A „Lángbogár" nagyon sajátos szóösszetétel, olyannyira, hogy látszólag sehol máshol nem fordul elő. Hogyan született meg maga a kis tűzlény, és honnan ered az elnevezés?
A címen nagyon sokáig gondolkoztam és végül csak az utolsó pillanatban született meg, közvetlenül a diplomázás előtt. Az egész történet egy mesterszakos adaptációs feladatból indult. Egy lidércekről szóló mesét kezdtem el adaptálni, Lidérc munkacímmel. Ezt később teljesen átírtam, így már gyakorlatilag semmi köze nincs az eredeti történethez. A címet is meg akartam változtatni, így lett a lidércből lángbogár.
Kép a Lángbogár a zsebemben című filmből
Neked volt/van lángbogár a zsebedben?
Szerintem mindenkinek van valami ilyesmi. Gyerekként én is követtem el csínyeket – például, mint a filmben, amikor bemásznak a konyhaszekrénybe, és cukorkát esznek a vacsora helyett.
Jól érzem, hogy A kis herceg világa fontos inspirációs forrás volt? Milyen referenciákkal dolgoztál?
Igen, nagyon szerettem A kis hercegnek a 2015-ös stop motion verzióját, főleg a karakterek megépítésénél volt inspiráló nekem. Talán ott láttam először, hogy papírból is lehet a stop motion bábok ruhája. A papírban az tetszik, hogy a textillel ellentétben nem érződik az anyag vastagsága és az anyag szövetének a textúrája, szeretem, hogy nem ad egy viszonyítási pontot a valóság méreteivel.
Régi magyar és csehszlovák filmekkel nőttem fel - A Kisvakondnak a látványvilága azóta is nagyon közel áll hozzám. A film készítése közben rengetegszer megnéztem Reisenbüchler Sándortól A Nap és a Hold elrablása című animációs rövidfilmet, ami főleg az absztraktabb résznél volt inspiráció forrás. Sok Aki Kaurismäki-filmet is néztem abban az időben. A filmemben a gyerekszoba és a konyha kitalálásánál ezeknek a hangulata - különösen a fényhasználat -, erősen bennem volt.
A visszajelzés fontosságára is kitértél egy korábbi beszélgetés során: „Mások ötletei iszonyúan sokat tudnak lendíteni a folyamatokon.” Kik támogattak a film elkészítése során?
Az, hogy éppen kivel beszéltem a legtöbbet, folyamatosan változott a munka során. Reindl Zoltán volt az, aki az elejétől kezdve rengeteget segített – tényleg iszonyúan sok támogatást kaptam tőle már a kezdetektől. A konzulensem Gyulai Panni volt, vele is sokat egyeztettem a folyamat során. A forgatókönyv fejlesztésében Moll Zoltán segített. Akikkel még nagyon sokat dolgoztam együtt, az Talabér-Glaser Eszter, Pittmann Glória, Bethlenfalvy Marci, Kovács Tamás és Czakó Judit volt.
A fejlesztési szakaszban sokáig Balogh Mirjanával - aki a MOME animáció mesterszakán az osztálytársam volt - párhuzamosan írtuk a saját forgatókönyveinket és együtt jártunk konzultálni. Végül én egy évvel lemaradtam, mert a stop motion gyártás nagyon elhúzódott. Idén februárban ő is elkísér majd a Berlináléra, miután egy évvel korábban az ő filmjét válogatták be.
A filmben többféle animációs stílus vegyül. A praktikussági és megvalósíthatósági okokon túl mivel magyaráznád ezeknek a kiválasztását? Mit gondolsz, hogyan támogathatják külön-külön a történetedet és válthatják ki a kívánt érzelmeket?
