Egy éve volt az egyetemfoglalás az SZFE-n, amiben aktívan részt vettél. Hogy vagy azóta?
Nagyon nehéz volt azt a hullámvölgyet kezelni, hogy három hónapig benne voltunk egy hatalmas közösségi flowban, iszonyú intenzív energiákkal, aminek egy csapásra vége lett. Hirtelen egyedül találtuk magunkat az otthoni tereinkben és így kellett megtalálni a módját annak, hogy hogyan tudjuk a mozgalmat és a közösségünket tovább működtetni, ami elég radikális váltás volt. Emellett elkezdtek újra online lenni az óráink, amit a téllel megspékelt karanténnal elég kétségbeejtőnek éltem meg. De mire kitavaszodott egy váratlan segítség által mégis lett lehetőségünk vizsgafilmet csinálni, így májusban forgattam egy új filmet, ami egyfelől rengeteg elfoglaltságot, másfelől perspektívát adott. Utána pedig elkezdődött a nyitás, úgyhogy most sokkal jobban vagyok.
A FreeSZFE-vel mi a helyzet?
Most kezd végleg kiéleződni a helyzet. Idén szeptembertől nagyjából a hallgatók fele végleg leválik az SZFA-ról és az Emergency Exit program égisze alatt (külföldi egyetemek által hitelesítve) a FreeSZFE-n belül folytatja a tanulmányait. Nagyjából ugyanígy talán a tanárok feléről mondható el, hogy szintén szakítottak az új vezetéssel és az Egyesületen belül folytatják az oktatást. Ez rengeteg szervezeti kérdést felvet, hiszen jelenleg nincs forrás a tanárok fizetésére, egy leendő épület üzemeltetésére és sajnos a további vizsga és diplomafilmekre sem, amik az alaplétünket teszik kérdésessé, így ezeken ötletelünk, illetve próbálunk támogatást találni.
A mi osztályunkat a Filmakademie Wien fogja névlegesen átvenni. Ez egy nagyon szép gesztus és nagylelkű segítség, de ebben az esetben ez csak egy papírt tud majd jelenteni, mert anyagi fedezetet nem tudnak nyújtani a diplomafilmjeinkhez, így azt máshogy kell majd megoldanunk.
Für Anikó (fotó: Brozsek Nikit és Pozsonyi Janka)
Az Anyák napja az ELTE diplomafilmed. Most újranézve sokkal erősebben hat, mint 2018-ban. Akkor hogy jött a film ötlete?
Eredetileg egy dokumentumfilmet kellett csinálni az ELTE-n és volt egy leszbikus pár a környezetemben, akik a gyerekvállalás előtt álltak. Nem az érdekelt, hogy azonos neműek és gyerekük lesz, hanem hogy nem éltek teljesen out életet, így nagyon kíváncsi voltam hogy fog ez alakulni, ha már nem csak róluk van szó. Az érdekelt, hogy meg tudnak-e lépni valamit a leendő gyerekük miatt, amit magukért nem tudtak. Ők végül a doksi projektből kihátráltak, de továbbra is kapcsolatban maradtunk és sokat fotóztam őket meg beszélgettem velük a gyerekük születése után is. Mivel addigra már eléggé invesztált voltam ebben, elkezdett foglalkoztatni, hogy hol lehet a fogás ezen a témán, amit fikciós keretek között, rövidfilm hosszúságban mégiscsak be lehetne mutatni. Az viszonylag hamar eldőlt, hogy nem a társadalmi, hanem az emberi keresztmetszete érdekel ennek a helyzetnek, mégis elég sokára lett meg a vacsora ötlete. Először grandiózusabb dolgokban gondolkodtam, mert olyan gazdag konfliktusban az egész sztori.
Für Anikónak nagyobb a szerepe a filmben, azt látjuk, hogy ő hogyan kapcsolódik a két lányhoz. Valahogy egy általános szülőképet is jól megfogott a film, hogy az anyuka mindenért beszól.
Ennek örülök, mert bár értem, hogy mi célt szolgál az LMBTQ film címke, de én magam nem gondolom, hogy LMBTQ karakterek szerepeltetésétől automatikusan LMBTQ filmmé is lehet vagy kéne minősíteni valamit. Bízom benne, hogy hamarosan úgy alakul a helyzet, hogy már nem lesz szükség ezeknek a filmeknek az ilyenfajta gettósításra.
