filmhu: Nagy merészségről tanúskodik, hogy úgy döntött, nagy költségvetésű filmjét egy viszonylag ismeretlen színésznő, Romola Garai vigye el a vállán. Nem próbálkozott hollywoodi filmcsillagoknál?
F.O.: Egy nagy sztár játszotta volna a főszerepet. Elfogadta a megbízást, akart velem dolgozni, én is vele, de a forgatókönyv írásakor rájöttem, egyazon színésznővel akarom eljátszatni a tizenhat éves Angelt és az idősebbet, ő pedig nem volt már abban a korban. Más után kellett néznem.
filmhu: Ki volt az illető?
F.O.: (nevet) Azt nem árulom el! Többen lenyilatkozzák, hogy mennyire szeretnének dolgozni velem. De ez csak a dolog egyik oldala. Annyi mindenen múlik, hogy összejön-e! A sztár ügynökén, a gázsin, stb. Legalább megpróbáltam. De csak az európai sztárokat tudom könnyen megkapni. 
Ozon-lektűr
filmhu: Kollégáimmal nem tudtunk egyet érteni, vajon az Angel „hommage”, azaz tiszteletadás a kosztümös melodrámák előtt, vagy inkább „pastiche”, vagyis a műfaji kódokat ironikusan kifigurázó és átvariáló persziflázs? Én a „hommage” mellett kardoskodtam.
F.O.: Dehogy akarok én pastiche-filmeket készíteni! Mert nem vagyok cinikus típus. Inkább úgy mondanám: józan. Annyi biztos, az Angel őszinte munka. Mindig törekszem rá, hogy a főszereplőimnek legyenek őszinte pillanataik a filmjeimben.
Narcisztikus hősnő
filmhu: Angel megvalósítja magát, realizálja sikeréhségét. Korai feminista lenne?
F.O.: Igen, ha azt nézzük, hogy kézben tartja az életét, anyagilag önálló, tehát nem függ a férfiaktól, és ezért mindent megtehet, amit akar. Ennek azonban ára van: megtagadja magától a nőies, feminin érzéseket. Csak a társadalomban való érvényesülés érdekli. Gyerekes ideákkal van tele a feje: vár a makulátlan szőke hercegre, aki eljő a fehér lovon. Ahogy benő a fejünk lágya, be kell látnunk, hogy a szőke herceg nem létezik, illetve aki van, az nem olyan makulátlan, mint amilyennek megálmodtuk. Szerintem Angel ezt sosem növi ki. Megalomán alkat, mindent kontrolálni akar. Mint minden nőben, benne is ott lapul a színésznő. Képes megjátszani, hogy gyengéd és törékeny, pedig egyáltalán nem az. Ingmar Bergman filmjeiben is mindig ezt szerettem: nála kegyetlenségben még a férfiakat is felülmúlják a nők. Persze Angelnél ez az egyik túlélési taktika arra, hogy ne váljon a társadalom áldozatává, mint sok más asszony. Enélkül nehezen tudnánk megérteni, mi mozgatja Angel egyéniségét. Mindvégig az ő világában vagyunk, nem a film világában. Amikor piros ruhakölteményben fut, az olyan, mintha valamelyik regényének a lapjáról vette volna. Felépíti a maga paradicsomát, és kirekeszti onnan a valóságot. A Homok alattban Charlotte Rampling bemeséli magának, hogy együtt él a férfival, aki valójában meghalt. Ilyen értelemben nagyon közel áll Angelhez, aki egészen odáig megy, hogy a maga kreálta világban elhiszi magáról, hogy ő a legjobb író az egész földkerekségen. Minden művésznél fennáll ez a veszély.
filmhu: Önnél is?
F.O.: (nevet) Angel nem én vagyok. Ez a film talán búcsúm attól a lehetséges személytől, akivé nem akarok válni! Az mindenesetre nem árt, ha az embernek olyan nagy a fantáziája, mint neki, és képes azt kivetíteni. Mint művész természetesen a legjobbat akarom kihozni a munkámból, megérinteni a közönséget, elismerést szerezni, de a siker nem önmagában izgat, hanem azért, hogy által újabb filmek készítésére legyen lehetőségem. Azt hiszem, Angelnek fontosabb a másoktól jövő elismerés, mint az alkotás maga. Manapság tele van a világ ilyen alakokkal. Azok a fiatalok, akik híresek akarnak lenni, bármi áron, és elmennek szerepelni a valóságshowkba, mind ilyenek. De sikerük múlandó. Egyik napról a másikra befutnak, aztán nagyot csalódnak. Tulajdonképpen a filmemnek is ez az íve, mert Angel nagyot zuhan.
