak vért és könnyeket. És a végén egy jó filmet.”
A 3000 méter magas gleccseren tényleg nem volt könnyű dolguk: „Nagy élmény volt ott forgatni, de ilyen magasságban minden sokkal lassabban és nehézkesebben megy. Kevés az oxigén, és az ember energiáját teljesen leszívja, hogy folyamatosan a tűző napon dolgozik. Ezt főleg a harmadik napra kezdtük érezni, előtte nem sokat haladtunk, a végére rendkívül kimerültünk.” Mindemellett állandóan koncentrálniuk kellett arra is, hogy hová lépnek, különben könnyedén egy szakadékban végezhették volna. „Egy forgatás amúgy is elég szélsőséges helyzet, a körülmények ehhez most még pluszban hozzátettek. Nagyobb élmény, de néha nagyobb volt a feszültség is.”
Tóth Levente és Pál Emőke az osztrák alpokban / Fotó: Szőr Olivér
Az osztrák gleccsert azért választották, mert olyan terepre volt szükség, ami nemcsak közel van, hanem több különböző helyszínként is behelyettesíthető. „Hál' Istennek sikerült szponzorként megnyernünk a gleccsert „üzemeltető” céget, aminek használhattuk a felvonóit. Amikor először mész fel, és azt látod, hogy még mindig mész fel, és alattad meg ott a mélység, az vérfagyasztó tud lenni.” A gleccser oldalán a mászós jeleneteket is meg tudták csinálni, a megfelelő szögből nézve a Himalájának tűnik. „Három teljesen különböző hangulatú hely lesz belőle, szerintem magyar filmekben ritkán látunk ilyen impozáns helyszíneket, úgyhogy nagyon örülök, hogy ezt végül bevállaltuk, és tényleg le a kalappal a stáb előtt is.”
A főszereplők az egyik jelenetben egy jégbarlangban húzzák meg magukat éjszakára. Egy nagyobb költségvetésű filmben az ilyesmit bizonyára egy komfortos stúdióban veszik fel, de nekik a külső helyszínen kellett megásniuk a barlangot Kakas Réka látványtervező vezetésével. „Trill Zsolt és Pál Emőke Zsolt és Hilda valódi hegymászó ruháit viselve vacogtak odabent a jégbarlangban.”
A Magasságok és mélységek jelenleg az utómunka fázisában tart, nagyjából egy hónap múlva lesznek kész vele. A film szeptember 22-én kerül a mozikba.