Az Anyák napjában Mari (Für Anikó) amúgy is meglévő becsípődésein persze nem segít, hogy a lánya leszbikus kapcsolatban él, de mégsem ez áll a konfliktus középpontjában, hanem, hogy nem hagyja, hogy leváljon róla a gyereke. Még most sem, hogy már saját családja lesz. Illetve főleg most nem, és ezzel a helyzettel kell, hogy a szereplők kezdjenek valamit. Ez pedig egy univerzális jelenség, nem LMBTQ specifikus probléma.
Fazekas Mátéval (Apám szíve, Kilakoltatás) milyen volt forgatókönyvet írni?
Tök jó! Mátét amúgy a Kálomista-listán találtam. Először azt éreztem, hogy egyedül kell megszülnöm a könyvet, de nagyon küszködtem és az akkori osztályfőnököm, Pálos György javasolta, hogy szerinte mégiscsak jó volna, ha valakivel együtt írnám. Akkor volt ez a listázós botrány, ami több szempontból is nagyon megrázó volt nekem. Úgy éreztem jó lenne, ha a személyes életemre nézve valami pozitív hozadéka is lenne ennek a dolognak, így megnéztem milyen forgatókönyvírók írták alá és onnan akartam választani. Így találtam meg Mátét az aláírók között.
Már az első találkozónknál egyértelmű volt, hogy jól kijövünk. Mátéban van egyfajta jó értelemben vett pragmatikusság, amire nekem abban az időben eléggé szükségem volt, de közben mégis nagyon érzékeny. Nagyon sokat köszönhet neki a film, de igazából a mai napig meg szoktam neki mutatni minden készülő munkámat.
Für Anikó hogy jött a képbe?
Őt Ascher Irma, casting director ajánlotta. Az tetszett meg Anikóban, hogy nagyon könnyedén tud mozogni a hideg-meleg ambivalenciában vagy akár egyszerre is működtetni őket, ami hatalmas képesség. Erre rengeteg eszköze van, de például a kisugárzásával tud állandó dominanciát vagy akár kifejezett kegyetlenséget árasztani, míg a hangja nagyon megnyugtató, anyai marad. Közben mindvégig magabiztos, így hamar azon kapod magad, hogy egyszerűen csak engedelmeskedni akarsz neki. Ráadásul eléggé hasonlítottak is a lányát játszó Lakos Fannival. A forgatás előtt viszont kissé frusztrált, hogy hogyan lehet majd összeszinkronizálni Anikót színészileg a két nem klasszikus képzettségű lánnyal. Ez nagy vállalásnak tűnt egy elsőfilmhez.
Ez nem segítette kiemelni az anyai uralkodó szerepét?
De, mert végül is sikerült úgy összefésülni őket, hogy az a másság ahogy Anikó jelen van, jelentéssel bír. Ő egyszerűen nincs ráhangolódva a lányokra, nem próbál alkalmazkodni hozzájuk.
Borsos Luca, Für Anikó és Vermes Dorka (fotó: Brozsek Nikit és Pozsonyi Janka)
Mondtad, hogy félamatőr a két lány. Őket hogy találtad?
Minden szerepre megnéztünk vagy 20 embert, és voltak akik nagyon ügyesek voltak, de én elsősorban jelenlétet kerestem mindkét szerepre és ez nagyon sokáig nem akart összejönni.
A forgatás előtti évben, amikor Berlinben voltam, egy közös színházrendező ismerősünkön keresztül találkoztam Lakos Fannival egy buliban. Mondta, hogy színészkedik és most Berlinben próbálkozik, de nem alakult ki mélyebb kapcsolat közöttünk. Egy év múlva, amikor szerettem volna valaki olyat, akinek elsőre nem annyira karakteres a megjelenése, de mégis erősen áraszt valami elfojtottságot, sőt némi agressziót, beugrott az arca. Fanni nagyon elkötelezett volt már a legelejétől. Úgy érkezett a castingra, hogy bevásárolt egy turkálóban a szerephez, nagyon megvolt mit gondol erről a karakterről. Ő lett meg legelsőnek.
Fanni ekkortájt a Queendom című színházi darabot próbálta, amiben csak nők játszottak. Megkértem, hogy hívjon el az egyik próbájukra, hátha lesz ott valaki, aki jó lehet a másik szerepre. Ott volt Borsos Luca is, és mikor Fannit kérdezgettem kivel tudná magát elképzelni, őt mondta.
A castingon nagyon megtetszett Luca magabiztossága. Annak ellenére, hogy nem kapott klasszikus képzést, egyáltalán nem félt belemenni semmilyen helyzetbe. Pont ilyenfajta lazaságra volt szükségünk, ráadásul már ránézésre is tök jól passzoltak Fannival. Ha rájuk nézel, érted miért lehetnek együtt.
