Gyanús arcok, kiszámíthatatlan viselkedés és kétes ügyletek. A pályaudvarok környékén járva az embernek mindig összeszorul a gyomra. Freund Ádám első nagyjátékfilmje, a Hiénák forgatására tartunk a Keletibe, amikor a rendőrök nekiállnak mellettünk igazoltatni egy csapat férfit, akik ez ellen hangosan tiltakoznak. Átsétálunk a parkolóban várakozó sárga autók között a bejárathoz, ennél autentikusabb helyszínt nehezen lehetett volna találni a filmhez.
A film alapjául a pesti éjszaka hiénái szolgálnak. A humorral átszőtt filmdráma négy különböző korú és hátterű független taxis (Pál Emőke, Rába Roland, Ferenczi Gábor és Ionescu Raul) történetét követi. Miután az egyik sofőr váratlanul lesérül, a feleségének kell átvennie a helyét a taxiban, felborítva ezzel az eddigi status quot. A sötétben zajló simliskedések fokozatosan átszivárognak az életük más területeire, és egyre nehezebbé válik elszámolni tetteikkel, mások és önmaguk előtt egyaránt.
A pályaudvarra belépve ösztönösen fellélegzünk. Nemrég felújított folyosókon vezetnek végig minket, és egy, a huszadik századot idéző, használaton kívüli jegypénztárhoz érkezünk, ahol a kasszák már csak nosztalgikus dekorációnak számítanak. Miközben gyülekeznek a sajtósok a teremben, természetes fény kintről már alig szűrődik be. Ismét ‘éjszakai műszakra’ készül a stáb.
Freund Ádám rendező / Fotó: Kalicz Máté – Lupa Pictures
A produkcióra jellemzőek a hajnalig tartó munkaórák, most is csak reggelre fognak a tervezett anyag végére érni. Freund, aki eddig rövidfilmeket, videoklipeket és reklámokat forgatott, ezt érzi a nagyjátékfilm egyik nagy megpróbáltatásának. A forgatás szeptemberben kezdődött, de már az előkészületek is napi 13-14 órás munkaidővel jártak együtt. „Az előző napokban reggel hattól este hatig dolgoztunk, és tegnap este hattól reggel hatig voltunk ezen a helyszínen. Szinte jetlages vagyok” – részletezi tovább a rendező.
A kávéfőző megállás nélkül jár, és közben egyre nő a háttérzaj, ahogy elkezdenek szállingózni a munkatársak. A Hiénák stábjához tartozik a diák-Oscarra jelölt Földiek operatőre (Gyuricza Mátyás), hangmestere (Zándoki Bálint), zeneszerzője (Keresztes Gábor) és jelmeztervezője (Keszei Borbála) is. Épp Freund Ádámmal beszélgetünk, amikor befut Ferenczi Gábor, akivel pár egymást ugrató mondatot váltanak. „Csodálatos emberekkel tudtam kapcsolódni és együtt dolgozni. Egy film mindig hatalmas közösségi élmény, ha a közösség jól működik, és mindenki ugyanazért az ügyért dolgozik” – fejtegeti Freund, és a színészek sem mulasztják el kiemelni, hogy milyen jól működik együtt a csapat.
Minőségi eszközök és minőségi szakemberek – főként ebben merül ki a Nemzeti Filmintézet 542 millió forintos támogatása. A film költségvetése középkategóriába esik, ez elég még az amerikai szerzívfilmeken dolgozók átcsábítására, de grandiózus akciójelenetekre már közel sem. (Bár mint ez kiderül, a történetben nem is ezen van a hangsúly.) Manapság egy ehhez hasonló – sok helyszínnel és szereplővel, illetve nagy díszletekkel operáló – film mozis minőségű megvalósítása milliárdokba kerülne. A Hiénák azonban ennek a töredékéből készül.