Alapvetően az volt a célom, hogy a diplomamunkámban a stop motion-nel foglalkozzak. Különösen érdekelt, hogyan lehet például gombákat timelapse-ben felvenni, és ezeket együtt animálni a karakterekkel. A gombákkal szerettem volna egy varázslatos világot teremteni - ez már az elején megvolt az elképzeléseimben. Ahogy a történet fejlődött, kialakult egy másik rész is, ami főleg egy szobában, egy belső térben játszódik. Ez a kisfiúnak a valóságos világa, így úgy éreztem, hogy jól működne, ha ez a két világ a megvalósítás technikájában is elválna egymástól. Amikor átkerül a varázsvilágba, az egy nagy határátlépés számára: elhagyja a stilizáltabb kétdimenziós világát és átlép a stop motion telítettebb háromdimenziós terébe. A kisfiú itt felfedezi a világot egy új nézőpontból.
Ezt a változást a színek használatával is ki akartam hangsúlyozni: a 2D-s részeknél a meleg-sárgás színek dominálnak, a kisfiú pulcsija lila, ezzel szemben a varázsvilágban a fiú ruhája lett sárga, a díszletben pedig a lilás-kékes színek az erősebbek.
Kép a Lángbogár a zsebemben című filmből
Te mit csinálnál először, ha bekerülnél egy ilyen varázslatos gombavilágba?
Valószínűleg hasonlóan cselekednék, mint a kisfiú: először csak csodálkoznék, hogy „úristen, mi ez?”. Aztán miután felfedezném, hogy tudok repülni, biztosan rögtön így tennék, és kipróbálnék mindenféle lehetőséget.
„Mese és gyermeklélek: Szimbólumok a mesékben, a gyermek lelki fejlődésének szakaszai” munkacímmel készítetted el a mesterszakos szakdolgozatodat. A téma a filmeddel is rezonál. Tudott ez egyfajta kutatómunkaként működni a diplomafilmedhez? Milyen tanulságokkal gazdagodtál a megírása során?
A szakdolgozatom írása során az volt a célom, hogy mélyebben megértsem a karakteremet. Kíváncsi voltam, milyen lelki változások jellemzőek a főszereplőm életkorára. Ezeket vizsgáltam meg először népmesék, majd „mű” mesék és animációs filmek által. Ez a folyamat segített árnyaltabban megközelíteni a kisfiú karakterét és kibontani a történetet. A dolgozat írása során tudatosult bennem, hogy az apa szerepét hangsúlyosabbá kell tennem, így végül ő lett az a figura, akivel a fiú szembe tud helyezkedni.
A gombavilág borzasztóan részletes, a különböző fajok a stáblistán is említésre kerülnek, a hozzájuk tartozó rajzokkal. Emellett több korábbi munkád is egy erdőben játszódik. Mit jelent számodra a természet, és miért vonzódsz hozzá ilyen erősen?
A szüleimnek van egy kertészete, és kiskoromtól kezdve sokat jártunk a természetben a családommal. Apukám nagyon jól ismeri a növényeket, és mindig megmutatta, hogy mi micsoda – nemcsak a növényeknél, hanem az állatoknál is. Ez biztosan nagy hatással volt rám.
Körülbelül öt éve, a Covid idején kezdtem el igazán a gombákkal foglalkozni. Eleinte az ehető gombákat kerestem, de egy idő után már a kinézetük alapján válogattam, kifejezetten azzal a céllal, hogy felhasználhassam őket a filmemben. Először az erdőből szerettem volna gombákat hozni, és ezért külön kísérleteztem is – ezek sikeresek voltak, de az évnek abban a szakaszában nem nőtt az adott fajta, így új lehetőségek után kellett néznem. Így találtam meg az otthoni termesztésre előkészített laskagomba termőblokkokat, amiket már csak párás környezetbe kellett helyeznem és elkezdtek nőni belőle a rózsaszín gombák.
Melyik a kedvenc fázisod a munka során?