Für Anikó (fotó: Brozsek Nikit és Pozsonyi Janka)
A filmben elhangzik, hogy Juli terhes, de nem mentetek bele, hogy hogyan esett teherbe vagy milyen módon lesz gyerekük. Ez direkt maradt homályban?
Igen, mert az rögtön behozna egy intézményrendszert (kórház, spermabank stb.), ami meg hozná magával az egész magyar társadalmi kontextust. Úgy érzem, hogy könnyen szólhatott volna ez a film arról, hogy mondjuk Juli épp szül és szemetek velük a kórházban, vagy hogy milyen kiskapukat kell igénybe venni, hogy megtermékenyítsék őket mesterségesen, de ez alá beáldozódtak volna a karakterek és a valós emberi viszonyok.
Azzal kellett volna töltenünk a filmidőt, hogy bemutatjuk az ÜGY-et és az azt övező szabályrendszereket. Ekörül viszont ennyi idő alatt csak papírmasé karakterek tudtak volna megjelenni, akik jobbára csak verik vissza a fényt, miközben megnézünk egy moralizáló tanmesét arról, hogy milyen visszásan működnek az itthoni viszonyok. Ez ízlésbeli kérdés, de hozzám az áll közel, hogy inkább az ügy húzódjon meg a háttérben és a személyes viszonyok legyenek előtérben. Szerintem külön jó, hogy az előzmények praktikus részét így mindenki saját maga elképzelheti.
És hogyhogy nem volt apa, vagy egy férfikarakter a filmben?
Az volt a fejemben, hogy a Für Anikó játszotta anya sem a kapcsolatok nagymestere és már régen elváltak a férjével, de a lánya relációjában ő ezt is versenynek fogja fel.
Érdekes a cím kettőssége: anyák napjára jön ebédre az anya, vagy ez a film róla szól, vagy arról az anyáról, aki még csak most lesz anya.
Én szeretem, hogy mind a három benne van és nincs ráderőltetve, hogy mit kell gondolnod. Az biztos, hogy felmutatódnak benne anyai minták és megjelenik a kétség is, hogy ezek vajon mennyiben meghaladhatóak.
Borsos Luca, Für Anikó és Lakos Fanni az Anyák napjában
Az anya a film egy pontján elkezdte összekeverni a pedofíliát és a homoszexualitást, nem rossz szándékkal, hanem csipkelődve.
Nem gondolom, hogy Mari (Für Anikó) azért mond ilyeneket, mert valóban azt gondolja, hogy a pedofília összefügg a melegséggel, egyszerűen csak provokál, ezzel és az egész ottlétével. Ezek persze nem tudatos dolgok, de nem kedveli Rékát, mert úgy érzi veszélyezteti a Julival való kapcsolatát. A pedofilos szurkálódással bosszantja Rékát, sőt el is éri, hogy kicsússzon a száján olyan mondat, aminek nem kellene, de nem ez Réka igazi gyenge pontja. Mari egy kifinomult módszerekkel operáló, dörzsölt játékos, Réka pedig egy egyenesebb, impulzívabb természet, akit Mari így könnyedén manipulálhat. Előzetesen úgy gondoltam, hogy olyan Réka kell, aki valóban elbír Marival, de amikor a forgatáson néztem a jelenetet, teljesen egyértelmű volt, hogy közel sem egyenlőek az erőviszonyok és hogy az anya bármikor eltiporhatná Rékát, amit a film végén meg is próbál.
Nemrég láttam a Tobi színeit, amiben teljesen más volt a szülőtípus, mint az Anyák napjában, pedig ugyanaz a korosztály, akik egyféle családmodellt ismernek.
Nyilván a valóságban mindenféle helyzet létezik, de az Anyák napjában, ami ugye fikció, szerettem volna elkerülni a közhelyesen jó és a közhelyesen rossz családi reakciót is egy ilyen helyzetben. Szerintem a mai magyar középosztálybeli valóságban inkább ilyen felemás helyzetek vannak, mint amilyen a filmünkben is megjelenik: kicsit oké, kicsit nem oké. Nem szerettem volna olyan filmet, amiben jön a homofób mostoha és nyíltan piszkálja a kedves leszbikus lányokat meg olyat sem, ahol hatalmas a családi kumbaya ekörül.
Szerintem tök érdekes jelenség, hogy idősebb vagy középkorú emberektől például egész sok olyan visszajelzés jött, hogy ők kifejezetten az anyával tudnak azonosulnak. Elismerték ugyan, hogy kicsit sok ahogy viselkedik meg időnként csúnyákat mond, de hogy alapvetően azért szereti a gyerekét és tök igaza van, hogy félti őt egy ilyen nehéz élettől. Szerintem ez teljesen valid, sőt ez egy nagyon pozitív visszajelzés arra nézvést, hogy nem lett fekete-fehér a viszonyrendszer.