"A sztori diktálja a formanyelv logikáját"
filmhu: Vonzza a hollywoodi érvényesülés lehetősége? Elmenne oda filmezni?
F.O.: Ugyan minek? Hogy lemondjak a végső vágás jogáról? Hogy mindenféle producer beleszóljon a munkámba? Köszönöm, nem. Annyira meg nem hajtom a pénzt, hogy érdekeljen a lehetőség. Az auteurök iránti tisztelet, aminek nagy hagyománya van Franciaországban, tökéletesen bejön nekem.
Jelmezekben a sztori
filmhu: Az Angel látványvilág tekintetében a leggazdagabb kiállítású filmje.
F.O.: Mindig a sztori diktálja a formanyelv logikáját. Nem akartam egy az egyben lemásolni a melodrámákat, de ahogy Fassbinder is imádta Douglas Sirk munkáit, én sem lehetek érzéketlen azon filmek iránt, amik korábban készültek e műfajban. Lenyűgöztek az 50-es évek Technicolor-mozijai. Túlzó a képi világuk, én mégis imádom őket. Hasonló módon, jelmezekben és színekben próbáltam elmesélni a történetet. Ha időrendben felsorakoztatjuk azokat a kosztümöket, amiket Angel visel a filmben, azok tökéletesen kiadják Angel emelkedését és bukását.
filmhu: Mire véljük a csókot Angel és a film másik hölgyszereplője között?
F.O.: Angel az én olvasatomban látens homoszexuális. Csak nem ismeri be önmagának. Kerülöm a politikát a filmjeimben, de azt kell mondanom, ha mai figura lenne, merne belemenni egy leszbikus szexuális kapcsolatba! Talán a kor, amelyben élt, nem engedte meg ezt neki. Talán jobban kellett volna akarnia, vágyni rá. Nem mert igazán szeretni – azt hiszem, ez az egyik hibája. Egy a sok közül.
Női filmes
filmhu: Miért vonzzák a női figurák jobban, mint a férfiak?
F.O.: Könnyebb róluk mesélnem, mert kellő distanciát tudok tartani magam és az ő történetük közt. Ha egy férfiról készítenék filmet, az az érzésem támadna, hogy magamat bámulom a tükörben. És az elég zavaró tud lenni. Másrészt imádok színésznőkkel dolgozni. Könnyebben kijövök velük, mint a férfiszínészekkel. Egy férfi nehezebben fogadja el, hogy egy másik pasas irányítja. Nehezebben férnek hozzá személyiségük feminin részéhez. Mindig összekülönböztem a filmjeim férfi szereplőivel. Színésznőkkel soha!
"Angel az én olvasatomban látens homoszexuális."
filmhu: Még az Utolsó napjaim főszereplőjével, Melvil Poupaud-val is?
F.O.: Nem, ilyen értelemben ő úgy működik, mint egy színésznő. Nem tart attól, hogy egy másik férfi rendezze, és nincsenek olyan félelmei, mint a többi férfinak.
filmhu: Az Utolsó napjaim lett volna egyik legszemélyesebb filmje…?
F.O.: Lehetséges. Bár az Angelben is sok van belőlem – de nem mondom el, pontosan mi!
filmhu: Nagyon magabiztosnak látszik. Forgatás közben is ilyen?
F.O.: Dehogy! Tele vagyok kételyekkel. Az Angel forgatása egyébként is nagyon rövid ideig tartott, s a megfeszített munka eléggé megviselt. Most azért tűnök olyan kiegyensúlyozottnak, mert népszerűsítenem kell a filmet. Ami a rendező munkájának egyre fontosabb eleme. Érdekes, hogy Charlotte Rampling mesélte, amikor az Elátkozottak című Visconti-filmben szerepelt, tartottak Rómában egy premiert, ahol ő egyetlen újságírónak adott interjút, és ezzel le volt tudva az egész. A promóció ma nagy játszma: rengeteg emberhez beszélek, és mivel el kell adnom a portékát, a cél érdekében hazudok és megjátszom magam…
