Az idei már az ötödik Magyar Filmhét lesz. Hogyan tekintesz vissza az eddigi évekre?
Ez az öt év nagyon izgalmas volt, mert valami újnak a kezdetét jelentette. Olyan koncepciót kellett felépíteni a régiből, ami megfelel a mai világnak és elvárásoknak. Hiszen a magyar mozgóképipar korábbi rendezvényei a múlt században gyökereznek, egy olyan világban születtek, amikor még csak egy-két moziforgalmazó létezett, producerek pedig még egyáltalán nem is voltak.
Miben látod a legélesebb eltérést az elődhöz, a Filmszemléhez képest?
A Filmszemle mindig februárban volt, az volt a koncepció, hogy a külföldi újságírók itt tudták megnézni az összes magyar filmet, aztán innen mentek tovább Berlinbe. Ez ma már nem így működik, a producerek és a forgalmazók a világ összes fesztiváljára el tudják küldeni az interneten keresztül, keresik a lehetőséget, hogy valamelyiken világpremierként el tudják indítani. Csökkent annak a lehetősége, hogy a Filmhéten premierfilmeket lehessen bemutatni, és a hazai filmdíj jelentősége is megváltozott. Az akadémiai szisztémák, amelyek a tengerentúlon és Európában is léteznek, mindenütt az előző év filmterméséből jelölik meg azokat az alkotásokat, amelyeket a legjobbaknak tartanak. Ezt a szisztémát vette át a Magyar Filmakadémia Egyesület, illetve erre épült az elmúlt öt évben a Filmhét is. Azt kell, hogy mondjam, a Filmhét a legnagyobb hazai filmes rendezvény minden évben, maga a szakma a nagyszámú jelentkezéssel is igazolja a szerepét.
A Magyar Filmdíj (Fotó: Filmalap)
Idén kétszáz feletti nevezést kaptatok. Ez volt az eddigi rekord?
Az egy éves termést tekintve igen, még az előző évnél is több érkezett. De az első alkalommal például három évnyi volt összesűrítve, talán akkor vetítettük a legtöbbet.
Ezúttal is minden beérkezett filmnek találtok helyet a programban?
Igen, és a szakma számára ez a legfontosabb része a Filmhétnek. Igenis szeretik azt, hogy a filmjeik be vannak mutatva és több promóciós lehetőséget kapnak. A közönségnek pedig egy plusz lehetőséget biztosít arra, hogy moziban láthassák ezeket alkotásokat, és hogy olyan dolgokat is meg tudjanak tekinteni, amikről mondjuk a tévében a korai-hajnali időpontok miatt lemaradtak. A televíziós forgalmazású filmek vetítései ingyenesek lesznek.
A tévészekción belül idén jóval több díjat fogtok kiosztani.
Igen, ez egy fontos lépés. Eddig a televíziós forgalmazású filmek csak hat díjat kaptak, idén negyvennégy kategória lesz. Az Akadémia fontosnak tartotta, hogy azok az alkotók is elismerésben részesülhessenek, akik a klasszikusan kisműfajoknak nevezett kisjátékfilmek, dokumentum- és ismeretterjesztő filmek terén hoznak létre nagyon sok értékes művet.
Idén a tévésorozatok irányába is nyitottatok. Hasonló okokból döntöttetek így?
Hogyha valaki naprakész a mozgóképiparban, azt látja, hogy a világban a filmes hírek nyolcvan százaléka a televíziós sorozatokról szól. Persze ezek nagy nemzetközi nagy televíziós cégek produkciói, de a magyar tévécsatornák is egyre több önálló sorozatot indítanak be, magyar színészekkel, magyar alkotókkal, sok esetben eredeti forgatókönyvekkel és ötletekkel. Ez egy olyan jelentős szegmense a magyar mozgókép iparnak, hogy természetesen értékelni kell.
Úgy láttam, van olyan sorozat, ami több résszel is szerepel. Hány epizódot lehet jelölni?
Maximum két részt tudnak nevezni. Szempont, hogy különböző évadokról, más rendezőkről legyen szó.
Hogyan épül fel az idei program?
Tematikus napok szerint próbáltuk kialakítani a műsort. Az első, keddi napon a fiatalabb generáció alkotásait lehet megnézni, kisjátékfilmeket, Inkubátoros-filmeket, elsőfilmes rendezők munkáit. Utána a dokumentumfilmek, ismeretterjesztő filmek napjai következnek, mivel ezekből érkeztek be a legnagyobb számban a nevezések, és nagyon sok érdekes, tartalmas film jelenik meg a mostani versenyben általuk. Természetesen minden nap lehet nézni nagyjátékfilmeket is a tavalyi év terméséből, a klasszikus szekcióban pedig az életműdíjasokból indultunk ki, utóbbi filmek szintén ingyen tekinthetőek meg.
A több kategória és a több Filmdíj változtatott a kétfordulós szavazási rendszeren?
A változás abból adódik, hogy tavaly megalapítottuk az Akadémiában a televíziós forgalmazású filmek tagozatát, ennek a tagsága viszont még nem érte el azt a létszámot, hogy minden szekcióban tudjuk biztosítani a kétfordulós rendszert. Igazságtalan lett volna az alkotókkal szemben, hogy csupán öt ember döntsön egy-egy szekcióban, ezért a televíziós forgalmazású filmeknél minden film folyamatosan megtekinthető az akadémiai tagok számára, és a végén összesítve fogjuk kihirdetni az eredményt. A játékfilmes szekcióban, miután az egy nagyobb számú tagozat, megmaradt a kétfordulós rendszer, a jelöltek listáját kedden fogjuk a közönség számára is elérhetővé tenni.
A tévés díjak átadója egy nappal korábban lesz, mint a játékfilmeké. Miért döntöttetek úgy, hogy elválasztjátok őket?
Ez rossz megközelítés, semmiféle elválasztásról nincs szó, két egyenrangú műfajról beszélünk, ahol a forgalmazási módszerek különböznek, de sok esetben az alkotók is ugyanazok, hiszen van olyan játékfilmrendező, aki tévésorozatot, dokumentumfilmet, netán tévéfilmet is készít. Azt szeretnénk, hogy ne váljon maratonná a díjkiosztó, ezért logikusan két díjátadót rendezünk, ami csupán annyit jelent, hogy még több figyelmet szeretnénk a magyar mozgóképiparra irányítani, hogy a nézők minél több információhoz jussanak, és minél népszerűbbek legyenek azok a filmesek, színészek, akik ezeket az alkotásokat létrehozzák. Én ezt egy pozitív lehetőségnek tartom mindenki számára. Remélhetőleg idővel mindkét esemény kinövi magát, létre fogja tudni hozni a saját arculatát.
Újdonság, hogy életműdíjak kiosztásával indul a hét. Idén öt színművész kapja a díjakat. Minden évben egy-egy adott filmes szakma képviselőinek tervezitek adni? Hogyan választjátok meg, hogy ki kapja?
Elnökségi javaslat alapján született meg a döntés. Természetesen mindannyian tudjuk, hogy a magyar mozgóképipar legjelentősebb képviselői a színészek, hiszen ők közvetítik a történeteket a nézők felé, a nézők hozzájuk kapcsolódnak, sok esetben azért néznek meg egy filmet, mert játszik benne a kedvencük. Számunkra egyértelmű volt, hogy színművészekkel kezdjük, ilyen szempontból akkora az elmaradás, olyan sok a név és a lehetőség, hogy akár egyszerre tizenöt életműdíjat is kioszthatnánk.