Pál Emőke / Fotó: Kalicz Máté – Lupa Pictures
Pál Emőke karaktere az önbecsülési zavarral küzdő női archetípust testesíti meg. Hagyja, hogy áttapossanak rajta, míg végül elege nem lesz: „Edit elkezdi feszegetni a határait, és egyszer csak robban, ami színészileg nagyon izgalmas feladat.” Pál aznap is ilyen robbanásnak néz elébe: Edit érzelmileg megterhelő első munkanapját veszik fel, amin Gábor bá (Ferenczi Gábor) és Krisztián (Ionescu Raul) segítik végig. Ennek része az is, hogy Ionescu és Pál beszállnak az egyik taxiba, majd elhajtanak az operatőrrel a csomagtartóban.
A film során a színészek maguk vezetik az autókat; ez egyeseknek rutinosabban ment, mint másoknak. Ionescu Raul a taxizás elsajátításához ugyan nem fordult a De Niro-féle method actinghez, de a szerep kedvéért megszerezte a jogosítványt. „Megtanultam vezetni, meg levágták a hajamat – ettől már került belém egy kis ‘ucca’”- meséli büszkén a huszonhárom éves színész. Pál Emőke szintén változatos módokon készült a szerepre. A hagyományos módszereken túl Edit szemszögéből naplót vezetett, és rá emlékeztető zenéket, festményeket is keresett. „Ennek a felkészülésnek egy része lehet, hogy fölösleges, de hiszem azt, hogy mégis ott marad valahol a nem tudatos szinteken.”
A színészek szükségesnek tartják a szerepük mély megértését, hogy jól vissza tudják adni az árnyaltan megírt karaktereket. Szabó Iván és Freund Ádám 122 oldalas forgatókönyve elsősorban összetett pszichológiai konstrukciók és dinamikák ábrázolásával foglalkozik. A hivatalos szinopszis (és a cím) alapján könnyű lenne András Ferenc Dögkeselyűjéhez hasonlítani a Hiénákat, de itt a narratíva nem a kor közérzete vagy a pesti alvilág körül forog. Bár izgalmas mikrokörnyezetet nyújt a budapesti független taxisok közege, a város-, társadalom-, és korspecifikus dolgok egymástól teljesen nem elválasztható kontextusként szolgálnak. A filmet jobban érdeklik a lélektani univerzalitások és a morál. Miért nem foglalkozik a problémáival egy családilag terhelt, szélsőséges fiatal? Mi kapcsol össze két embert egy elnyomó, abuzív viszonyban? Egy magát jónak képzelő ember hogyan hasonul meg, amikor csalásra kényszerül? A Hiénák négy kisember összefonódó életének karakterdrámája.
Ionescu Raul / Fotó: Kalicz Máté – Lupa Pictures
Külön kihívást jelent, hogy az amúgy is szűkös forgatási napok számát Freund Ádám még külön igyekszik összeegyeztetni színészei egyéb kötelességeivel. Akár a produkció, a színházi évadok is szeptemberben indultak, ami a szereposztásban többeket érint. Pál Emőke például szabadúszó színészként egy független színházban játszik, és kompromisszumokat kellett kötni, hogy mindkét fél szimultán dolgozhasson a színésznővel. Az idei Friss Csillagnak, Ionescu Raulnak is hasonlóan sűrű az időbeosztása. A forgatás mellett olvasópróbára, előadásra és egyetemi gyakorlatokra jár, ráadásul javában készül már a Mi vagyunk Azahriah bemutatójára. „Nagyképűség azt mondani, hogy jól bírom a tempót?” – dobja be a színész viccelődve. Aztán komolyra fordítva a szót bevallja, hogy ez a forgatás kétszer hosszabb és idegrendszerileg is jobban igénybe veszi, ezért nem bánna egy kis szünetet.
Egy utolsó hajrázás még hátra van a csapatnak. Az egyik stábtag rejtélyesen elhinti, hogy ennél jóval szokatlanabb helyszíneken is forgattak, majd hozzáteszi, hogy az esti műszak után egy látványos jelenet felvételével fog zárulni az utolsó forgatási nap. Amikor eljövünk, már rég lement a nap, de a kamerák még javában forognak. Taxi helyett a Keletin átvágva mégis inkább éjszakaival megyünk haza.
A Hiénák várhatóan 2025 végén kerül a mozikba.
