„Én ott valamit megtaláltam” – mesélte Gauder, aki spirituális élményként is tekint az indiánozásra. Kiemelte, hogy a táborban lelassul az idő, nincs az a rengeteg felirat és zaj, ami ha végigmész az utcán, még sokáig ott zeng az agyadban. „Kitisztul a tudatod, egész nap mész az erdőben, nem sietsz sehova, és annyi van, hogy nézed a bogarakat, a patakot. Megérzed, hogy itt van egy jelenlét rajtad kívül, mintha minden a tudatánál lenne, és te egy sokkal nagyobb dolog apró része vagy, amiben feloldódik a személyiséged.”
Ezt az élményt persze mindenki másképpen éli meg, elmesélte, mit szóltak a gyerekei a táborhoz, és ahhoz, hogy nem csünghetnek a telefonon és más képernyőkön, illetve egy városi lány első napjára is visszaemlékezett, akin „páni rémület lett úrrá”, amikor kirándulás közben villámlások kíséretében lecsapott rájuk az eső. Tökéletesen elázott, a félelmet viszont el tudta engedni, és később már röhögve gázolt bele a patakba.
Kojot négy lelke
Gauder tulajdonképpen az egyik legnagyszerűbb kortárs rendező, Terrence Malick nyomába lépett, hiszen Az élet fájához hasonlóan ő is a világunk születéséről mesél. Kíváncsiak voltunk, volt-e olyan szakasza a munkának, hogy megijedt a vállalkozása hatalmas ambíciójától. Arról is beszéltünk, hány különböző amerikai őslakos törzs mitológiáját és mesekincsét gyúrta össze, és hogyan vett részt az írásban Bereményi Géza.
„Ez egy jó nap a halálra!” – kiáltják az indiánok a filmben, miközben a fehér gyarmatosítókkal készülnek megütközni. Gauder mesélt arról, hogyan változtatta meg a halálhoz való viszonyát az amerikai őslakosok kultúrájának tanlmányozása, és van egy radikális ötlete a világ jobbá tételére, elmondta, szerinte miért fontos, hogy legyen mindenkinek halálközeli élménye. Azoknak pedig miért különösen fontos, akik a környezet tönkretételén munkálkodnak.
Az adásban kitértünk arra, miért egy kortárs hiphop számmal kezdődik a teremtéstörténet, érintettük a magyar és az amerikai szinkron elkészítését, és a film optimista végét is átbeszéltük. A jövőre húszéves Nyócker kapcsán arról pedig tanakodtunk, ez a provokatív humorú, etnikai sztereotípiák egész sorát felvonultató animáció hogyan öregedett. Kíváncsiak voltunk, lezárta-e a magában a vikinges rajzfilmje fiaskóját, és persze a jövőbeli terveiről is érdeklődtünk.
A podcast meghallgatható a lenti lejátszóra kattintva, illetve elérhető Anchoron, Spotify-on, iTunes-on, illetve más népszerű podcast-alkalmazásokban.