Lakos Fanni és Für Anikó az Anyák napjában
Benne vannak a filmben azok a témák, amik most lettek a kormánypropaganda részei: összekeverik a homoszexualitást a pedofíliával, nem fogadhatnak örökbe, stb. Érzed, hogy most erősebb a film?
Már nem emlékszem pontosan mi volt, de amikor csináltuk a filmet, akkor is kijött valami nyomasztó LMBTQ-ellenes törvény. Örülök, ha releváns a film, de nagyon szomorú, hogy ilyen módon maradt aktuális, mert – ahogy korábban is mondtam – eredetileg nem társadalompolitikai látlelet felfestése végett készült. Az hogy most mégis egy olyan helyen és korban élünk, amiben politikai kiáltványként hathat egy lakáson belül játszódó családi dráma, önmagáért beszél.
Több fesztiválon voltál a filmmel. Külföldön hogy fogadták?
Jól, de persze szerették felemlegetni a hazai kormányzati atmoszférát ami körülveszi: hogy hogy van ez a téma itthon politikailag, hogy fogadták a filmet, akartak-e cenzúrázni stb. Szerintem a legjobb kérdés amit fesztiválon kaptam amúgy az volt, hogy anyukám látta-e a filmet. Ezt az Encounters fesztivál Q&A-jén kérdezte valaki, de amúgy látta és örült neki, hogy benne van Für Anikó, mert imádja.
Vermes Dorka az Encounters fesztiválon (fotó: Facebook)
A filmben lévő szuper lakást hol találtátok?
A Magdolna utcában van, a belső nyolc legzúzósabb részén. A gyártási csapat találta a kiadó-eladó ingatlanok között. Kicsit hezitáltam, mert féltem, hogy túlságosan ráül egy ilyen jó lakás arra, hogy mit gondolunk a lányokról, de aztán meggyőztek a többiek. Azon kívül, hogy jól néz ki, azért is választottam, mert rájöttem, hogy mennyivel jobb, ha nem a magyar nyomort rakjuk bele: hogy egy szobában laknak, ahol nagyon pocsék a konyhájuk, nincs pénzük és hasonlók, mert az megint behoz egy csomó szocio kérdést, ami nekünk most nem fókusz. Ezzel a lakással ezek helyett lehetett az anyós és határhúzás kérdésre koncentrálni.
Eddig három rövidfilmed láttam, és nem láttam közös témát bennük. Te mit gondolsz, mi a közös a filmjeidben? Vagy kísérletezel egész estéshez?
Formailag egyre több minden foglalkoztat, de szerintem az alapvetően közös minden filmemben, hogy az emberi sérülékenység és az ezzel való megküzdési stratégiák érdekelnek. Különböző karakterek hol jobban, hol rosszabbul, de általában elérik (vagy valaki más eléri nekik) az Achilles-sarkukat.
Részlet Vermes Dorka új filmjéből (fotó: Proton Cinema)
Mesélsz kicsit az új filmedről?
Az emlékek és a valóság, illetve az emlékek és a jelen viszonyára koncentrál. Tudatfilmként képzeltem el, ennek a megvalósíthatósága érdekelt formailag. Az alaptörténet egy kanadai novella adaptációja. Egy középkorú, zárkózott nőről szól, aki nem igazán tud kapcsolódni az érzéseihez, jelen esetben a dühéhez és a fájdalmához. Túl van egy hosszú kapcsolaton és egy kemény szakításon, de még csak el sem tudta kezdeni ennek a feldolgozását, így ennek a formáit keres a maga kissé suta módján. Elmegy egy fazongyantázásra, ahol egy olyan kozmetikusnővel találja összezárva magát, aki vele ellentétben nem intellektualizál, hanem jó értelemben vett egyszerűséggel értékeli a világot. A fájdalmas kezelés során muszáj megéreznie saját magát, s így végső soron kapcsolódnia a belső fájdalmához is. Eközben pedig végig látjuk mi játszódik le a tudatában.
A főszereplő Homonnai Kata, de játszik még benne Pálya Pompónia és Sipos Vera is. A Proton Cinema gyártásában készült, Zachar Balázs producer, valamint Berkes Juli és Osváth Gábor koproducerek közreműködésével. Egyelőre még a vágjuk, de remélem jövőre be tudjuk mutatni.
Az Anyák napja elérhető a Cinego kínálatában.