A gyártás a kedvencem, amikor el lehet kezdeni animálni, és kezd összeállni, amit elképzeltem. Egyébként a stop motion-ben minden nagyon izgalmas számomra, és az összes fázist szeretem: a kellék- és díszletépítést, a karakterek elkészítését, vagy akár a bevilágítást. Rengeteg kreatív lehetőséget ad, és mindig élvezem, hogy sokféle dolgot ki lehet próbálni.
Kép a Lángbogár a zsebemben című filmből
Hol voltál, és mit csináltál éppen, amikor megtudtad, hogy filmed bekerült a Berlináléra?
Pont Karácsony volt, december 24. Már készülődtünk a családi vacsorára, amikor felhívott a gyártásvezetőm, Glaser Eszter, és mondta, gyorsan nézzem meg az emailjeimet.
Ha önreflexíven kellene a munkádra tekintened, mit gondolsz, miben rejlik annak az igazi vonzereje? Mivel szolgálhatott rá a beválogatásra?
Azt hiszem, részben azokban az extra megoldásokban, amiket kitaláltam hozzá – például a gombavilágban, vagy az, hogy a 2D-s részek háttereinél sem digitális effekteket használtam, hanem a megépített tereket lefotóztam, majd a képeket riso nyomtatóval nyomtattam ki. Ez egy olyan technika, ahol a színeket külön nyomtatják, így azok picit elcsúsznak egymáshoz képest, ezért az összes nyomat egy picit más lesz. Ezeket aztán visszaszkenneltem, így értem el ezt a zsizsegő hatást.
Ez volt az eddigi legnagyobb volumenű munkád. Mit csinálnál másképp legközelebb?
A MOME-n például nagyon nehéz volt termet szerezni. Utólag összeszámoltam, és nagyjából öt különböző teremben dolgoztam, ráadásul ezek között többször is költöznöm kellett. Az egész gyártás során pár havonta arrébb kellett állnom, újra berendezkedni, átköltöztetni az eszközöket, díszleteket.
Ez technikailag is nehéz volt: a lámpákat, a díszleteket és a teljes beállítást minden alkalommal újra kellett állítani. Emiatt a fények is sokszor eltérnek, de szerintem ez végül nem zavaró, sőt, inkább hozzáad a filmhez. Mindenesetre ez a folyamat iszonyúan megterhelő volt, ezért ha legközelebb stop motion filmet készítek, szeretném lehetőség szerint egy helyen leforgatni.
A jövő animációsainak azt tanácsoltad, hogy keressék meg, mi érdekli őket igazán, és szánjanak rá sok időt és energiát. Te hogyan tudnád körülírni azt, ami igazán foglalkoztat téged jelenleg?
Azt hiszem, számomra most is a legfontosabb, hogy kézzel alkossak. Idén például a Friss Kakason, a Grafix vásáron is árultam: elkészítettem a filmben szereplő ház kisebb változatát - még a stop motion verziónál is apróbbat -, amely éjjeli lámpaként használható.
A Feiner Janka által a Grafix vásárra készített lámpa
Fotó: Feiner Janka
Nehéz pontosan megfogalmazni, mi foglalkoztat most, mert még csak nemrég ért véget ez a film, és egy kicsit még benne vagyok ebben az egész folyamatban. Szívesen dolgoznék hasonló projekteken a jövőben: maradnék a gyerektartalmaknál, akár sorozat formájában is, de ugyanakkor vonz az a lehetőség is, hogy egyszer egy még személyesebb történetet meséljek el. A mostani film részben személyes: sok mindent beleraktam magamból, de tudatosan úgy alakítottam, hogy a gyerekek számára is izgalmas és befogadható legyen.
A Lángbogár a zsebemben a 76. Berlini Nemzetközi Filmfesztivál Generation Kplus szekciójában mutatkozik be. A magyar közönség eddig egyszer, januárban, a Friss Kakas Animációs Filmnapokon láthatta.
Címlapfotó: Feiner Janka, a Lángbogár a zsebemben rendezője. Fotó: Poscher Dominik.
